A hűvös, szürke, kora márciusi vasárnap jól esik betérni az étterem színes díszletei közé.  A Dunára néző, gyönyörű panorámával rendelkező étterem nemcsak gasztronómiai élményt, hanem lelki felüdülést is nyújt.

A felszolgálók a környezetbe illő jelmezeket viselnek. A terítés régies, cseréptányérokon szolgálják fel az ételeket, még a kávét is inkább bögrének beillő edényből kapjuk, de mindez odaillő, kitűnően támasztja alá a hangulatot.

Az étlapon kissé cikornyás, de ötletes ételleírások szerepelnek, régies(ített) szavak használatával teszik érdekesebbé a rendelést, bár néha gondolkodni kell, mit takar pontosan az adott fogás neve.

A tálalás igényes, az általunk kóstolt ételek ízletesek, a leírásnak megfelelőek. A középkori gyakorlattal ellentétben itt nem kötelező kézzel enni, ennek ellenére minden vendég rendelkezésére áll egy kötény, hogy biztosan megkímélje a ruháját.

Csoportok is rendszeresen érkeznek, családi és baráti összejövetelek megrendezését is vállalják.

A melegebb idő beálltával javasoljuk a terasz használatát, hiszen ott a kulináris élvezetek mellett a visegrádi vár környékét, a túlparton pedig Nagymaros látképét is megcsodálhatjuk.

Weninger Nóra

Hozzászólások