A 19. század második felében kezdődött meg Fekete-Afrika egyenlítői vidékének felderítése. Ebben kiemelkedő szerepe volt David Livingstone skót származású utazónak, aki nemcsak felfedező, hanem misszionárius és orvos is volt.

 

livingstone1

 

1813-ban született a skóciai Blantyre-ben. Apja mélyen vallásos volt, és előszeretettel olvasgatott a misszionáriusok utazásairól, valamint tanulmányozta a teológiát. Az ifjú David nagy érdeklődést mutatott a természet és a tudomány iránt, de ez nem zavarta vallásos hitét. Egyik tanárának hatására úgy látta, hogy logikus összefüggés van a hit és a tudomány között. Az iskola mellett a gyapotmalomban dolgozott, de családja támogatta a tehetséges fiatalember továbbtanulását.

1836-ban kezdte meg tanulmányait Glasgow-ban az Anderson Egyetemen, ahol orvostudományt és teológiát tanult. Az orvosi tanulmányait Londonban folytatta, emellett Essex-ben lelkipásztori tanfolyamra járt. Belépett a Londoni Misszionárius Társaságba, és tudatosan készült a missziós munkára. Eredetileg Kínába akart menni, de ebben megakadályozta az első ópiumháború (1839-42). Életében döntő fordulatot jelentett, amikor 1840-ben találkozott Moffattal, egy Dél-Afrikából hazatérő misszionáriussal, akinek hatására figyelme Afrika felé fordult.

 

BAL6041

 

1841-ben utazott el Afrikába a Misszionárius Társaság megbízásából. Partraszállás után egy 700 mérföldes, ökörfogattal megtett út után megkezdte missziós munkáját egy Kuruma nevű kis faluban a Kalahári-sivatag déli részén. Eleinte együtt dolgozott a Moffat családdal, majd 1844-ben északabbra költözött, és önálló missziós telepet létesített Mobotswában. Itt egy oroszlán súlyosan megsebesítette, életét bennszülött szolgái mentették meg. Bal karja részlegesen megbénult, és egész életében súlyos fájdalmai voltak.

 

livingstone7

 

1845-ben visszatért Kurumába, és feleségül vette Mary Moffat-ot, aki már négyéves kora óta Afrikában élt. Házasságuk során hat gyermekük született. Feleségével északabbra költöztek, ahol közösen létesítettek önálló missziós telepet. Livingstone fő célja eredetileg a kereszténység terjesztése volt, de ebben nem ért el nagy eredményeket. De már ekkor megnyilvánult a bennszülöttekkel szemben tanúsított embersége és toleranciája. Úgy gondolta, hogy új missziós módszerekre van szükség, elsősorban a helyi hagyományok tiszteletére. Így például elérte, hogy a helyi törzsfőnök, Sechele és törzse megkeresztelkedjen, de szemet hunyt afelett, hogy a főnök megtartotta a feleségeit. A bennszülöttek nagy tisztelettel tekintettek a fehér orvosra.

 

livingstone4

Mary Moffat

1849-ben felesége és három gyermekük visszatért Kurumába, majd Angliába, mert Livingstone utat tervezett a kontinens belsejébe. 1849-51 között átkelt a Kalahári-sivatagon, amit bennszülött barátai lehetetlen vállalkozásnak tartottak. Ezután kezdte meg nagy expedícióját a Zambézi folyó felderítésére. A többi felfedezővel ellentétben nagyon kevés embert vitt magával, és fegyveres kíséret nélkül utazott. Kapcsolata a bennszülöttekkel továbbra is barátságos maradt.

 

livingstone8

 

A Zambézi folyását követve eljutott az Indiai-óceánig. Ő volt az első európai, aki megpillantotta a folyó óriási, 109 méterre lezúduló vízesését, amit a bennszülöttek robajló füstnek neveztek. Livingstone a vízesést az angol királynőről, Viktóriának nevezte el. Ugyancsak ő volt az első európai, akinek sikerült átszelnie Dél-Afrikát. Az expedíció négy évig tartott, 1852-56 között.

 

livingstone5

Viktória-vízesés

Ezután visszatért Angliába, és hosszú távollét után újra találkozott a családjával. Britanniában nemzeti hősként ünnepelték, számos előadást tartott és könyvet adott ki Missziós utazások Dél-Afrikában címmel. 1858-ban a brit kormány megbízásából visszatért Afrikába. Felfedező utakat tervezett Közép- és Kelet-Afrikában. Felesége is elkísérte, de súlyosan megbetegedett és 1862-ben meghalt. Ez nagy csapás volt Livingstone számára, akinek élete végéig lelkiismeret-furdalása volt, amiért kevés időt töltött a családjával. 1864-ben a brit kormány visszahívta, mert elégedetlen volt a kutatása eredményeivel.

 

livingstone10

David Livingstone a családjával

Angliában felhívta a figyelmet a rabszolgakereskedelem szörnyűségeire. A Királyi Földrajzi Társaság aranyéremmel tüntette ki, és tagjai sorába választotta. 1866-ban újra visszament Afrikába azzal a céllal, hogy felfedezze a Nílus forrását. Nem fogadta el ugyanis a másik nagy felfedező, Speke véleményét, aki szerint a folyó a Viktória-tóból ered. (Ez egyébként igaznak bizonyult.) Livingstone Közép-Afrikában felfedezte a Lualaba folyót, amit a Nílusnak tartott, de valójában ez a Kongó felső folyása volt. Több jelentős tavat fedezett fel Közép-Afrikában, és részletesen feltérképezte a Tanganyika-tavat.

 

livingstone11

 

Ezt követően több évre megszakadt a kapcsolata a külvilággal. Egy amerikai újság, a New York Herald megbízta egyik munkatársát, Stanleyt, hogy próbálja meg felkutatni az eltűnt misszionáriust. 1871-ben Stanley rátalált Livingstonra egy bennszülött faluban a Tanganyika-tó mellett, és a már legendás szavakkal üdvözölte: – Dr. Livingstone, ugyebár? – Stanley hírt vitt neki a családjáról, és a két férfi között barátság szövődött. Több utat szerveztek Közép-Afrikában együtt, és bebizonyították, hogy nincs kapcsolat a Tanganyika és a Nílus között. Stanley megpróbálta rábeszélni Livingstone-t, hogy térjen vissza Angliába. Ezt ő annak ellenére visszautasította, hogy akkor már súlyos beteg volt. 1872-ben Stanley távozott.

 

livingstone9

David Livingstone és Henry Morton Stanley találkozása

Livingstone további utakat tervezett, de 1873-ban a mai Zambiában, egy Chitambo nevű törzsfőnök falujában meghalt (malária és vérhas miatt). Utolsó pillanataiban ágya mellett térdelt és imádkozott. Akaratának megfelelően szívét halálának színhelyén egy fa alá temették, míg testét hű szolgái (Chuma és Susi) nagy nehézségek árán elvitték az Indiai-óceán partjára, ahonnan hazaszállították Angliába. A Westminster Apátságban helyezték örök nyugalomra.

 

livingstone3

David Livingstone szobra (Skócia, Edingburgh)

Livingstone sok szempontból is kiemelkedő alakja Afrika felfedezésének. Egész életében következetesen küzdött a rabszolgaság ellen, és úgy gondolta, hogy az a kereszténység terjesztésével megszüntethető. Sok felfedezővel ellentétben nem volt ellenséges a bennszülöttekkel, nem tapadt vér a kezéhez. Felfedező, misszionárius és orvos is volt, aki először hívta fel a figyelmet a kinin szerepére a malária gyógyításában. Nemcsak a bennszülöttek között, de  hazájában is nagy tisztelet övezte, amit az is jelez, hogy nyugvóhelye a Westminster Apátság, a kimagasló brit személyiségek pantheonja.

 

 

 

Weninger Endre

Szerkesztettel: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások