If… Ha…  – Filmajánló – Van, amikor egy szó, egy mondat, egy kép alapján előjönnek olyan emlékek, melyek már a felejtés homályába merültek. Ez így van a filmek világában is, hiszen annyi új kiváló alkotás születik, hogy még azt sem mindig tudjuk nyomon követni. Ha azonban egy film valamiért nyomot hagy bennünk, az még évtizedek múlva is felbukkanhat emlékezetünkben.

Így jutott eszembe a Ha… (If…) 1968-ban bemutatott angol filmdráma Lindsay Anderson rendezésében, mely az 1960-as évek egyik elementáris erejű, emblematikus filmje volt. A Ha… az angol új hullám egyik késői alkotása, mely a brit iskolarendszer abszurditásait mutatja be. 1969-ben elnyerte Cannes-ban az Arany Pálmát. Jó volt újra megnézni, de már mégis más, mint tizenéves fiatalként.

Közben az embernek saját diákéveiből is eszébe jutnak történetek, hiszen szinte mindenkinek van olyan negatív-pozitív élménye, amely életének ezen szakaszához köthető.

A hetvenes évek elején egy alsó tagozatos osztályban az egyik tanuló megvádolta osztálytársát radírja ellopásával. A tanárnő mindenképpen beismerésre akarta kényszeríteni a gyereket. Elkezdte a szünetben, majd folytatta a tanórán az osztálytársai előtt. Hiába mondták a többiek, hogy nem ő volt. A kislány már könnyeivel küszködött, de mégsem ismerte be, hogy ő tette. Végül vörösödő arccal felállt egyik osztálytársuk, aki a padtársa volt annak a lánynak, akinek eltűnt a radírja. Beismerte, hogy ő lopta el. A megvádolt kislány semmilyen elégtételt nem kapott a tanárától.

Felnőtt fejjel már sok kérdés felvetődik az emberben. Miért pont azt az osztálytársát vádolta a lány? A tanárnő miért akarta annyira ráerőltetni a beismerést az egyik legszegényebb családból származó kislányra? Miért nem vette figyelembe a többi gyerek véleményét? Mi motiválta őt, hogy így tegyen? (Tragikus sorsa lett, önkezével vetett véget életének.) Mi adott erőt a kislánynak, hogy bátor maradt a vádolás alatt, nem ismert be olyat, amit nem tett meg? Bizonyára az igazságérzete és ártatlansága.

Ez a történet szinte „semmiségnek” tűnik, amit a filmben a kollégium lakóinak kell megélniük mindennapjaikon. Annyira hitelesek a jelenetek a film első harmadában, hogy szinte elfelejtjük, hogy fikció. A történet szakaszonként épül fel.

Visszatérés
– Bocsánat, új vagyok, nem látom a nevemet.
– Minket nem lehet megszólítani.
Az új tanuló már az első pillanatban szembesül az iskola légkörével.
A diákokat köszöntő beszéd pedig már sejteti a jövőt is.
– Hamarosan kiismerik magukat, de ne feledjék, nálunk az életet adni és kapni lehet.
Előbb-utóbb meggyőződhetnek arról, hogy a fegyelem nem csak a másiknak segít, hanem saját magunknak is.

A nyári szünet végeztével Mick Travis Londonból visszatér a kollégiumba, ahol a tanulmányait végzi. A mesebelien szép kastély falai között azonban az iskola legfőbb jellemzője, hogy tökéletes elnyomó rendszer van benne: az előjogokat a társadalmi hovatartozás alapján határozzák meg, a szellemi teljesítmény nem nyom annyit a latban, mint a tanároknak tett szívességek végrehajtása. A kezdő képsorok már elénk vetítik a diákok közötti kapcsolatokat. A rövid párbeszédek már utalnak a tanulók jellemére is.

Ismét együtt.
Mick- (Malcolm McDowell) barátaival, Johnnyval (David Wood) és Wallace-szel (Richard Warwick) kilógnak a sorból, nyíltan fellázadnak az értelmetlen kötöttségek ellen. A többi tanuló azonban alkalmazkodik a rendhez, és még egymást is terrorizálja. A tanárok stílusa is különböző, az egyik „lazább”, a másik akkor is fenyít, amikor azt semmi sem indokolja, csupán fölényét élvezi.

Az újonnan érkező gyerekeknek hamar meg kell tanulniuk a csúfneveket, a helyi szokásokat, hogy az őket arra megtanító diáktársaikat ne verjék meg a fölöttük uralkodó diákok. A kisebbek is hamar megtanulják, miként gonoszkodjanak egymással. Van, aki állandó célpontjukká válik.

Félév közben

A legidősebb tanulók, akik előjogokkal rendelkeznek, a melléjük rendelt diákokkal szolgaként bánnak. Mick és barátai hamar a látókörükbe kerülnek. Elkezdődnek a fenyítések, pedig csak olyan szabadságra vágynak, ami a kamaszkorra jellemző. Egy kicsivel hosszabb hajért már hidegzuhany jár. Kényükre-kedvükre basáskodnak. Ironikus, hogy szinte semmivel sem hosszabb a hajuk a többieknél.

Szertartás és szerelem
Csínytevéseik nem olyan kirívóak, azonban az erőszak lassan kezd előtérbe kerülni, hiszen naponként ezzel találják szembe magukat. Még a meccseken való hangos szurkolást is kötelezővé teszik a diákok számára.
– Mérkőzéseinken a szurkolók megnémultak, ennek most vége. A ma délutáni meccsen hangosan fognak szurkolni, teli torokból.
A városba való kimenetel szabadítja fel az elfojtott kamasz érzelmeket. A „kölcsönvett” motorral kitárul előttük a szabadság. A fiatal pultos lány személyében Mick rátalál a szerelemre.

Fegyelem
A felügyelőnek kinevezett ifjak példát akarnak statuálni. Nicket és barátait szánják erre a szerepre. Őket fegyelmezik meg minden különösebb ok nélkül. A verés indoka: nem tetszik a modoruk, laza a testtartásuk, nem tetszik Nick mosolya. A valódi ok, hogy nem hódolnak be nekik.

Nick félelem nélkül szembesíti az őt megverő felsőst a tetteivel, miként alázza meg peckását. A fiúk eltűrik a verést, Nick kapja a legtöbb ütést a kimondott igaz szavaiért. Az alsós fiúk rémülten számolják és hallgatják a tornateremből hallatszódó botütéseket. A verés után kezet kell fogni és megköszönni az ütéseket.

Ellenállás
Nick azonban nem olyan személyiség, akit ilyen módon meg lehet törni vagy félemlíteni.
Nick szobájában olyan képeket is látunk, mely az 1968-as diáklázadásra utal, de csak ürügy volt Lindsay Anderson rendező számára, hogy képet alkosson a szó valódi értelmében a kor Angliájáról.
Azokról a merev architektúrákról, melyek évszázadok óta jellemzőek az oktatásban.
A fiúk magukra maradnak, de összefognak az elnyomás ellen.

Háború
A katonai gyakorlatok során a diákok kezében ott van a fegyver.
– Hol marad az ordítás, a gyűlölet? – mondja az egyik parancsnok.
A három barát a hadgyakorlaton fanyalogva vesz részt, majd kilyukasztják a teás hordót és az ételszállító kocsi ablakát. Az igazgató elé kerülnek tettükért.

Az igazgató, – aki kedveltjei körében fennkölten beszél szabadságról, fejlődésről – a hozzájuk intézett szavaiban felveti a hosszú haj, tandíj kérdését is. Intelligensnek tartja őket, akiket nem a szokásos módszerekkel kell fenyíteni. Nyilvánvaló, hogy tudja és engedélyezi a fegyelmező eszközöket. Munkával bünteti őket. Takarítás közben érdekes dolgokra bukkannak, többek között valódi fegyverekre. Mi lett volna, ha…? If?

Keresztesek
Az iskola 500. évfordulójának ünnepségére magas rangú előkelőségek érkeznek. A tábornok a szabadságról beszél, de a fegyelem, az engedelmesség, a parancs tükrében. A diákok szenvedő arccal hallgatják, hiszen tudják, hogyan töltik el napjaikat az iskolában. A régi hagyományokról beszél szembeállítva a mai zűrzavaros világgal. Az ünnepséget füstgomolyag zavarja meg, az udvarra kimenekülő vendégeket fegyverrel támadják meg.

A film szürrealisztikus befejezése azonban mégis szinte „prófétikus” módon vizionálja elénk a jövőt, hiszen napjainkban már a valóságban is dördülnek el fegyverek.
Sok kérdést lehetne feltenni a film végén.
Mi lett volna ha…? If…?

A legfontosabb a bölcsesség, tehát szerezd meg! Miközben megszerzed, gyarapítsd értelmed! (részlet a filmből)

Ottlik Géza művei is eszembe jutnak, amelyekből a katonaiskolában eltöltött éveit ismerjük meg. Sok kérdésre megadja a választ. Ezek a szavak pedig örök érvényűek:

11 éves korunkban már nem tudtunk sírni, elvesztettük ezt a képességet. Ott tanultam meg a zsarnokság gyűlöletét, a lázadást, az élet ocsmányságát és a csodálatos rendet. Az emberekbe ivódott természet gonoszságát és szelíd jóságát.
Az elnyomás ellenállásra nevelt, a parancsszó különvéleményre, magányra,  és el kellett ismernünk, hogy csak a képzelet szabad, hogy a gondolataink és az érzelmeink függetlenek.

Így nőtt bennünk az egyéniség, végső menedékünk. Semmi áron nem adnám oda a gyerekkoromat egy boldog gyerekkorért, és nem szeretném, ha ezután csupa-csupa boldog gyerek nőne fel. Olyanok, akik meg sem értenék az én gyerekkoromat és egyáltalán emberi életünknek a szomorúságtól gyakran elválaszthatatlan szépségét.
– részlet a Hajnali háztetők magyar tévéjátékból (1985)

Malcolm McDowell (született Malcolm John Taylor) (Horsforth, 1943. június 13. –) brit színész, aki a klasszikus Mechanikus narancs (1971) című film főszerepével vált ismertté.

Malcolm John Taylor néven Horsforthban, West Riding of Yorkshire-ban született. Anyja Edna McDowell szállodás, apja Charles Taylor kocsmáros volt. Hárman voltak testvérek, nővére, Gloria, húga, Judy. Előbb szülei kocsmájában dolgozott, majd kávékereskedő lett. Tanulmányait a Londoni Zeneművészeti Akadémián végezte. Mint színész első alkalommal 1964-ben a televíziós sorozatban, a Crossroadsban jelent meg. Első nagyjátékfilmje 1968-ban a Ha… volt.

Leghíresebb szerepei: 1971-ben Alex főszerepe Stanley Kubrick Mechanikus narancsában (A Clockwork Orange) és 1979-ben a Caligula botrányfilmben voltak. A Clockwork Orange-ban betöltött szerepére McDowellt Golden Globe-díj-ra jelölték. 1993-ban együtt játszott Tahnee Welch és Hugh Granttel az Éjszakai vonat a pokolba című thrillerben. 2007-ben csatlakozott John Carpenter Halloween darabja remake-jéhez dr. Sam Loomis pszichiátert alakítva, az elhunyt Donald Pleasence helyett.

A Star Trek: Nemzedékekben játszotta a tudós dr. Sorant, aki megöli Kirk kapitányt a film végén. A South Park sorozat Nagy remények című epizódjában egy apró megjelenése volt történetíróként. 2009 decemberében Corey Taylor Snuff című kisfilmjében szerepelt. 2011 novembere óta mindössze a Fangoria havonta egyszer 45 perces rádiójáték-novella sorozatban, a Holtidő történetekben szerepel. 2012 márciusában csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en film kategóriában (a Hollywood Boulevard, 6714. alatt). CSI: Miami helyszínelők és A mentalista sorozatok néhány epizódjában is szerepelt. (Forrás)

Magánélete
1975-től 1980-ig Margot Bennett színésznővel voltak házasok. Második felesége 1980 és 1990 között Mary Steenburgen színésznő volt. Ebből a házasságból két gyermeke született, Lilly McDowell (* 1981) színésznő és a színész Charlie McDowell (* 1983). 1991 óta Kelley Kuhr a neje. Ebből a házasságból még három gyermek született. A család a kaliforniai Ojaiban él.

McDowell Alexander Siddig színész nagybátyja, aki dr. Julian Bashirt alakította a Star Trek: Deep Space Nine sorozatban.

If… A film itt megtekinthető.

 

 

 

Lakatos Ilona

(Újságírónk, Lakatos Ilona főleg filmajánlókat jelentet meg a Montázsmagazinban. A legutóbbit ITT olvashatjuk. A szerk.)

 

Hozzászólások