A zene, a dal emlékeket hordoz magában: élményt, az emberben lakozó, lakó világot szólaltatja meg. Elmond, elmesél valamit: tudósít, megmásít egy kicsit körülöttünk mindent, pillanatok alatt az érzelmek egész tömege zajlik le bennünk.

 

piaf1

Edith Piaf (1915. december 19. – 1963. október 10.)

A zene, a dal elringat, elaltat, elszomorít, felemel, lelkesít: örömöt ád, mert a léleknek vannak olyan régiói, melyekbe csak a zene, a dal fészkeli be magát. És ilyenkor egy-egy arc is megjelenik képzeletünkben, mint most is, amikor Edith Piaf születésének 100. évfordulójára emlékezünk. (1915. december 19.) Csodálatosan különleges hangjával, senkihez sem hasonlítható előadásmódjával, karizmájával elbűvölte az embereket, s lett belőle világhírű sanzonénekesnő.

 

piaf5

Kislányként

Anyjától, Anita Maillard–tól, (férjhezmenetele után Anita Gassiontól) örökölte a hangját. Anyja Line Marsa néven énekelt, s nem törődött a lányával. Már kicsi lányként apjával járta az utcákat, tereket, kocsmákat, kávéházakat. 15 évesen azután otthagyta apját, és barátnőjével, Simone Nerteani- val járták Párizs utcáit.
Az utcai sivár élet keserves és vigasztalan volt számára, de mindeközben hangja beérett, egyre erősebb lett. 1932 tavaszán összehozta a SORS Louis Dupont-nal, és élete megváltozott. A következő évben kislánya született: a Marcelle nevet kapta. Közben eljutott a Mac-Mahon sugárútra, Belleville-től a Montmartre-re, a Place Pigalle lokáljaiba.

 

piaf3

 

Életének első mélypontja az volt, amikor fél éves korában meghalt a kislánya. Újabb fordulópont; 1935 szeptemberétől, amikor már nem a szegénynegyedekben, hanem az előkelők házai, palotái és Place de I’ Etoile vonzáskörzetében énekelt, többek között egy kis dalt is a verébről. Ezt meghallva Louis Leplée, a Gernyt Kabaraszinház igazgatója meghívta, és másnap szerződtette új névvel: EDITH PIAF.

Leplée halála után Raymund Asso más irányba fordította, Piafnak írt dalaival sztárrá vált. Önéletrajzában így ír erről; „Három évre volt szükségem, hogy meggyógyítson, három év küzdelmes és gyengéd szeretet, hogy rávezessen, más világ is létezik.”

 

Yves Montand, the French singer and actor with Edith Piaf (1915 - 1963) the legendary French chanteuse.    (Photo by Hulton Archive/Getty Images)

Yves Montand és Edith Piaf

Sok rajongó vette körül, köztük Jean Cocteau is, aki a következőket írta róla: „Madame Piaf egy zseni! Utánozhatatlan! Ilyen soha nem volt előtte, és soha nem is lesz még egy Edith Piaf.” Cocteau egyfelvonásos művében is remekül szerepelt, „A közönyös szépfiú”- ban.” Így írt róla: „Nagyszerűen játszott a színpadon is, hiszen félórán keresztül egyedül beszélni igazi erőmutatvány. Piaf olyan könnyedséggel teljesíti, mint a trapézra lendülő akrobaták! Ha valaki színpadra lép, lényeg a tehetség. Neki ebből van bőven!”
Ives Montand is gyarapította a férfiak névsorát, filmben is énekeltek együtt, a „Fénytelen csillag”- ban, sőt egy kilenctagú énekegyüttessel francia népdalokat is előadtak. Sokat turnéztak: Svédországban, Portugáliában, Belgiumban, Svájcban. És járt Görögországban, Olaszországban, sőt Egyiptomban is koncertezett.

 

piaf4

Marcel Cerdan-nal, nagy szerelmével

Egyik alkalommal öt hónapig szerepelt New Yorkban, s itt adta elő a máig is legnagyobb sikerű, – talán legismertebb dalát, – a „RÓZSASZÍN ÉLET”-et, a LA VIE EN RÓSE”-t, amit akkor szűnni nem akaró taps jutalmazott. Ennek a zenéjét már Piaf írta.

Hamarosan a rádiót, a hanglemezpiacot és a zenés revüszínházakat is meghódította. Felejthetetlen fellépését a párizsi Olympia színpadán 1961-ben és 62-ben a rádió sugározta. Az élő közvetítés hanglemezen rögzített anyagát azóta is számos rádióállomás műsorra tűzi. Törékeny alakjával ellentétben erős, tragikus csengésű hangja megnyerte az emberi szíveket. Dalaiban legtöbbször az elkerülhetetlen végzet és a szerelem ellenállhatatlan erejét énekelte meg. Egyik nagyon szép és megható dala, aminek a zenéjét szintén Piaf, szövegét Margderite Monnet írta: „A szerelem himnusza”. A másik gyönyörű dal C. Dumont M. Vancaire remeke, az „Uram, uram”, mely könnyekig meghatja a hallgatót.

 

piaf8

New Yorkban – Edith Piaf és Marlene Dietrich

1959-ben a „Les amants de Demain”-ben igazi nagy szerepet játszott, és ebben 4 dalt énekelt. És lehetne még sorolni gazdag repertoárjából. Például: Párizs ege alatt, Mylord, Padam, padam, Harmonikás, Fehér köpenyek, Nem, nem bántam meg semmit, Szerelem szép szavai, A szerelem joga.

 

piaf9

 

1950-57 között kilenc filmben is szerepelt. Barátai között voltak: Josephine Baker, Greta Garbo, Jahn Garfield, Marcel Cerdam, Charles Aznavour. Tartós barátság fűzte Marlene Dietrich-hez. Sok híres emberrel találkozott, köztük Charlie Chaplinnel is. Maurice Chavalier mondta róla: ”Betegesen tékozolta magát!”

 

piaf2

“Nem, nem bántam meg semmit!”

Siker és küzdelmes szerelmek, kudarcok között élt, és világgá kiáltotta Dumont Vaucaire szerzeményét, hogy „Nem, nem bántam meg semmit! Ma is ezt énekelné EDITH GIOVANNA GASSION, PIAF, a kis VERÉB a 100. születésnapján is.                                   

„Azért énekelt, hogy élhessen,
És azért élt, hogy énekeljen!”

 

 

 

 

 

 

Fenyves Mária Annunziata
Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások