Az ország „fényképalbuma”, azaz a kép hallgat, az emlék mesél – A Fortepan fotógyűjtemény kiállítása a Várban, a Magyar Nemzeti Galériában. Szoktak Önök régi fotókat nézegetni, elábrándozni fölöttük, visszagondolni, hogy is volt a fotó keletkezésének pillanatában? Gondolom, sok igenlő választ kapnék erre a kérdésre. Képzeljenek el több ezer fotót, amiből 300-at megtekinthetnek… Például rácsodálkozhatnak, hogyan nyalják a tölcséres fagyit a Metro együttes tagjai a bájos, fiatal Koncz Zsuzsa társaságában…

A Fortepan fényképgyűjtemény online archívum, amely a nevét az egykori váci Forte gyár által gyártott Fortepan negatív filmről kapta. A fotógyűjtemény 2010 augusztusa óta online hozzáférhető. Többnyire 1900 és 1990 között készült fényképet tartalmaz, amelyekből közel 80 ezer online elérhető, letölthető és a forrás megjelölésével szabadon felhasználható. Szepessy Ákos, Tamási Miklós és barátaik mintegy húsz év alatt gyűjtötték össze, majd tették közzé ezeket a régi – többségében amatőr – felvételeket, amelyekből sokat budapesti lomtalanításokon találtak kidobva. A Fortepan önkéntes szerkesztők és segítők munkájára épül, közpénzt nem kap.

2019 tavaszán a Magyar Nemzeti Galériában a Fortepan fotóarchívum közel százezres gyűjteményének 300 legizgalmasabb fotójából nyílt kiállítás Minden múlt a múltam címmel. A kiállításon, akárcsak egy nagy, közös, családi fotóalbumban, az emberi életút stációi mentén követik egymást az 1990 előtti fényképek, összesen mintegy 300 darab. Ebben a kiállításrészben a fotóknak először gyerekek, azután fiatalok, majd felnőttek és végül idősek a főszereplői.

Két ember húszévnyi gyűjtőmunkájának eredménye a múlt század 90 évét feldolgozó weboldal, a fortepan.hu.  “Egyetlen gomb nyomogatásával az egész 20. századot végig lehet nézni”- mondják róla. A kiállított képek szorosan kapcsolódnak Magyarország XX. századi történelméhez. Az adott kor, melyben készültek, sokféle módon, számos rétegben jelenik meg ezeken a képeken, de a hangsúlyt a gyűjtemény gerincét adó privát fotókon keresztül az átlagember nézőpontja és életeseményei kapják.

Keleti Pályaudvar – 1952

A kiállításon szereplő képek mindegyikéhez tartozik, tartozott egy történet. Szerencsés esetben ez a történet visszaidézhető, a legtöbb esetben azonban már nem ismertek a fotókon szereplő konkrét személyek, az egyes képek keletkezéstörténete – így a látogató képzeletére van bízva, hogy milyen történetet lát a fénykép mögé. A ma is ismert háttértörténetek bepillantást nyújtanak többek között a Kádár-kori BRFK-helyszínelő fotóin látható nyomorba, a régi húszforintos bankjegy hátulján lévő alakhoz modellt álló világbajnok öttusázónk kalandos történetébe, vagy éppen egy leégett fotóarchívum megmentésébe.

Budapest – 1956

Ezek mellett hangsúlyosan megidézi a kiállítás a második világháborúban szétlőtt romos Budapestet; a látogatók bejárhatnak egy képzeletbeli fővárosi utcát, amelynek képe évtizedeken átívelő és különböző helyeken készült fotókból áll össze, belehelyezkedhetnek a Fortepan szerkesztőinek helyzetébe, és képeket válogathatnak egy hagyatékból; illetve beleolvashatnak a Fortepannak írt, sokszor megható olvasói levelekbe. Ezek a fotók ábrázolnak egy közeget, amiben a szereplők éltek. Megláthatjuk egy-egy kockáját a dédnagymamák életének, bepillanthatunk a városi miliőbe, s rácsodálkozhatunk a falusi élet bájára. S mennyi háttér-információ rejtőzködik szemérmesen a fotókon: milyen lakókörnyezetben éltek, mi volt a divatos viselet, hogyan töltötték szabadidejüket…

Az oldal két készítője továbbra is járja a budapesti kerületeket:

“Járunk lomtalanításokra, szeretném, ha jönnének még új képek. Egy-egy fotóról eszembe jut, hogy hol dobták ki. A negatívokat egyébként különösen könnyű kiszúrni. Ákossal az az alaptételünk, hogy nem keresünk semmit. Több okból járunk még ma is lomtalanítani: egyrészt észrevettük, hogy nagyon szeretünk kettesben beszélgetni, másrészt ha kihagyunk egyet, jön az érzés, hogy pont most szalasztunk el valamit. Az is fontos, hogy így évente egyszer körbejárjuk a várost”. Mint mondta, a XII. kerületben bukkannak a legjobb leletekre, de a II. és a XI. kerület sem rossz.” 

A Tiszánál, Szegednél – 1952

Tamási a lomtalanítások feltúrása mellett a kilencvenes évek elején személyesen is felkeresett olyan embereket, akikről tudta, hogy fotóztak, és vásárolt tőlük anyagokat. Mostanában 60-70 képet tartalmazó családi albumokat is kap. Egy nemrég érkezett albumot mutat: cakkos szélű barna képek, fekete-fehérek, később színes fotók mutatják a múló évek egy-egy pillanatát. Emellett több mint 150 olyan fotót is bemutatnak, melyekből tizenhat jól körülírható történet rajzolódik ki.

Köztük a II. világháború frontjai – ahogyan azt egy haditudósító látta; a vidéki élet idillje egy fényképező festőművész szemével; a magyar holokauszt alig fényképezett története; élet Erdélyben az 1980-as évek diktatúrája alatt, vagy egy első világháborús hadifogoly hétköznapjai Szibériában. Külön történetet képeznek a háborúban szétlőtt Budapest képei, vagy a hidegháborús évek honvédelmi tartalmú ifjúsági sportjai.

Nagyobb egységet alkotnak az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó éveiben készült sztereofotók, képek a Sztálin-szobor 1956-os ledöntéséről, az 1970-80-as évek lázadó ifjúságát megmutató fényképek, vagy az ingázó munkásokról készült, betiltott fotók 1964-ből. A tizenhat történet, a hozzájuk tartozó fotókkal és az ezeket kiegészítő tárgyakkal a kiállításban egy-egy önálló installációban jelenik meg.

A gyűjtemény azért is fantasztikus, mert megmutatja a felelősséget, amiért dolgozunk, és hogy mit kell átmenteni gyermekeinknek” – nyilatkozta a kiállítást megnyitó Török Ferenc filmrendező. Kitért arra, hogy a Fortepan eltörli a művész és az amatőr közötti falat, megmutatja azt a személyességet, egyszerűséget, hitelességet, amelyet a fotózás tömegessé válása hozott a második világháború után. A tárlat kétszáz képe különböző életkorokon keresztül mutatja be Magyarország 20. századát, érdekessé teszi e képek közötti szemlélődést ez a kronológia. Szenzációs az is, hogy tizenhat háttértörténet is összeállt 150 amatőr fotóból. Utóbbiak közé tartozik például az UVATERV-archívumának története, valamint Budapest ostroma, az arcív fotók mellé helyezve az egyes helyszínek mai képét.

A kiemelt történetek között szerepel Jávor István szamizdatfotós nyolcvanas évekbeli képes beszámolója Erdélyről és Urbán Tamásnak az 1970-80-as évek ifjúsági underground kultúráit megörökítő fotóválogatása. Fotótörténeti különlegességet jelentenek Lőw Márton geológus képei az első világháborús fogolytáborokból, a magyarországi holokauszt minimális fotóemlékeit külön installáción jelenítik meg. A tárlat azokból a levelekből is válogatott, amelyeket a Fortepan olvasói küldtek be, felismerve a közzétett képeken saját egykori életük szereplőit, családtagjaikat, fontos élethelyeiket.

A kiállítás egy évszázadnyi közös múltunkban kalandozva frissíti fel memóriánkat a közvetve-közvetlenül hozzánk kötődő emlékekről pontosan úgy, ahogyan Rakovszky Zsuzsa fogalmaz Fortepan című verseskötetében: „minden múlt a múltam”.

A tárlathoz magyar és angol nyelvű, gazdagon illusztrált katalógus készül. 2019. augusztus 25-ig látogatható a Magyar Nemzeti Galéria A épületében. 

Minden múlt a múltam #huszadikszázad #privátfotó #Fortepan

 

 

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

 

Hozzászólások