Nagy bátorság ma egy lapot létrehozni! Ez nem egy napilap, amely a mindennapok történéseit, eseményeit foglalja magába, nem is story újság, amely a megtörtént vagy meg nem történt eseményeket színezi a paletta minden színárnyalatával. Nem, itt a főszerep a kultúráé!

Itt mindenki és minden megtalálható: író, költő, énekes, zenész, festőművész, fotós, műsorvezető, egy csipetnyi filmkritika, egészséges életmód ötletek, vonzó utazások leírása, egy darabka történelem – mindez nonstop módon. Bármikor rákattintasz, mindig találsz valami újdonságot benne.

Kedves Erzsike, kérlek, mutatkozz be az olvasóknak!

Weninger Endréné Pécsi Erzsébet vagyok. 1975-ben végeztem a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-angol szakán. Pedagógus voltam világéletemben, életem fő műve több ezer diák oktatása és nevelése. Férjem is pedagógus, a Petőfi Sándor Általános Iskolában sokáig együtt tanítottunk. Később ő a Katona József Gimnáziumba került, én pedig a Piarista Általános Iskolában dolgoztam az utóbbi 18 évben. Tanítottam magyart, angolt, hittant, és négy felsős osztály osztályfőnöke voltam. Szép és meghatározó időszaka volt ez az életemnek. Tavaly lettem nyugdíjas, tele új ötletekkel, elképzelésekkel, mint például ez az újság is.

Honnan ivódott családodba a kultúra iránti igény?

Férjem is, én is nagyon szeretünk olvasni. Rengeteg könyvet összegyűjtöttünk az évtizedek során. A színház, a filmek, a zenei élmények tették kerekké az életünket. A gyermekeinkre is átragadt ez a mohó tudásvágy. Ez a természetes közegünk.

Kérlek, mutasd be férjedet, Endrét, akinek nevével a történelmi eseményekről szóló írások kapcsán találkozhattunk!

A férjem angol-történelem szakos tanár. Nagy szakmai tudással rendelkezik, és ért a diákok nyelvén. Gyakran felkérjük, hogy írjon egy-egy kiemelkedő történelmi eseményről annak évfordulóján, vagy híres történelmi személyiségekről. Célunk az, hogy pozitív példát állítsunk az olvasók elé, vagy lerántsuk a leplet egy-egy negatív figuráról, akinek még napjainkban is helytelen a megítélése.

Úgy tudom, három gyermeked van. Szeretném, ha egyenként bemutatnád őket.

Igen, három gyermekünk van, nagyon büszkék vagyunk rájuk. Nóra 1977-ben született. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett magyar-angol szakon. Kicsi korától vonzódik az irodalomhoz, sokat olvas és maga is írogat, így érthető, hogy nem tanár, hanem inkább író szeretne lenni. Férje is humán beállítottságú, a Pázmányon folytatott latin, görög, történelem szakon tanulmányokat. Ő a Pest Megyei Levéltár igazgatója, de e fontos posztja mellett is szakít néha időt arra, hogy történelmi témájú cikkeket írjon a magazin számára.

András fiunk 1978-ban született. Jogot végzett az ELTÉ-n, a kecskeméti önkormányzatnál dolgozik. Inkább olvasni, mint írni szeret. Ő jogi tanácsokkal segíti a vállalkozásunkat.

Andrea 1988-ban született. A két tannyelvű érettségi után egy ideig külföldön tanult. Az ELTE kommunikáció szakán újságírással és kreatív írással foglalkozik. Ebben a tanévben végez, de jövőre folytatja a tanulmányait

a mesterképzéssel. Közben újságíróként dolgozik az RTL Klubnál és a Metropol napilapnál. Ő is kicsi korától ír, eddig két regénye jelent meg. A harmadik már hónapok óta kiadóra vár!

Kinek az ötlete volt az újság létrehozása?

Az újság Nóri kedvéért jött létre, ő lett a főszerkesztője is. Nagyon igényesen végzi ezt a munkát, és tőlünk is ezt várja. Én, mint az édesanyja, minden erőmmel támogatom ezt a kezdeményezését, és segítek annak a vágyának a megvalósításában, hogy a Montázsmagazin minél előbb egy jól ismert és profitábilis folyóirat legyen. Mivel ez egy családi vállalkozás, valamennyien ezt szeretnénk elérni.

Hogyan tudjátok ezt megvalósítani, honnan vártok segítséget hozzá?

Egy év tanulóidőnk volt, ez volt a bemelegítés időszaka. Most minden erőnkkel a látogatottságunkat szeretnénk növelni. Természetesen többféle együttműködésre is nyitottak vagyunk: a kölcsönös megjelenések, logó-és bannercsere mellett hamarosan hirdetési lehetőséget is biztosítunk majd v
állalkozóknak és cégeknek. Bátorítom a hirdetőket: amíg próba üzemmódban leszünk, olcsóbbak lesznek a hirdetéseink is. A Facebook hálózatán keresztül viszont még több helyre eljutnak majd.

Tudom azt is, amit kevesen tudnak, hogy van még egy szenvedélyed, a versírás. Megkérlek, hogy örvendeztess meg minket a végén néhány verseddel.

Csak néhány éve kezdtem el verseket és novellákat írni. Verseim meg is jelentek amatőr antológiákban. Nemrégen fejeztem be egy regényt, mely a tanári pályám élményeit foglalja össze diákszemmel nézve. Kölyökkorom kalandjai, ez lesz a címe. Jónak érzem, jó lenne kiadni. Sajnos, nehezen találok rá kiadót. De nem adom fel a keresést.

Befejezésként képzeletben most gyertyát gyújtok az ünnepi tortán! Kívánok még nagyon sok születésnapot nektek! Tegyétek még sikeresebbé, olvasottabbá ezt a magazint, és legyen erőtök, kitartásotok, hogy minden elképzelésetek valóra váljon! Okozzatok még nagyon sok boldog és elégedett percet a magazin olvasóinak azzal, hogy segítetek megőrizni kulturális hagyományainkat, és megismertettek bennünket a kortárs művészetekkel is! 

Nagy L. Éva
2013. február 6.

Elizabeth Weninger:

Sántha György kecskeméti költő emlékére
(Jakabszállás, irodalmi tábor, 2009 nyara)

Hálaadásra jövünk: a sivár homok ősi hazája
várja oázisként mai szomjas utódait vágyva.
Hol ezüst-aranyos színekben fürdik szivárvány,
házad, az ó-gyönyörű, nem lehet, nem marad árván.
Istenem, ahogy adtad a Földet, a szépet, a szentet,
úgy termett a homokból, költő, általad élet.
Ültettél fákat, szüretelted a tünde-gyümölcsöket.
Tudtad jól, az aranyhomok meddő méhe teremhet,
mert hasznára akartál lenni szülőföldednek,
hol harmónia s béke segít a szegény embernek.
Nagyváros zaja nem hívott oda, költő. Érte nem
kótyavetyélted el ezt a madárdal-csöndes berket.
Rab lettél hát, önnön patriotizmusod rabja,
senki sohasem próféta saját hazájába’.
Így hát idejártak a jó kortársak pihenni meg írni:
Móricz, Illyés, Németh László, Erdei Ferkó,
Sinka, Tamási, Veres meg Féja, Szabó Pál és
István, Áron, Péter, Géza, Dezső és sok „haver”.
Szóltatok Istenről és fontos volt a család, s a hon,
fájt Magyarország sorsa, szerettél volna segíteni.
Álmaidat plántáltad e földbe, s lelked magvait.
Áldja meg Isten ezért a te életfád hajtásait!

A fény festője

Amint csoda folytán a vak látó lesz,
a szín s a fény találkozását látja,
a táj csodás, szűzi tisztaságába’
maga a pillanat sugallta reflex.

A nap felébred, s udvarolni elkezd,
a hajnal izgató vöröse várja.
A foltszerű vidám színek varázsa
üdén pezseg, szerelmesen körülvesz.

Minő látvány! Narancs egészül kékkel,
a sárga és ibolyaszín egyesül,
s vörös-zöld lágyan összeolvad fénnyel.

Laza ecsetvonás csodás képet szül,
festőnk szemében tükröződik, éggel
a fény és a szín a napban elmerül.

…az élet győz (Évszakok)

Tavasz, te kedves, illatos, édes,
virágruhába öltözött leány.
Örömre hívsz, harmóniád talány,
a végtelen csodája véled ékes.

Aranyhajú szép nő, huszonéves,
alakja oly kecses, kacér a Nyár.
A nap is pirul, gyümölcsöt érlel már,
a sárga búzatábla mily fényes!

Szelíd tekintetű, fakó hajú,
riadt szavú galamb az asszony-Ősz,
szívében otthonára lelt a bú.

A Tél fehér szakállú bácsi-csősz,
hideg, kimért, parancsoló korú.
Az évszakok múlnak, az élet győz.

Hozzászólások