Az Olaszországban alapított Szent Egyed Közösség (Comunità di Sant’Egidio) tagjai világszerte a szegényeknek, időseknek, hajléktalanoknak, a kiszolgáltatott és sokszor kilátástalan helyzetben lévő embereknek segítenek. A több afrikai országban is megvalósított DREAM program célkitűzése az AIDS-fertőzöttek kezelése és a kór terjedésének megakadályozása. Dr. Körtvélyessy Mónikával – aki Malawiban többször is dolgozott segítőként –  az elért eredményekről, sikerekről, tervekről, valamint saját tapasztalatairól, személyes élményeiről beszélgettünk.  

malawi7

-Mikor és milyen céllal jött létre a DREAM program?

A Sant’Egidio Közösség DREAM programja 2002 óta működik szub-szaharai afrikai országokban. Ahogy a neve is jelenti, egy álom Afrikáért. Mindenekelőtt egy más mentalitás, más hozzáállás Afrikához, a problémáihoz, az ottani emberekhez. Meggyőződésünk, hogy ugyanazok az emberi jogok, lehetőségek illetnek meg mindenkit, függetlenül attól, hogy a világ gazdagabb vagy szegényebb részére született-e. Afrikának különösen a Szaharától délre fekvő országai sok szempontból a világ legszegényebb helyei. Mozambikban, az egymillió áldozatot követelő polgárháború után a Sant’Egidio közvetítésével létrejött béke-megállapodást követő években azt tapasztaltuk, hogy egy újabb, rejtélyes ellenség, az AIDS tizedeli a népet.

Beteg barátainkat látva született meg a DREAM, amely betűszó is: Drug Resource Enhancement against AIDS and Malnutrition, vagyis gyógyszerek és források elérhetővé tétele az AIDS és az alultápláltság ellen. Római orvos barátaink hívták életre, a legmagasabb szintű, észak-amerikai és nyugat-európai országokban elérhető kezelési szakmai elveknek megfelelően. Jelenleg tíz országban működik, és teljesen ingyenes ellátást biztosít elsősorban HIV-pozitív várandós nők számára, hogy a vírust ne adják át gyermekeiknek, és felnevelhessék őket. Afrikában ártatlan újszülöttek, csecsemők ezrei szó szerint az anyatejjel szívják magukba a betegséget. A program elsősorban az ő életüket akarja megmenteni, miközben természetesen kezeli a beteg édesanyákat is. De mások, férfiak, egész családok számára is hozzáférhető a kezelés, az egészségügyi oktatás, illetve a program által nyújtott egyéb lehetőségek.

malawi3

-Mely afrikai országokban valósul meg ez a tevékenység? Hányan vesznek benne részt?

A DREAM sokfelé meghonosítható modellprogram, amely a helyi egészségügyi struktúrákhoz kapcsolódik, és segíti fejlődésüket. Jelenleg Mozambikban, Malawiban, Kenyában, Tanzániában, Nigériában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Angolában, Kamerunban, Guinea-Bissauban és a Guineai Köztársaságban működik. Együttműködésben próbáljuk biztosítani a program fenntarthatóságát, nemcsak külföldi adományként. A gyógyszereket például Malawiban állami projekt keretében biztosítjuk, mi adjuk a kidolgozott kezelési programunkat, de helyi munkaerőt képezünk ki a program működtetéséhez, családok megélhetését biztosítjuk ezzel a munkahelyteremtéssel.
A fejlett világban nagyon sokáig az volt az általános álláspont, hogy Afrikában elég a felvilágosítás és a prevenció, a kezelés nem szükséges és nem is lehetséges a szegénység, az egészségügyi struktúrák fejletlensége, az emberek együttműködésre való képtelensége miatt. A DREAM pilótaprogramként indult, éppen azért, hogy megmutassa, ezek az előítéletek nem igazak. Az afrikai emberek számára ugyanazt a kezelést vittük el, amit Európában is megkap minden HIV-pozitív személy.

Az ottani emberek ugyanúgy megtaníthatók a viszonylag bonyolult kezeléssel való együttműködésre, mint bármelyik európai beteg. És a helyi egészségügyi dolgozók ugyanúgy képesek elvégezni a program bármely fázisához szükséges munkákat, mint az európai szakemberek, a legfejlettebb molekuláris biológiai laboratórium működtetésétől kezdve a mindennapi nővéri feladatokig, vagy a DREAM-hez kapcsolódó tudományos kutatásban való részvételig. Tehát a legfontosabb az előítéletek legyőzése, a szemléletünk megváltoztatása Afrikával kapcsolatban.
Vannak táplálkozási központjaink, ahol főleg az alultáplált gyermekek és a nagyon rossz helyzetben lévő családok élelmiszer segélyezését végezzük. Fontosnak tartjuk az Afrikával szembeni mentalitás változtatását. Táv-örökbefogadási programunkkal nagyon sok európai ember segít az afrikai gyermekek ellátásában.

malawi6

Csak önkéntesek segítenek? Milyen más európai országokból érkeznek még segítők?

Természetesen, ahogy egy kisiskolás gyermeknek sok segítségre, szeretetre van szüksége, amíg megtanulja az olvasást és a betűvetést, a korábban iskolázatlan emberek is sok türelmet, segítséget, képzést igényelnek, hogy később önállóan el tudják végezni a munkájukat. De a DREAM mára valóra vált, jól működő álom lett. Munkatársak ezreit képeztük ki Afrika-szerte. Számtalan pánafrikai képzést szerveztünk az AIDS-szel kapcsolatban, amelyeken többek között állami képviselők, egészségügyi miniszterek, orvosok, ápolók, dietetikusok, önkéntesek, informatikusok, raktári dolgozók vettek részt. Nagy felelősségünk, hogy a tanulás, a továbblépés lehetőségét átadjuk a szegényebb helyzetben lévő népeknek, országoknak. Emellett persze folyamatosan, turnusokban jelen vannak európai közösségünk tagjai -orvosok, ápolók, tanárok, informatikusok, önkéntesek-, hogy a DREAM eredeti célkitűzéseinek, lelkületének és szakmai színvonalának fenntartását segítsünk biztosítani.

malawi9

-Milyen eredményeket sikerült elérni?

Amikor elkezdtük a munkát a mozambiki háború után, akkor 35 százalékos volt az átfertőződöttség, most ez kb. 13-15%-ra csökkent. Ez azt jelenti, hogy az átlagéletkor a háború után 1992-ben 45 év körül volt, most pedig hatvan felett van. Konkrét számokban ez úgy fest, hogy a világon kb. 34 millió HIV pozitív beteg van, közülük mintegy 23 millió a szub-szaharai afrikai országokban. Jelenleg a DREAM programban 250.000 beteget gondozunk, ebből 45.000 a 15 év alatti gyermek. A betegség stádiumának megfelelően 170.000 ember van követés alatt, 105.000 beteg pedig gyógyszeres kezelést kap. A kezelésnek köszönhetően már 25.500 gyermek született egészségesen HIV-pozitív anyától. Eddig összesen 1,5 millió ember részesült valamilyen módon a program segítségében. Lehet szélmalomharcnak is nevezni, de az elmúlt években számos országban sikerült felhívni a figyelmet arra, hogy az AIDS ellen a legnagyobb szegénységben is kell küzdeni, hogy Európának és a fejlett országoknak igenis segítséget kell nyújtaniuk az AIDS megfékezése érdekében.

malawi5

Az AIDS nem egyszerűen egy betegség, hanem összetett társadalmi probléma. Kezeléséhez is több dolog kell egyszerre: a megelőzés, amihez nélkülözhetetlen az alapvető egészségügyi ismeretek átadása, az egészségtudat, az egészségügyi kultúra kiépítése, a betegséggel való szembenézés. Ezt sok afrikai országban nem volt könnyű elérni. Az AIDS tabutéma volt, hivatalosan mindaddig nem ismerték el a létezését, amíg egy fontos ember beteg nem lett, vagy amíg a kezelés, a gyógyulásra való remény meg nem érkezett.

A DREAM legnagyobb érdeme – persze az európai szintű kezelés bevezetése, a több mint huszonötezer egészséges újszülött, a rengeteg megmentett anyai élet és a több mint egymillió embernek nyújtott segítség mellett –, hogy visszaadja a reményt. A reményt a gyógyulásra, az emberhez méltó életre, a jövőre. A megelőzés fontos része az oktatás, és a prevenció konkrét eszközeinek használata, de a vertikális, vagyis anyáról gyermekre, egyik generációról a másikra való vírusátadás kiküszöbölése is. Ez pedig nem valósulhat meg a korrekt, a legmodernebb elveknek megfelelő kezelés biztosítása nélkül. Malawiban a várandós nők HIV-szűrése mára általánossá vált a kezelés lehetőségének biztosításával, egyre több szülészeti központhoz hívják a DREAM-et. Így gyermekek ezreinek életét lehet megmenteni.
A WHO sokáig azon az állásponton volt, hogy Afrikában csak a prevenció lehetséges. A DREAM és más pilótaprogramok bebizonyították, hogy a kezelés bevezetése szükséges a járvány megfékezéséhez. Mára a nemzetközi egészségügyi szervezet célkitűzései között szerepel a pandémia (világjárvány) megállítása 2015-re, a kiterjedten elérhető kezelés bevezetésével.

malawi11

-Azt hiszem, általánosságban mondhatom, hogy Magyarországon nagyon keveset tudunk Malawiról, egyáltalán az afrikai emberekről, életmódjukról, az ottani mindennapokról.

Malawi hosszú ideig angol gyarmat volt, de csak tranzitországnak használták. Alapvetően földművelésből élnek az emberek. Megdöbbentő, hogy egy kapával, minden gépesítés és állati segítség nélkül művelik a földeket. Minden, ami a jelenlegi infrastruktúrában megtalálható, a gyarmatosítók által jött létre: a csak a főutakra korlátozódó úthálózat, az iskolarendszer, az egészségügyi struktúra angol mintára maradt fenn. Az utazási lehetőségek nehézkesek. Az ország nagy részén földutak vannak, gyenge a buszhálózat, a buszjegyet sem tudják kifizetni az emberek. Leginkább Európából és Japánból leselejtezett mikrobuszok közlekednek, szinte véletlenszerűen. Ahogy megtelnek utassal és áruval, elindulnak. Egy kilenc személyes kisbuszba gyakran 15 ember zsúfolódik be, néhány háziállat társaságában.

Gyakoriak a közlekedési balesetek, és sajnos sokszor kirabolják a gyanútlan utazókat, akiknek segítséget kérve megállítják járműveiket.  Akinek van egy biciklije, az már boldog és szerencsés ember. Afrikában a legtöbben ugyanis gyalogolnak az utak mentén. Folyamatosan, bármely napszakban láthatunk mezítláb, vagy strandpapucsban, rossz cipőkben gyalogló embereket. Közvilágítás egyáltalán nincs, így ez éjszaka különösen veszélyes. A DREAM-önkéntesektől tanultunk néhány szót, mondatot. A két legelső, ami eszükbe jutott, amikor kértük, hogy tanítsanak nekünk chichewa szavakat az volt, hogy: ’messze van’ és ’fáradt vagyok’.

malawi1_haz

Az infrastruktúra jobbára csak a néhány nagyobb városban elérhető, egyébként óriási a szegénység, gyenge az állam, nincs sok bejelentett munkahely és nincs sok állami bevétel. A legtöbb gyerek csak néhány osztályt végez el, egyrészt mert messze vannak az iskolák, másrészt mert nem tudják kifizetni a tandíjat és a kötelező iskolai egyenruhát. A gyerekeknek, főleg a lányoknak már fiatalon segíteniük kell a ház körüli munkákban, a vízhordásban.

Az iskolázatlanság miatt az emberek az alapvető egészségügyi kérdésekről is nagyon keveset tudnak. Általában akkor mennek kórházba –ahol persze fizetni kell–, amikor már nagyon rossz állapotban vannak. Sokszor sajnos túl későn. Az orvoshoz, vagy a vasárnapi misére a legjobb ruhájukat veszik fel. Megdöbbentő módon ez gyakran, főleg a gyerekek esetében a nálunk használatos, levetett, már elhasznált koszorúslányruhákat, vagy farsangi jelmezeket jelenti. Elég, ha csak 20 km-re eltávolodunk egy nagyvárostól, de minél inkább vidékre megyünk, egyre nagyobb a nyomor. Mindezek ellenére ebben az országban nagyon kedvesek az emberek, örülnek nekünk és hálásak, hogy segítséget kapnak.

Folytatjuk…

Fotók: Dr. Körtvélyessy Mónika

Weninger Nóra

Hozzászólások