A reneszánsz és barokk stílusú ozorai várkastély Tolna megye északi határán, Dunaföldvártól 40 kilométerre nyugatra található. A főutaktól kissé távolabb helyezkedik el, mégis érdemes errefelé venni az utunkat, és megállni egy-két órára ennél a korhű bútorokkal berendezett, hangulatos kastélynál, mely hasonlóan a magyar várak és kastélyok legtöbbjéhez, színes múltra tekinthet vissza.

A magyar történelemben Pipo néven ismertté vált itáliai Filippo Scolari a 15. században, Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején érkezett Magyarországra. A tehetséges ifjú kereskedősegéd karrierje egészen a hadvezérségig, sőt a temesi bánságig ívelt. Az Ozorai családból származó Borbálát vette feleségül, akivel Ozora várát is megkapta hozományként. Felesége nevét vette fel, így lett Ozorai Pipo. A várat átépíttette, a körülötte lévő település fejlődésnek indult, mezővárosi rangot kapott.

Pipo halála után a vár egy ideig Török Bálint kezén volt, majd a hódoltság idején a törökök foglalták el. Később az Esterházy-család birtokába került. Barokk stílusban alakították át, a 20. századtól kezdve azonban a kastély egyes részeit már magtárnak használták.

A kastély egy mesterséges dombon áll, régebben külső várfal vette körül. Ennek rekonstrukcióját egy nemrég elnyert pályázati forrásból szeretnék a közeljövőben megvalósítani.

A kastélyt csak vezetéssel lehet megtekinteni, mely kb. 40 percen keresztül végigvisz a korabeli stílusban berendezett termeken, helyiségeken.

A földszinten először a várudvarra jutunk: kellemes kis belső udvar egy mély, használaton kívüli kúttal és szobrokkal. Innen nyílik az a három földszinti terem, melyben jelenleg egy Illyés Gyula életművéről szóló kiállítás tekinthető meg.


Néhány lépcsőfok vezet le a pincében lévő boltíves terembe. Egy hosszú asztal mögött a terem végében egy hatalmas jegesmedve áll, amelyet az Eszterházy-család egyik tagja lőtt le Kanadában.  


A vezetés a konyhával kezdődik, melyben 17. századi berendezést találunk: kandalló, tűzhely konyhai edényekkel, terített asztal, szárított fűszerek, mosogatómedence segítenek elképzelni, milyen eszközöket használtak egy középkori háztartásban, hogyan készítették el a várúr és családja lakomáját.

Az emeletre felérve a fagerendás loggián átható levendulaillat fogad, fejünk felett levendulacsokrok lógnak, melyek közül némelyik frissebb, üdébb lilás színű, nemrégen került oda, az „öregebbek” viszont már hét éve ott függnek. Az illatuk azonban olyan erős, hogy lentről az udvarból is érezhető.


Az úrnő hálószobájában egy meglepően rövid, díszes vörös baldachinos ágy vonzza magához a tekintetet. A középkori emberek átlagos magassága 155-160 cm volt, ráadásul félig ülve aludtak, így az ágyak mérete is jóval kisebb volt a maiaknál. Korhű ruhákba öltöztetett női bábuk ülnek az ablaknál a rokka mellett, a földön farkasbunda, a fal menti utazóláda és a falba vájt kandalló érzékelteti a korabeli életstílust. Mint megtudtuk, akkoriban a nők kiváltsága volt a fűtött szoba. A vastag falakat és a meglehetős alacsony hőmérsékletet érezve talán mégsem tűnik annyira vonzónak a reneszánsz kori élet a kastélyban.


A páncélterem összképét egy preparált lovon ülő páncélos lovas uralja, bemutatva a középkori fegyverzetet, a falakon címerpajzsok és páncélok láthatók.

A kápolna felszentelt hely, esküvőket, keresztelőket is lehet ott tartani. Az oltárkép Szűz Máriát és a gyermek Jézust ábrázolja, de az oldalsó falon egy Szent György-ereklyét is meg lehet tekinteni.


Az egyik leglátványosabb és legimpozánsabb helyiség a lovagterem. Az emelvényen álló trónszékek ünnepélyes, fenséges légkört teremtenek. Az ajtó melletti festmény Filippo Scolari magabiztos, öntudatos alakját ábrázolja.  A robusztus utazóládák, a tálalószekrény és a terített étkezőasztal a régiek lakberendezési, utazási stílusára, életmódjára világítanak rá. A sarokban egy Erdélyben elejtett barnamedve alakja morcosan figyeli a látogatókat. A fal egy részét monumentális gobelin díszíti. A terem egyik ékessége a faragott reneszánsz márványkandalló, a korabeli divat iránt érdeklődő hölgyek számára pedig biztosan érdekes látnivaló a z
öld és fehér színekben pompázó menyegzői ruha.

Az ezután következő barokk szoba emberfej mintájú komódja és gyönyörű kárpitos támlás székei, valamint a kis Esterházy-szoba már későbbi korokat idéznek fel: utóbbiban a legutolsó tulajdonosok emlékeként 20. század eleji használati tárgyakat (legyező, porcelán teáskészlet), bútorokat és fényképeket láthatunk. Megtudtuk, hogy Esterházy Antal, a család leszármazottja ma is rendszeresen látogatja az ozorai kastélyt.

A zeneteremben már modern berendezéssel találkozunk, itt rendezvényeket is tartanak. Egy vándorkiállítás részeként híres szobrok kicsinyített gipszmásolatai kerültek a falakra (Michelangelo Medici-síremlékei vagy Mózes-szobra), és egyelőre úgy tűnik, ott is maradnak a kastélyban.

A kastélyséta után a Reneszánsz kávézóban házi süteményeket és kávékülönlegességeket kóstolhatunk. Aki szívesen időzne hosszabban is a kastélyban, kipróbálni a várurak és kisasszonyok életét, szállást is kaphat, sőt mivel éjszaka a személyzet sem tartózkodik a falak között, egészen a vár urának érezheti magát.

Az idegenvezető a séta során elmondta, hogy a kastély jelentős összeget nyert egy pályázaton, ennek köszönhetően a következő években a tervek szerint a külső várfalat és a kastélyparkot is felújítják, valamint a kastély környezetét is rendezik, hosszabb távon pedig az időközben beomlott föld alatti kijáratot is megnyitják.

Weninger Nóra

2014. április 2.

Hozzászólások