„Gárdonyi sohasem nyomja meg a tollát. Nem is ír. Ő mint álomlátó, mint a valóság rémes álmának könnyekben mosolygó látnoka, szinte maga elé beszél. Bár éppen nem a látomások hevült s hangos nyelvén. Hanem csak halkkal, nyugodtan. Mondata sohsem liheg Pythia-módra, hanem inkább meleg, domború, lassan lélekző emberi kebelhez hasonlatos ez a mondat, melynek szó-bordái alatt a sziv hevesen dobog.” (Hatvany Lajos, 1923.)

gardonyi

Gárdonyi Géza

Gárdonyi Géza neve olyan szorosan összefonódott az Egri csillagok című regényével – amit talán nevezhetünk a magyar irodalom legismertebb könyvének –, hogy azt gondolhatnánk, a többi művének nincs szüksége egyáltalán hírverésre. A valóság viszont az, hogy Gárdonyi Géza összességében nem jött ki túl jól ebből az egyregényes népszerűségből.

A 12 évesen kötelezően elolvasandó nagyregény már évtizedekkel ezelőtt túl nagy falatnak bizonyult a legtöbb ifjú olvasó számára, és továbbra sem esik egybe ezen korosztály valós érdeklődésével. Kivételek mindig vannak. Van, aki annak idején „falta” Vicuska és Gergely kalandos történetét, de a híres-neves csatajeleneteknél, leírásoknál sokan küzdenek azzal a kísértéssel, hogy tovább lapozzanak.

A kulturális emlékezetünkből nem volna érdemes kiírni az Egri csillagokat, az viszont igen, hogyan kellene megmutatni ennek a regénynek az értékeit úgy az ifjú magyar olvasóknak, hogy ne csak a kötelező olvasmányok listájának egyik tételeként tartsák számon egész életükben. Azt sem volna érdektelen szem előtt tartani, hogy Gárdonyi Géza ne kerüljön ki gazdag és izgalmas életművével az olvasó emberek látóköréből tinédzser koruk után. Bőven van miből válogatni, csak regényből 27-et írt.

Gyönyörű borítót kapott, és újra olvasható Gárdonyi Géza először 1924-ben megjelent könyve, az Ida regénye.

Mivel egy közel 100 éves műről van szó, és a grafikus címlap a századelő hangulatát idézi, jól látható, hogy mi, 21. századi olvasók úgy kapunk történelmi regényt, hogy a szerző egyébként a saját korába helyezi a cselekményt.

Nem kell feltétlenül történelmi könyvként olvasni az Ida regényét, mert számos más lehetőség közül választhatunk. Az Ida regénye úgy „krimi”, hogy az olvasó hosszú ideig előre tudja, mi fog történni ezen a szálon, míg a két főszereplő – Ó Ida és Balogh Csaba – nem. A félárva, zárdában nevelkedett Idának az apja, Ó Péter borkereskedő gazdag hozománnyal, hirdetés útján keres férjet. Sürgősen szabadulni akar leányától, hogy továbbra is szabados életmódjának hódolhasson. A leendő férjnek életmentő a pénz, hisz tehermentesítheti vele nővére birtokát, s jómagának is alkalma nyílik festői ambíciói megvalósítására.

gardonyi

Libri

Az esküvő előtt Balogh Csaba és Ó Ida megfogadja egymásnak: üzleti alapú és szigorúan formális házasságukat egy esztendő múltán felbontják… Az olvasó ismeri mindkettőjük korábbi élettörténetét, gondolatait, vágyait, de ők egymáséit nem. Ez főként azért szokatlan, mert férjről és feleségről beszélünk. Mindketten más-más okból beleegyeznek az egymással kötött érdekházasságba, amit egyetlen találkozás előz meg, de a határozott Ida feltételei között szerepel, hogy „idegenként” éljenek egymás mellett.

A regény tétje, hogy rájönnek-e hőseink az olvasó által ismert igazságra, azaz kibontakoznak-e a másik fél indítékai és szándékai, és ezek elfogadhatóak lesznek-e a másik számára, vagy ez a kapcsolat mindenképpen halálra van ítélve. A zárdában nevelkedett, édesanyját korán elvesztő Ida és a családcentrikus festőművész Csaba kapcsolatát sokáig nem nevezhetnénk romantikusnak, sokkal inkább lengi körül őket egy leendő tragédia árnya.

Ida és Csaba is olyan értékeket hordoznak magukban, amelyeket méltán tisztelhetnének vagy akár szerethetnének is egymásban, de a kényszerházasságuk létrejöttének okát nem tárják föl egymás előtt, így a köztük lévő érdemi és érzelmi kommunikáció folyton ellehetetlenül.

Kosztolányi Dezső regényei is ebben az évtizedben keletkeznek, és bár mint lélektani regény az Édes Anna sötétebb vizekre evez, mint a romantikus Ida regénye, az emberismeret mélysége és ábrázolása nem áll távol egymástól a két regényben.

gardonyi

Gárdonyi Géza: Ida regénye – Jelenet a filmből. Szereplők: Venczel Vera és Oszter Sándor

Gárdonyi Géza Ida regénye című műve alapján játékfilm készült 1934-ben Székely István rendezésében. Bemutatásakor az ismeretlen kritikus lelkesen méltatta a filmet a Nyugat hasábjain: „Végre az első magyar film, amely átcsúszik az objektív kritika vizsgáján.” Megjelenés dátuma: 1934. március 15. (Magyarország)
Rendező: Székely István Zenéjét szerezte: Fényes Szabolcs
Forgatókönyv: Mihály István, Gárdonyi Géza, Stella Adorján
Szereplők: Gózon Gyula, Gombaszögi Ella, Berki Lili

Az Ida regénye remek dramaturgiájával, sajátos humorával a Balaton partján is olvastatja magát, de pompás időtöltés egy hosszabb hétvégére is. Hamarabb sötétedik, s így az olvasólámpa mellett is ott a helye ennek a műnek. Kiválóan alkalmas arra is, hogy kíváncsivá tegyen Gárdonyi Géza többi, szinte elfeledett műveire.

Olvasnivalók Gárdonyi tollából:

Láthatatlan ember
A lámpás
Isten rabjai
Szunyoghy miatyánkja
Az a hatalmas harmadik

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

A szerző korábbi könyvajánlója magazinunkban

 

Hozzászólások