Még itt a remek lehetőség, hogy a szabadban is lehet olvasni. Egyúttal levegőzni, madárdalt hallgatni, s az illatokat „kóstolgatni” a virágdömpingben! Néhány mód kínálja magát: egy szép, zöld tisztáson, akár napozással egybekötve; vízparton; egy kellemes ligetben a padon; az erkélyen/teraszon egy nyugágyban vagy hintaszéken egy napernyő alatt. Nézzenek körül a könyvespolcon, vagy látogassanak el a könyvtárba! Ezúttal Szabó Pál: Ahogy lehet… című regényét ajánljuk.

szabo pal

Szabó Pál író

Szabó Pál: Ahogy lehet… – Könyvajánló

Az Ahogy lehet története a Dózsa-felkelést követő másfél évtized után, s Mohács után játszódik. Az irodalomtörténet-írás álláspontja szerint Szabó Pál legérettebb történelmi regénye; „…sárréti környezetben játszódik, lent a bihari mocsár mélyén, s a hódoltsági terület peremén, ahol még a töröké a hatalom. De annyira már nem, hogy kitérni és csöndesen lázadni ellene ne lehetne. A regény hőse szó szerint a nép: hajdúk, parasztok, vízi emberek, pusztai szállásaikon élő rideg pásztorok. Kiemelkedő, középponti szerepű alakja nincs is.” (Béládi Miklós)

A könyv félezer évvel ezelőtti magyar történelembe és néprajzi ismeretekbe vezeti be az olvasót. Egy sárréti falu életén keresztül ismertet meg a magára maradt, küszködő parasztság mindennapi életével, szenvedéssel teli sorsával és folyton megújuló küzdelmével a létért, a megmaradásért. Hőse a nép, mely nem irányítója, legfeljebb szenvedő részese az országos politikának, s két világbirodalom határmezsgyéjén ravaszsággal védekezik, ahogyan tud, és ahogy lehet.

A regényből megismerjük a sárréti parasztok, vízi emberek, pásztorok, szabadhajdúk életét, az akkori paraszti és hajdú-katonaélet formáit és hagyományait. Szabó Pál tökéletes ismerője a tájnak, a tájban élő embernek, s a XVI. századvégi magyar föld népének életét megdöbbentő művészi erővel rajzolja meg. Leírásai, jellemzései jobban megismertetnek a hódoltsági határvidéken élő parasztság életmódjával, a jobbágyok és hajdúk társadalmi helyzetével, s a föld népének a török hódítókkal folytatott szakadatlan harcával, mint történeti könyvek egész sora.

szabo pal

Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az alföldi parasztság török hódoltságbeli életéről igen kevés hiteles történelmi forrást őrzött meg az idő. De a történelmi gondokon, bajokon, kínokon túl, fegyverek és vallások csatái között elnémíthatatlanul zeng a regényben az élet, a munka, a szerelem, Szabó Pál elbeszélő művészetének oly jellegzetes lírája, amely feledhetetlen és kedves olvasmánnyá avatja ezt a könyvet.

Hősei egy sárréti falu, Zsáka és környéke lakói. Itt állandóan váltakozik a meghunyászkodás és a visszaütés. Folyamatosan hajdúból paraszttá, parasztból hajdúvá vedlő férfiak egy része a regény elején épp visszatérőben van a Duna mellől, ahol sikeresen hadakoztak a török ellen, és nagy zsákmányt gyűjtöttek. Nincs vége azonban a megpróbáltatásoknak. A lelkész feleségét elragadják a törökök, a kétségbeesett férj rábeszélésére a helyi vásárt kihasználva viszont a hajdúk csapnak le a közeli kisvárosra, megölik a megszállókat.

Aztán megfelelő intézkedéseket téve várják az ellencsapást, és körülbelül itt ér véget a történet. Ahogy a regényben olvassuk: „Kemény világ. De még a világnál is keményebbek ezek az emberek.” A hős végeredményben maga a nép, amely ösztönösen kimunkálta a megmaradás és a szélsőséges veszélyek közt is megtartható emberiesség útjait. Talán azért is hajdúk a főszereplők, és nem egy nagy eszme harcosai – mint például később a kurucok lesznek –, hogy a spontán életerő jobban hangsúlyozódjék.

Maga a szerző is úgy vélte egy Czine Mihályhoz írott levele tanúsága szerint, hogy az Ahogy lehet „tovább lépett, mélyebbre lépett” előző történelmi regényéhez, A nagy temetőhöz (1946) képest „…afelé a történelmi regény felé, amikor valóban a nép, de igazabban a népek a hősök”.

szabo pal

A maga korában alig jelent meg róla kritika, ezért az Ahogy lehet az életmű számbavételekor háttérbe szorult. Viszont utóbb egyre többen látják úgy, hogy a negyvenes évek eleji regénytrilógia mellett (Lakodalom; Keresztelő; Bölcső) az Ahogy lehet Szabó Pál főműve. Cs. Nagy Ibolya, aki minőségben még a trilógia fölé is helyezi, írja: „mindazt, amit Szabó Pál az Ahogy lehet keletkezése előtt, harminc esztendő alatt papírra vetett, most a regény élezett, történelmi vészhelyzetében ismét megvizsgálja.

[…] hozzá hasonló – a filozófiai és az epikai ábrázolás nagyszerű összhangjából született – alkotást sem a korábbi, sem a késői alkotó korszakban nem találunk. […] nemcsak a nemzet történelmi tapasztalatait összegzi benne, hanem a maga hatvan esztendejének élményeiből párolt bizonyosságokat is”. Áttételesen, de érezhetően a közelmúlt tapasztalata is benne van a párlatban: „1956 után írott mű ez, a történelem közelebbi és távolabbi tanulságainak fényében” (Juhász Béla).

Eposzi jellegűvé teszik a művet a nép középpontba állítása, a harci jelenetek, valamint azok váltakozása idilli életképekkel, hangulatos, ám rövidre fogott tájleírásokkal, az eredendő életöröm és életerő együttese, a borzalmak között is megőrzött derűs végkicsengés.

„Az Ahogy lehet hajdúi, parasztjai igen jó barátságban vannak a halállal. Ahogy a természet gyermekei általában. De annál is inkább! Ahogy nehéz idők népei. Homérosz görögjei tudtak így meghalni. S élni is azok tudtak így, ilyen primitív gyanútlansággal, ennyire minden egzisztenciális problémázgatás nélkül.”

Épp ezért gyógyító hatású a regény: „Az emberlátás szimmetriája, életbölcsesség, vitalitás, tárgyi bőség […] gyógyírként hatnak a modern ember […] idegállapotára” (Bata Imre).

Szabó Pált a parasztságra irányított realizmusa miatt gyakran hasonlítják Móricz Zsigmondhoz. E regény esetében is valós a párhuzam, de az is megfigyelhető, hogy Szabó Pál világképe kevésbé tragikus, mint Móriczé, inkább hajlik az idillre. A magyar elődök közül Móricz mellett Mikszáth relativizáló életbölcsessége találja meg a maga párhuzamait a regényben.

szabo pal

A spontaneitás, a viszonylagosságok belátása azonban nem gátolja meg, hogy egyes mozzanatok, túlnőve a realitásukon, alapértékek szimbólumává váljanak. Realitás és szimbolikusság ilyen kettős fénytörésében zárul a regény: „Virág asszony pillanatig tétovázik a sírás és a nevetés közt, aztán tenyerével lesöpri szoknyájáról a képzelt morzsát, moszatot, megfogja Réthy Balázs kezét, kimennek az udvarról, s útnak indulnak arra, amerre Váradon Szent László tornyán ragyog a nap.”

Szabó Pál elbeszélő stílusa művészi: „A lebukó nap fennakadt a nyárfa tetején.” –írja. Másutt: „Az aga felesége úgy nézett ki, mint egy vízzel telt dézsa, amiről lepattant a középső abroncs.” Ugye milyen szeretnivaló mondatok?

Két vékony kötet foglalja magába ezeket a szórakoztató, igazságkereső, olykor robinhoodos kalandokat. Nem bánja meg, aki kézbe veszi, – esetleg a családtagok észlelni fogják, hogy nem akarja letenni a könyvet, és néha halkan felnevet olvasás közben. Ha így van, s ők is érdeklődőkké lesznek, adják kölcsön nekik is!
Szeretettel ajánlom figyelmükbe!

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

A szerző korábbi könyvajánlója

 

Hozzászólások