Eleinte csak verseket írtam, de 2013 márciusa óta meséket és gyermekverseket is publikálok az internetre. Sokan kortársaim közül nem értenek meg, s elítélnek emiatt. Kicsi korom óta szeretem a verseket és meséket, valamint a zene is közel áll hozzám, zenei tanulmányokat is folytattam. Azt tartom, hogy a verseknek és a meséknek pozitív ereje van, ami segít az embernek olykor a negatív érzéseit háttérbe szorítani.

Kedvenc költőm Petőfi Sándor, s kedvenc meseíróm Benedek Elek. Ismerőseim a hazaszeretetről szóló és szerelmes verseim miatt többen Petőfi költészetéhez közelállónak tartanak. Szabadidőmben az írás mellett még egy rádióban is heti egy alkalommal könnyűzenei műsort vezetek, s újságban való cikkírással is próbálkozom. Szívesen segítek a rászoruló s beteg embereknek a környezetemben. Fontosnak tartom a velük való törődést.
2013. májusában elindítottam facebook-os oldalamat, amire – ha időm engedi – naponta egy verset megosztok. A jövőben (egy-két éven belül) 2 kötetet szeretnék kiadni, egy mesekönyvet és egy verseskötetet. Köszönöm, hogy bemutatkozhattam!
Link: https://www.facebook.com/RaczDavidZsoltoffical

Versek

Rácz Dávid Zsolt: Egy reggelen . . .

Tűzgolyó gördül az égre,
vörös palástjával a Földet égetve,
lángjaival nyaldossa házak ablakát,
a visszatükröződött fény akàr a látomás.

Csend van. Az emberek alusznak,
madárhadak most szabadulnak.
Ahogy tovább lépkedek,
folyó hangjára lettem figyelmes.

Még minden zavartalan,
a folyónál halak játszanak.
A vízben egy gólya áll,
étket talált s tovaszállt.

Reggel van. Ébred a város,
már semmi sem magányos.
Emberek valahova sietnek,
a csendet megszüntetve.

Természet olyan zaklatott,
erdőben hirtelen minden elhagyatott.
A város már régen feléledt.
Az ember új napra ébredt.

Séta az esőben

Esőben ázva fénylik a város.
Az esti fény ma olyan magányos.
Ballagok, nem sietek, mert minek?
Kifordult ernyőm friss szél veszi meg.

Sétálok, közben esőcseppek sietnek,
nézem, ahogy ablakon leperegnek.
Hajam ázva, arcom vizes,
a szikes talaj is árvizes.

Lámpafényben esőcsepp csillan,
minden ember elillant.
Nyugodtan, csendben lépkedek,
s csendben gondolataimba mélyedek.

Növények énekelve járják,
s hallom a hárfák hangját.
Bolt tükrében álldogálva,
arcomon bánat jelei eldobálva.

Utamon kísérnek könnycsepp társak,
Esőbe zárt apró vágyak.
Eső eláll jő a tömeg,
én megállék, s állok, mint a cövek.

Álmom

Van egy régi álmom, olyan sokszor látom
minden percben csak őt kívánom.
Minden percben nevem mondja folyton,
Ismeri titkaim és minden hangom.

Van egy régi álmom, egy nagy csoda,
Tán ez lenne szerelmünk aranykora.
Megfogadom, ha még egyszer meglátom,
útján kísérni fogom bármely világon.

Ő az álmom minden reménye,
úgy érzem ez szívünk ébredése.
Csodás álom, hitünk mélyen benne,
s világvége lenne, ha eltűnne.

Szent Haza

Kopott nevek a házfalakon,
s vér a poros utakon.
Vér, mert Hádész itt járt,
pusztított, s nincs már.

Nincs már semmi, elvitt mindent
mi a hazának emléket rejtett.
Hol jár a tisztító fény,
s hol a régi szép remény?

Válasz nem érkezik, bármit kérdek,
hallom, seregek érkeznek.
Hitet s reményt kiírnak belőlünk,
Ne tedd, ezt könyörögjük.

Mi nekünk az élet értelmét jelentette,
azt szürkére festette.
Mi szép volt régen, az most bús és komor,
most minden mélyen a pokolban jár,
s kiutat senki nem lát.

Emberek, ne tűrjük tovább,
hogy ellenünk a világ.
Hiszen a remény ott rejlik benned,
a nép szíve most nehéz, mert Téged félt.

Mi lesz e szép hazából,
s hol jár a nagy szabadság?
Népek hazája, nagy világ
ne kívánd nemzetünk halálát.

Isten, álld meg e népet,
álld s vigyázz e nemzetre.
Keservben él a hű kebel,
itt élned s halnod kell.

2013. július 27.

Hozzászólások