,,Szeretnék hálát mondani ennek a Magyar Hazának:
amely, mint magyart, engem is befogadott.”

Régi kedves barátomtól, Laczkó Andrástól, a Somogy megyei folyóirat egykori főszerkesztőjétől kaptam egy levelet. Nagyon régen találkoztunk. Már nyugdíjas, nem foglalkozik újságírással, de ma is kultúremberként éli mindennapjait. Felhívta figyelmemet Egyed Emesére, és meghívott Balatonlellére Emese kiállítására. Sajnos, elfoglaltságaim miatt nem tudok elmenni, de kértem, hogy küldjön egy bemutatkozást Emesétől. András így zárta levelét: ,,A labda nálad van”. Köszönöm, András!

 

egyed_emese8

 

Lássuk Emese vallomását! Remélem, boldog napokat jelent számára, hogy 77 évesen ország-világnak megmutathatja alkotásainak egy részét.

Egyed Emese vagyok – özv. Egyed Illésné, született Gyurkovics Emese. Férjem 15 éve halt meg. 1998-ban Magyarországon telepedtünk le, mivel a fonyódligeti nyaralónk már megvolt, és a nyarakat itt töltöttük a szép Balaton partján. Szívünkhöz nőtt a szép balatoni táj. Mivel a ,,Testvérháború” lerombolta a magyarlakta szlavóniai szülői házat is, így itt maradtunk inkább Magyarországon – biztonságban.

 

egyed_emese3

Naplemente a Balatonon

1938. október 9-én születtem Nagy Piszanicán /Velika Pisavica – Horvátország Bjelovári járás – Zágráb felett/. Édesapám, mint református lelkész Harasztiban, majd Eszéken végzett lelkészi szolgálatot, így Eszéken telepedtünk le. Négyen vagyunk testvérek: Levente, Emese, Hunor, Gyöngyi. Szüleink magyar iskolába járattak bennünket. A nyolcosztályos iskolát én Feketicsen, a Vajdaságban végeztem, majd a gimnáziumot Szabadkán. Újvidéken végeztem szerb nyelvű egyetemet, s rajz-történelem szakos tanár lettem.

Szentlászlón és Eszéken tanítottam történelmet és rajzot horvát nyelven. A szentlászlói magyar diákokat pedig magyar anyanyelvre, így kezdtem a pályafutásomat. Az ottani 10 év alatt magyar tánccsoportot vezettem, és gondoskodtam az örökös iskolai és egyébfellépésekről, szereplésekről. Férjem, Illés szintén tanár volt, ő a felnőtteket tanította szereplésekre, a színházi fellépésekre még a tanítás mellett.

 

egyed_emese4

Balatoni vitorlás a naplementében

A rajz keretein belül tanultam művészettörténetet is, amit igen szerettem, de mégis a rajz és főleg a festészet volt az, ami igazán vonzott. Szentlászlón volt az első önálló kiállításom. Mindig rajzolgattam portrékat a diákjaimról. Sajnos sok időm nem volt kiélni ezt a hobbimat a tanítás és a három gyermekünk felnevelése mellett – Béla, Emese és Tünde a gyermekeim neve. Az eszéki Magyar Képújságban rendszeresen jelentek meg cikkeim.

1972-ben Illéssel és a gyerekekkel Ausztriában – mint a jugoszláv vendégmunkások gyermekeinek anyanyelvi oktatói – szerb-horvátot tanítottunk számtalan iskolában. Volt olyan esztendő, hogy 1500 diákunk is volt, az első elemistáktól a gimnazistákig és a középiskolásokig. Osztrák állampolgárok lettünk, majd 1998-ban itt telepedtünk le Fonyódon, és kaptunk magyar letelepedési engedélyt. Már mint nyugdíjasok kerültünk ide, és maradtunk osztrák állampolgárok.

 

egyed_emese5

Leány cicával

Nagy és széleskörű elfoglaltságom mellett a festés megmaradt számomra. Férjemmel és akadémiai festő-grafikus Hunor öcsémmel Szentlászlón múzeumot rendeztünk be, amit a polgárháborúban széthurcoltak, leromboltak, a szép kultúrotthont is a földdel tették egyenlővé. Szétlőtték úgy, mint a református templomunkat a ’90-es években.

Férjem halála után kezdtem el intenzíven festeni. Bánatomban lelkemnek megnyugvást hozott, és végre időm és lehetőségem is engedte. 2003 óta a fonyódi Művelődési Ház ,,Sirály” nevű alkotó körében én is rendszeresen kiállítok. Nagyon szívesen elmennék Kecskemétre is, ha mód és lehetőség lenne rá.

 

egyed_emese6

Egyik kedvenc témám – Balatoni naplemente

Szép itt a Balaton partján élni. Képeimmel, munkásságommal szeretnék hálás köszönetet mondani ennek a Magyar Hazának, amely mint magyart, engem is befogadott.

Kedves Emese, a szerkesztőségünk nevében nagyon szépen köszönjük a bemutatkozását. Gratulálunk a szép alkotásokhoz. Kívánunk nagyon jó egészséget, töretlen alkotókedvet, és még nagyon hosszú, boldog életet a mi édes, kicsiny HAZÁNKBAN!

 

 

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások