Kedves Magdikám, kérlek, mesélj magadról, gyermekkorodról, örömeidről és bánatodról.

Gyermekkorommal kezdeném: nagyon boldog gyermekkorom volt, szerető családban nőttem fel, kitűnő tanuló voltam, sok sikert értem el versmondással, több színdarabban játszottam, sportoltam. A kézilabdacsapat kapitánya voltam, és mellette nagyon szerettem az asztaliteniszt. Nyolc éves koromtól tizenkét éves koromig zongorázni tanultam. Nagyon mozgalmas életet éltem. A nyolcadik osztály végén ért az első kudarc: a Zeneművészeti Szakközépiskolába szerettem volna bekerülni Pécsre, de sajnos nem sikerült. Életem első nagy csalódását éltem át akkor.

Úgy tudom, pénzügyi szakon végeztél. Honnan van mégis a humán beállítottságod, kitől örökölted?

Igen, pénzügyi szakon végeztem a Csány László Közgazdasági Szakközépiskolában, mint könyvelő, statisztikus, tervező. Igaz, ez elég messze áll a versek írásához, de ott is írogattam a magyar tanárnőm örömére. Nemrég találkoztunk, gratulált és visszaemlékeztünk egy kicsit a múltba. A humán beállítottságot tán Édesapámtól örököltem, hisz ő is játszott hegedűn és tangóharmonikán, és a saját kedvtelésére írogatott verseket is. A zene szeretete és a versírás elég közel áll egymáshoz. Gyermekként a szüleim és a barátok szórakoztatására sokszor írtam verseket.

Mikor kezdtél el komolyabban foglalkozni a versírással?

Igazán, komolyabban 2004-ben. Az addig írt pár versemből küldtem Bánfalvy Ági Művésznőnek, aki nagyon jó véleménnyel volt róluk és biztatott a folytatásra. Az RTL Klub egyik adásában el is szavalta egyik versemet, melynek címe: Múló ifjúság. A SZÍV HANGJA című kötetemben szerepel ez a vers.
Kik a kedvenc költőid?

Ha valaki már olvasta a verseimet, biztosan nem fog meglepődni a válaszomon: Petőfi Sándor és József Attila, de minden költőtől szívesen olvasok verset.

Kitől, honnan hallottál a Batsányi Cserhát Művész Társaságról? Mióta vagy a tagjuk?

2008-ban a Batsányi Cserhát Művész Társaság pályázatot hirdetett, és elküldtem tíz, általam jónak tartott versemet. Nagy öröm ért, sikert értem el, Kitüntető Oklevelet kaptam a verseimre. A díj átadásakor, 2009-ben személyesen is megismerhettem két nagyon értékes, kedves embert, Ihász Kovács Évát és Bornemisza Attilát, a Cserhát két alapító tagját, és sok írót költőt, művészt. Nagyon sokat köszönhetek Ihász Kovács Évikének és Bornemisza Attilának, sok-sok jó tanáccsal láttak el. A sok jó tanács „gyümölcse” beérett, 2009-ben ART-díjban, 2010-ben Nívódíjban részesültem. 2011-ben Cserhát Aranydiplomát, 2012-ben Ezüst és Arany Diplomát kaptam. 2009-ben lettem az irodalmi társaság tagja.

Drága Magdikám, ahogyan a fényképedet nézem, szemeidből valami megtört bánatos fényt látok visszatükrözni. Elmondanád nekünk, hogy mi bánt?

Sajnos, Édesapám és Édesanyám örökre itt hagyott, és nagyon nehéz nekem ezt feldolgozni. Lehet, hogy ez azért is van, mert nem volt testvérem. A családom mindent megtesz értem, szerető férjem, gyermekeim, unokáim vannak. Ha a betegség nem gyötörne bennünk, a” bánatos fény” helyébe a csillogó fény újra visszatérne. Mikor az unokák itt vannak nálunk, olyankor a szememben ragyog a fény.

Jelent-e már meg önálló köteted?

Már jelent meg kötetem A szív hangja címmel 2009-ben. A második kötetemet most szeretném kiadatni.

Szakmailag ki segít a versírás rejtelmeiben eligazodni? Van-e mentorod, akinek a véleményére igen sokat adsz?

Igen, van ilyen. Bornemisza Attila a mentorom, a barátom, a testvérem is egyben. Mert olyan a Batsányi Cserhát Művész Kör, mint egy igazi család. Olyan meghitt, olyan szerető és segítőkész.

Mit szól a családod ahhoz, hogy költő lettél? Támogatják a törekvéseidet?

A családom nagyon boldog, hogy elértem célomat, bár ahhoz, hogy nagy költő lehessek, még sokat kell tanulnom a „nagyoktól”, vagy tán meg sem érem. A saját és mások érzései, a táj szépsége és az évszakok az, ami a költészetemben szerepet játszik. Sokszor van úgy, hogy egy versem elolvasásakor megkérdezik tőlem, mi a baj velem? Azt kell, hogy feleljem, semmi, nem rólam szól a vers, valaki „bőrébe”bújtam. Olyankor megnyugszanak a kedélyek. Van, hogy azt gondolja az olvasó, hogy a költő saját magáról ír. Nem mindig, legtöbbször mások érzéseit írja meg, illetve írom meg. Az író-olvasótalálkozók alkalmából is mindig el kell, hogy mondjam, a költők sokszor „bújnak” mások bőrébe.

Drága Magdikám, kívánok neked nagyon jó egészséget, töretlen alkotókedvet és gondtalan éveket a családod körében!

Nagy L. Éva

2013. június 16.

Csuka Magdolna versei:

TAVASZ VARÁZSA

Tavasz varázsa, várva várt kikelet, úgy
Vágyunk rád, mint szerető kedvesére,
Ki messze ment és nem ölelt már rég.
Tavasznak illata megrészegíti a szíveket,
Mint szerető, ha ölelő karjába zárja kedvesét,
S forró csókot lehel ajkára.

Tavasz varázsa önti el szívünket, lelkünket,
Ha már nyílnak a kertben, réten a virágok,
Messze-messze viszi illatuk a lágy szellő.
Napnak sugárzó fénye átszökik fák lomja közt,
Felmelegítve a földet, mint szerető sz
ív kedvesét, hol
Harmatot talál, felszárítja, kedves a könnyet lecsókolja.

Tavasz varázsa, kellesz e földnek, embernek,
Nélküled oly sivár lenne a föld s az élet, tudjuk,
Érezzük, érzéki érzések világa vagy, napfényt,
Szellőt, virágokat hozol, madarak vidám énekét,
Alvó szerelmek húrját, meg- megpengeted,
Tavasz varázsa, virágok illata, kellesz nekünk.

SZÜLEIM EMLÉKÉRE

Szomorú szívvel állok Szüleim sírjánál,
Mióta elmentek a túlvilági létbe,
Szívembe örök a fájdalom,
Mosolygós, kedves arcuk
Többé nem láthatom, ez fáj nagyon.
Nincs már nékem sem Anyám,
Sem Apám, kinek kezét foghatnám,
Mindkettőt elragadta már tőlem a halál.
Mindig érzem hiányukat, most, hogy
Sírjuk mellett állok, még nagyobb,
Még fájóbb szívemnek hiányuk.
Ahogy állok sírjuk mellett,
Szememből hull fájó könnyem,
Gondolatban náluk járok,
Megfogom fáradt kezüket,
Simogatom, megcsókolom.
Úgy szerettem mindkét szülőm,
Ember jobban nem szerethet.
Imádkozom könnyes szemmel,
Istent kérem, nyugodjanak békességben.

CSAK ÜLÜNK NÉMÁN

Csend ölel bennünk körül, néma csend,
Üres némaság, madár sem énekel,
Fák ágait nem lengeti a szél,
Nem zizeg a falevél, nem susog a szél.

Ülünk egymás mellett, szótlanul,
Hallgatjuk együtt a csendet.
A csend szinte átölel bennünk, nem,
Nem szólunk, nem törjük meg a csendet.

Csak ülünk némán a kerti kis padon,
Kezünk összeér, egymásra nézünk,
Szavak nélkül érezzük s értjük
Egymás gondolatát, óhaját.

Néha- néha jó a csendben ülni,
Egymás kezét fogva révedezni,
Egymás szemébe nézni csendben,
S így „pergetni” le, az elmúlt éveket.

TÓPARTON

Felkelt a Nap tündöklő fénnyel,
Fürdeti sugarát a tó tiszta vizében.
Nézem, csodálom, ahogy tündököl,
A csillámló, tiszta víztükör.

A lágy szellő hullámot fodrozott,
A napsugár a hullámok közt játszik,
Hol lent, a tó fenekén, hol
A hullámok hátán fényesen ragyog.

Csodás e látvány, ahogy a napsugár
Aranysárga színbe pompázva
Hintázik a hullámok hátán,
Mint gyermek anyja karján.


Hozzászólások