Elítélhető-e az önérdekű boldogságkeresés? – Fontos kérdéseket boncolgat a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház Kelemen László Kamaraszínházában bemutatott Egy hónap falun. A boldogságkeresés olykor elítélhető, máskor szívet melengető formáit bemutató darab Ivan Szergejevics Turgenyev legjelentősebb színpadi műve. Mészáros Tibor rendezésében láthatják a nézők.

Felkavarodott az állóvíz a Kelemen László Kamaraszínház színpadán péntek este – igaz, csak a történet szerint. „Nem mindegy, hogy kinek mit mesél az ember!” – hangzik el Ivan Szergejevics Turgenyev legtöbbet játszott színpadi művében. Való igaz, s nem csupán a hétköznapi élethelyzetekre, hanem saját boldogságkeresésünk hosszú útja során mindvégig. De milyen lehet ez a boldogságkeresés?

Mészáros Tibor rendező úgy véli, jó, ha ezt a néző dönti el. Elárulta, szeretne az előadással kérdéseket felvetni, erre a történet pedig bőven kínál lehetőséget. Mint mondta, tulajdonképpen egy Csehov-drámát látunk, Turgenyevet nem véletlenül tartják az orosz író előfutárának.

„Ez a történet tele van humorral a benne szereplő szélsőséges és végletesen megélt élethelyzetekből adódóan. Engem ezek színpadon kifejezetten érdekelnek, és hálás vagyok, amiért a szereplők partnerek voltak ennek mélyreható boncolgatásában, fejtegetésében az egész próbafolyamat alatt” – tette hozzá Mészáros Tibor, aki már első hallásra is kifejezetten örült a kecskeméti felkérésnek.

boldogsagkereses

Boldogságkeresés

„Nagyon jónak tartom a vezetőség részéről a darabválasztást, nekem már a legelején tetszett a karakterek és a történet finom avíttsága, sok esetben viszont akár mai közegbe is elhelyezhető. Szeretem, hogy ebből a korhű világból mozdul ki, a különféle szituációk viszont megmutatják, hogy az akkori kor emberei ugyanúgy gondolkodtak” – részletezte, majd hozzátette: Turgenyev erős véleménnyel van erről a közegről, és kevésbé próbálja feloldani a figurákat.

„Itt mindenki sántikál valamiben, a legfontosabb mégis az, hogy igazán senki nem elítélhető ebben a történetben. Az állóvíz felkavarásával fény derül arra, hogy ebben a közegben valójában senki nem boldog. Mindenki szélsőségesen keresi a saját boldogságát, és ennek a reménye, illetve vágya teszi ezt nem elítélhetővé. Abban ugyanis, hogy a boldogságot keresni kell, tökéletesen egyetértek, ugyanakkor arról, hogy ilyen módon-e, szerintem a nézők tiszte dönteni” – hangsúlyozta.

Vajon milyennek gondolta valójában a főként prózai szerzőként számontartott Turgenyev a Iszlajev-birtokon töltött egy hónapot, és mi okból tiltotta a cenzúra hosszú ideig a darab kiadását? Minderre választ kapunk a november 25-től a Kelemen László Kamaraszínház színpadán látható előadásban.

Szereplői a ház ura, Iszlajev földesúr (Fazakas Géza), felesége, Natalja Petrovna (Märcz Fruzsina) és anyja (Csapó Virág). A történet aktív résztvevője Iszlajevék nevelt lánya, Verocska (Kovács Gyopár), Rakityin, a házibarát (Ruszina Szabolcs), Beljajev, az új tanító (Koltai-Nagy Balázs), Spigelszkij, az orvos (Sipos Imre), a társalkodónő (Magyar Éva), a házitanító (Lakatos Máté), a szobalány (Venczli Zóra), a szomszéd (Sirkó László) és az inas (Koller Krisztián).

 

Fotó: ifj. Háry Péter

Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház

Facebook

 

Kapcsolódó cikkünk