Dr. Novák László Ferenc a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Kutatási területe a településnéprajz, építészet, hagyományos gazdálkodás, népművészet, folklór, fejfakultúra. A nagykőrösi Arany János Múzeum igazgatója már évtizedek óta. A kecskeméti Katona József Könyvtárban tartandó könyvbemutatója alkalmából beszélget vele dr. Bereznai Zsuzsanna muzeológus.

 

novak1

Dr. Novák László Ferenc

Hol és mikor születtél?

Irsán, 1947. április 10-én. Irsát 1950-ben egyesítették Albertivel, s így lett Albertirsa

A szüleid mivel foglalkoztak? Milyen volt a gyermekkorod? Milyen kisgyermek voltál?

Édesapám órás mester és ékszerész volt. Édesanyám Cegléden Hübner Emil ügyvédi irodájában dolgozott, s Irsára jött feleségnek 1934-ben. Öten voltunk testvérek, én vagyok a legfiatalabb. ,,Szép” gyermekkorom volt. Volt szőlőnk a Mikebuda felé eső Rákóczi-dűlőben, ahol ,,természetközelben” nőttem fel, s megismerhettem a szőlészet és gyümölcsészet szépségeit is. Gergyeni Pali barátom nagyapja, Balázs Pali bácsi parasztember volt, gazdálkodott, s az ötvenes években alkalmam volt gyönyörködni a cséplés munkálataiban (na meg Balázs bácsi nagy bosszúságára az általunk a kazlakba fúrt lyukakban való bújócskázásban, rablópandúrozásban). Szőlőnk környékén is tanyák voltak, ahol a leglátványosabb cséplőgépes aratásnak örvendezhettünk, amikor a körmös (,,Hoffer”) traktor vontatta cséplőgépet megláttuk, s hallhatuk búgását munka közben..

Ki ösztönzött arra, hogy a középiskola elvégzése után egyetemre jelentkezzél, történelem–földrajz szakra?

A monori József Attila Gimnáziumban tanultam 1961-1965 között. A ceglédi Kossuth Múzeum igazgatója, Dr. Ikvai Nándor tartott a giminkben néprajzi szakkört, amelynek lelkes tagja voltak. 1963-ban fényképezőgépet adott a kezembe, s lefényképeztette velem az alberti és irsai evangélikus temetők gyönyörű fejfáit (ez a Kossuth Múzeum fotótárában meg is van). Ikva ösztönzött arra, hogy – mivel érettségi után nem vettek fel az ELTE történelem-néprajz szakára, szakmát tanultam két évig – Debrecenbe jelentkezzek, történelem-földrajz szakra (akkor néprajz szak nem indult). A földrajz is kedvenc tantárgyaim közé tartozott. Sikeres felvételit tettem 1967. július elején (1965-1967 között ezüstműves, ötvös szakmát tanultam az Állami Pénzverőben, s fel is szabadultam). A jeles geográfus tanszékvezető egyetemi tanár Kádár László (őt az Angol beteg c. filmből is ismerhetjük, Almássy gróf munkatársa volt Észak-Afrikában), és akkor még docens Rácz István történész felvételiztettek.

Mikor vetted fel harmadiknak a néprajz szakot? Hogyan alakult ki benned a néprajzi érdeklődés? Vagy talán otthonról hoztad, és mindig is benned volt?

Mivel nem indult néprajz szak, lassan „beszoktam” a Néprajzi Tanszékre. Gunda Béla professzor és Ujváry Zoltán akkor még adjunktus, szívesen fogadtak. A halottkultusszal akartam foglalkozni, de Gunda lebeszélt erről (igaz, a fejfakutatás megőrződött bennem). A település, településnéprajz irányába terelt, mint földrajzost. Felvehettem harmadik szaknak a néprajzot, majd főszaknak is választottam a földrajz és történelem mellett.

 

novak8

 

Mi foglalkoztatott akkoriban, egyetemista korodban, a legjobban a néprajztudomány terén? Voltak-e már akkor dédelgetett témáid, hogyan bontakozott ki tudományos fantáziád?

Nagy megtiszteltetés ért, amikor Gunda Béla és Ujváry Zotán egyetemistaként megbízott Hajdúböszörmény településnéprajzi kutatásával. Ekkor vált legfőbb érdeklődési területemmé a telek, település. Alapos terepmunkát végeztem (kerékpárral jártam be a tágas böszörményi határt), s levéltári kutatást folytattam. Hajdúböszörmény településnéprajzáról írtam az egyetemi disszertációmat, diplomamunkámat. Tekintettel arra, hogy ezzel a nagy és jellegzetes alföldi mezőváros kutatásával foglalkozhattam, a későbbi munkásságomra, így Gyoma, a Három Város kutatására is hatással volt.

Voltak nagy mestereid a tanulmányaid során, vagy még később, akiknek fontos szerepük volt az életedben?

Ikvai Nándor ösztönzött és hívott Nagykőrösre az Arany János Múzeum élére. Ő biztatott, hogy sok és jó tanulmányt írjak. Erre lehetőséget is biztosított, mint megyei múzeumigazgató (Börzsöny, Tápióság, Cegléd kutatás), de közlésre kért a Studia Comitatensia múzeumi évkönyv számára egyéb tanulmányokat is. Ezért – ami manapság szinte hihetetlen -, tiszteletdíjat is fizetett a múzeum.

Hálával emlékezem Gunda Béla professzor úrra, aki értékelve földrajzi irányultságomat, igyekezett a település témaköre felé irányítani munkásságomat. Lektora volt az építészeti könyvemnek is. Sokat tanultam Varga Gyulától („Gyuszi bácsi”), aki a jeles történész Szabó István tanítványa volt, de néprajzos is. Ő volt a Déri Múzeum néprajzi osztályának vezetője és muzeológusa, akinél gyakorolhattam ötödéves koromban. A telekszervezet lényegét oltotta belém, lektorálva a hajdúböszörményi nagy munkámat (ez meg is jelent a Hajdúsági Múzeum Évkönyvében). Ujváry Zoltánnak is sokat köszönhetek, aki elcsábított Gömörbe.

Milyen útravalót adott akkoriban az ún. „debreceni néprajzi iskola”?

Az elméleti képzés mellett nagy súly helyeződött a terepmunkára is. Én Hajdúböszörményben kutathattam egyetemistaként, de máshol is, a teherhordás témakörében pedig a Nyírségben, Nyírbátorban és környékén. ,,A teherhordás helye és szerepe a paraszti gazdálkodásban” címmel TDK dolgozatot is írtam, amellyel a X. Tudományos Diákköri Konferencián Pesten 1970-ben dícséretesen szerepeltem: az oklevelet Tálasi István professzor úr írta alá, aki valószínűleg nem olvasta el, hogy mit ír alá, mert a gépíró kisasszony sajátosan ,,értelmezte” a dolgozatomat, mert az ,,A teherhordás helye és szerepe a hagyományos paraszti gondolkodásban” címet írta az oklevelemre.

 

novak7

 

Az egyetem elvégzése után hogyan alakult a pályád? Rögtön sikerült a szakmában elhelyezkedned?

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a diplomázásom után röviddel már álláshoz jutottam. Igaz, a nyaralásomból nem is lett semmi.

Hogyan kerültél Nagykőrösre, ahol egy életen át kutattad a város múltját?

Debrecenben egyetemre kerülve nem szakadt meg a kapcsolatom Pest megyével. Az egyik nyári néprajzi terepgyakorlatomat a ceglédi múzeumban végeztem. Időközben Ikvai Nándor megyei múzeumigazgató lett, s ő hívott, jöjjek „haza” Pest megyébe. Két lehetőséget kínált: Vácra mehettem volna az akkor még Vak Bottyán nevét viselő múzeumba. Mivel 1971-ben, végzésem előtt Vácon voltam néprajzi gyakorlaton, s megismerhettem annak vidékét, sőt a Börzsönyt is, szimpatikusnak tűnt, de nekem munkásmozgalmi témával, a „Gödi Fészekkel” kellett volna bajlódnom, és erre nem vállalkoztam. Annál is inkább, mivel Nagykőröst is ajánlotta, ahol néprajzos múzeumigazgatói állás várt rám. Én ezt választottam.

Azért is, mivel rokoni szálak fűznek a már tanulmányaim során alaposabban megismert jeles mezővároshoz. Édesanyám húga, keresztanyám tanítónő volt Kőrösön, keresztapám pedig Dr. Szabó Károly, aki a városi igazgatási osztály vezetője volt akkoriban. Meg is lepődött (megijedt), hogy mit keresek én Nagykőrösön, ahol tudomása szerint ilyen állás nem létezett a városi tanács jóvoltából. Fel kellett világosítanom, hogy engem nem a város alkalmaz, hanem Pest megye. A megye bízta rám az akkor igen siralmas állapotban lévő Arany János Múzeumot. A megyének köszönhető, hogy rangos múzeum lett a nagykőrösi.

Rendbe kellett tennem az épületet (aláfalazás, szigetelés, villanyszerelés, parkettázás, festés-mázolás, stb), a raktár helyzetén javítani – kiállításokat szervezni és rendezni. Csak egyedül voltam. Balanyi Béla bácsi – aki amatőr régész és helytörténeti kutató is volt – ugyan a múzeumban lakott, de Kecskemétre járt dolgozni. Ő volt a Levéltár igazgatója, félállásban pedig – odaérkezésemig – a kőrösi múzeum vezetője. Szükség volt további munkatársakra, s ezt a megye is tudomásul vette, támogatott. Ekkor vettük fel Fekete Istvánt történésznek, aki irodalomtörténettel is kellett, hogy foglalkozzon. Később régészt, restaurátort, könyvtáros-gyűjteménykezelőt is alkalmazni tudtam.

 

novak5

 

Feladatom volt egy korszerű új állandó kiállítás megrendezése. Hatalmas levéltári kutatómunkába kezdtem, s ennek is eredményeként 1978-ban, a múzeum alapításának 50. évfordulója tiszteletére megnyithattuk a „Hej, Nagykőrös híres város… !” c. állandó kiállítást. Még most is áll, valóságos kiállítási monográfiája Nagykőrös városának. Remélem, a városvezetés nem bontatja le. Közben Cegléddel és Kecskeméttel is foglalkoztam, s a Három Város kutatási programommá vált. A kandidátusi értekezésem témájává is a mezővárosi fejlődést, a Három Várost választottam. A kandidátusi tudományos fokozatomat 1987-ben szereztem meg. (A Magyar Tudományos Akadémia doktora tudományos fokozatot 1996-ban kaptam meg a településnéprajzzal foglalkozó munkámra.)

Mint akkor még egyedüli muzeológusnak úgyszólván minden témával neked kellett foglalkoznod: történelem, néprajz, művészettörténet, irodalomtörténet. Egy pályakezdő muzeológusnak előnyt jelentett az, hogy szinte minden területen alkothattál, kipróbálhattad magad, vagy éppen nehézséget okozott, hogy mindennel egyedül kellett megbirkóznod?

Nagykőrösre kerülve „mélyvízbe” kerültem. Nagy kihívást jelentett számomra a város. Mivel a települési viszonyokat jól ismertem Márkus István és Majlát Jolán munkáiból, nekem tovább kellett lépnem. A már említett állandó kiállítás megalkotása okán is. Mint kezdő szakember, az Arany-kultusz ápolását is magamra kellett, hogy vállaljam. Hiszen én az Arany János Múzeum igazgatója lettem (1976-ban az Arany János Társaság elnökévé is megválasztottak). S ott volt a gimnáziumban lévő Arany Emlékkiállítás, köztiszteletben álló nyugalmazott gimnáziumi tanár vezetőjével, Dr. Törös Lászlóval, Laci bácsival, aki mellett nekem is bizonyítanom kellett, hogy jó szakember vagyok, értek az irodalomtörténethez.

Feladatom volt az Emlékmúzeum egyesítése az Arany János Múzeummal. Szerencsés módon tudtam gyarapítani az irodalomtörténeti gyűjteményünk Arany anyagát. Például a múzeum – talán személyem – jó hírének is köszönhetően Szász Károly leszármazottjai révén értékes dokumentumokhoz és relikviákhoz juthattam, amelyeket az állandó kiállításban is bemutatok. Csak érdekességként említem meg, hogy Szász Károly jeles költő, műfordító – mellesleg református egyházkerületi püspök – levelezésének több mint ezer darabját sikerül elhelyeznem az Arany János Múzeum gyűjteményében.

A kor szokása ellenére 1982-ben sikerült méltó módon megemlékeznem Arany Jánosról halálának 100. évfordulóján (még nemrégiben is a fejemhez vágták Kőrösön, hogy „halálévfordulót nem ünneplünk”!). Tanulmánykötetet is szerkesztettem („Arany János tanulmányok”), amelyben Arany János és Nagykőrös kapcsolatáról tanulmányt is írtam. Megjelentettem Arany János kéziratait facsimile kiadásban (a kecskeméti Petőfi Nyomda szép kiállítású könyveként), valamint Miklosovits László grafikusművész Arany-illusztrációit.

Tehát néprajzzal, történelemmel, irodalomtörténettel foglalkoztam, de a művészetek sem hagytak hidegen. Rendre különböző művészeti kiállításokat rendeztem, virágoztatva Nagykőrös szellemi életét. A néprajzon belül is a népművészet foglalkoztatott különösen. Elmondhatom, hogy interdiszciplináris muzeológusa is voltam az Arany Múzeumnak.

 

novak2

Novák László Ferenc előadást tart – Könyvbemutató

Mikor kezdted el célirányosan kutatni a Három Város, tehát Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd történetét, néprajzát?

Mint említettem Nagykőrös kapcsán, az 1978 utáni években, évtizedekben. Ennek első eredménye lett a “Mezővárosi népművészet. Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd”, majd az 1989-ben megjelent “A Három Város építészete” című könyvem.

Miért gondoltad, hogy Nagykőrös történeti múltját a két másik szomszéd várossal egységben, egységesen szemlélve kellene kutatnod? Voltak ugyan a szakirodalomban és a levéltári forrásokban erre vonatkozó utalások, ám mégis csak a te fejedben érlelődött meg az a gondolat, hogy itt egy történeti–néprajzi tájról van szó.

A korábban szerzett ismereteim is arra ösztönöztek, hogy együtt szemléljem a három várost. Valójában szinte hihetetlen, hogy egymás közelségében három ilyen jelentős mezőváros alakulhatott ki az évszázadok során. A táj is meghatározó, hiszen a Homokhátsághoz tartozik mindhárom település (igaz, Cegléd határa felnyúlik a Cserhát dombvidék déli nyúlványára is). A sajátos történeti körülmények is odahatottak, hogy közös vonások alakuljanak ki. Gondolok itt a gazdálkodásra, településrendszerre, hiszen mindhárom város határán a XVI-XVII. században határbeli üzemhelyek, üzemközpontok alakultak ki, melyek mint mezei kertek, szállások a szabad (kötetlen) később tanyasinak nevezett gazdálkodás képződményei. Mindezekből következően a társadalom szerkezete is sok közös vonást mutat. Nem véletlenül beszélhetünk Kecskemét és Nagykőrös, részben Cegléd esetében cívisekről, cívis társadalomról.

Arra törekedtem, hogy minél szélesebb körben ismerjem meg a sajátos mezővárosokat, azok jellegzetességeit, közös vonásait. Valójában a Három Város, ha nem is kompakt – közigazgatási – egységet, de történeti- néprajzi-táji közösséget jelent.

A Gondolat Kiadónak volt egy nagyszerű sorozata, amely a néprajzi tájakat mutatja be az Őrségtől a Balaton-felvidéken, Bakonyon, Sárközön, Kis- és Nagykunságon, Hajdúságon, Nyírségen át Göcsejig. Ebben kapott helyet Balogh István Debrecennel foglalkozó „Cívisek világa” c. munkája, valamint Bálint Sándornak a „Szögedi nemzet” c. könyve. E mikro-tájak sorában következett az én munkám, a „Három Város”, amely – néhány néprajzos kolléga támadása ellenére -, mégis csak jogosultságot szerzett, vívott ki magának. Mondhatjuk, sikerkönyvnek számított

 

novak3

 

Amikor elkezdted a néprajzi terepmunkát, még XIX. században született adatközlőkkel is találkozhattál, akiknek a szülőktől és nagyszülőktől örökölt tudásuk a XIX–XVIII. századig is visszanyúlt. Voltak-e emlékezetes felfedezéseid a régmúltba való visszatekintés kapcsán? Számomra legalábbis mindig döbbenetes élmény volt szembesülni azzal, hogyan maradhat fenn a több száz éves szájhagyomány. Emlékszel egy-egy ilyen különlegességnek számító adat felfedezésére a szájhagyomány alapján?

A néprajzkutató módszere a kérdezés tudománya. Tekintettel arra, hogy a XX. század vége felé már a paraszti élet, életmód eltűnőben volt, jobbára csak a szájhagyományokra, elmondásokra támaszkodhattam: hogy is volt az valójában, mit, mikor és miért csináltak? Lett légyen az folklór. Különös esetnek tartom, hogy még a nyolcvanas évek elején dalos kedvű, kocsmában mulató egyénre találtam, aki új-stílusú balladát is őrzött repertoárjában.

A szájhagyomány hitelesítését, a már személyesen át nem élhető, megismerhető dolgokat számomra a történettudomány tette hitelessé, valóságossá. A levéltári kutatásaim során a XVII. század elejétől számos értékes adatra bukkantam, amit ma már nem találunk meg a néphagyományban. Itt csak az égett borra utalok, s olyan szavakra, amelyek már kivesztek beszédünkből, kultúránkból (tik-tyúk, tikmony-tojás, ihász-juhász, ümögh-ing, stb). A májusfa állítása napjainkban is él, de rögös utat járt be a szokás. A XVIII. század közepén még a kőrösi tanács megjutalmazta a májusfát állító katonákat (ez is bizonyíthatja idegen eredetét), de Mária Terézia királynő már tilalmazta a feleslegesnek ítélt fapusztítást. A más vidékeken népszerű és fontos társadalmi szokást, a fonózást is mint az erkölcstelenség forrását, szigorútan tilalmazták és büntették a mezővárosok.

Tapasztalatod szerint mennyire él még a népi köztudatban a Három Város elnevezés?

A ,,három várost” történelmi fogalomnak tartom. Annak éltetője, kohéziós ereje a XVIII. század első felében, a Rákóczi-szabadságharc bukása után, a Habsburg gyarmatosítás, ,,rendi restauráció” során vált okafogyottá. A mai értelmezés kapcsán ezzel kapcsolatban nem végeztem kutatást, felmérést. Meggyőződésem azonban, hogy ez a fogalom már nem él, holott szemmel láthatóan is arról győződhetünk meg, hogy milyen szoros kapcsolat van a három város között. Például a diákság, a munkavállalók napi mozgásában.

A levéltári kutatómunka során melyek voltak az első olyan adatok a Három Város kutatása kapcsán, amelyeknek ugyancsak nagyon megörültél, mert addig nem ismert dolgokra világítottak rá?

Erről sokat lehetne beszélni. Talán számomra legfontosabb az, hogy megismerhettem Nagykőrös történeti mélységét, amely sokban hasonló vonásokat mutatott a másik két várossal. A történeti kutatások szemlélete elfogult volt a nemességgel szemben 1945 után. Csak Márkus István írásaira utalok. A webőczyánus törvényekkel áthatott feudalizmus korában életbevágóan fontos volt a jobbágy-jogú mezővárosokban az armalista nemesség léte és szerepvállalása. Természetesen nem önfeláldozásról lehet szó, hanem érdekközösségről, érdekazonosságról. Nem csak a kőrösi, de a kecskeméti kisnemeseknek is érdekükben állt, hogy megőrizzék évszázados autonómiájukat, ami – különösen Kőrös esetében – a helyben élő kisnemeseknek tulajdoníthatóan eredményesen meg is valósulhatott: ezért lehetett Kecskemét és Nagykőrös ,,szabadalmas”, kiváltságosnak mondható mezőváros, ,,nemes tanáccsal” az élén.

Az első kismonográfiád, a Három Város 1986-ban jelent meg a Gondolat Kiadó 1960-as években útjára indított, a magyar néprajzi tájegységeket bemutató kis kézikönyveinek sorában. Ez akkor az első olyan könyvsorozat volt, amely bemutatta a magyar néprajzi tájakat.

Hálával emlékszem Bárány György szerkesztő úrra, aki megbízott a könyv megírásával. A támadások ellenére is kiállt a kismonográfia és szerzője mellett. Nem véletlen, hogy a könyvem kolofonjában kettő helyett csak egy lektor, Szabó László neve szerepel.

 

novak

Meghívó Novák László Ferenc könyvbemutatójára

Ezen kívül hogyan alakultak ki a legfőbb, legkedvesebb kutatási témáid? Melyik téma hogyan adta magát? Tálcán kaptad a jó Istentől a szaktudományos ötleteket? Vagy inkább azt mondanád, hogy a szaktudományos fantáziád működik szerencsésen? Vagy egyszerűen megbízásokat kaptál erre-arra?

Mint említettem, a Pest Megye Múzeumi Szervezetében elvárás, sőt munkaköri kötelesség volt a tudományos munka. Hiszen e nélkül igazi muzeológusi munkát sem tudtunk volna végezni. Én mindig is hangoztattam, hogy a tudománynak három pillére van: 1. akadémiai intézetek, 2. egyetemek, 3. múzeumok. A múzeumok azonban különleges tudományos intézmények, ahol nem csupán történeti dokumentumokkal, de tárgyakkal is foglalkozni kell. Ennek a tudományos stratégiának sajnálatos módon nem sikerült elismerést, méltányosságot szereznem.

Nagyon jó kapcsolat alakult ki a Katona József Múzeummal, az akkori muzeológus gárdával, köztük Sztrinkó Pistával. Ő nagyszabású kutatásokat szervezett Szabadszálláson, Kiskunmajsán. A szabadszállási kutatásaimat a debreceni Kossuth Egyetem Néprajzi Tanszéke meg is jelentette.

Különösen jó szakmai és baráti kapcsolatom alakult ki Szolnokkal. „Szabó Laci Tanár úr” bevont engem is a Tiszazug kutatásba. Különös élményeket őrzök az 1983-as Tisza-túráról, amikor Tiszafüredtől Tiszaugig kutathattuk végig a Tisza menti településeket. Szabó Lászlóval megszerveztem az „Alföld-kutatást”, de a minisztériumtól ehhez nem kaptunk támogatást. A Nagykőrösön megtartott interdiszciplináris konferenciák viszont az 1980-as, l990-es, 2000-es években ezt a törekvést, programot igazolják.

Kerényi Gábor Pécsen működő kollégánk és barátunk nyert meg engem is, hogy Szabó László kutatóstábjával (Barna Gábor, Bathó Edit, Bellon Tibor, Füvessy Anikó, Kristonvizi József, Magyari Márta, Örsi Julianna, Szabó István, Szabó Zoltán, Sztrinkó István) a Zselicségbe vonuljunk, Mozsgón és környékén kutassunk. Természetesen én, mint mindig, a település és gazdálkodás témakörökkel foglalkoztam. E kutatásomat is megjelentette Ujváry professzor úr Debrecenben. Ujváry Zoltán professzor – Hét községbeli kisnemes lévén – bevont a Gömör kutatásba. Ennek is számos tudományos eredménye született. Most készítem elő a „Gömör és Kishont népe a XVII-XX. században” című könyvemet, amely reményeim szerint megjelenhet a 70. születésnapomra, 2017-ben.

Tehát 1986-ban jelent meg az első kis könyvecske a Három Város Néprajzáról Novák László Ferenc tollából. Azóta eltelt három évtized, és e néprajzkutató életműve egy gazdag szeletét tárja elénk a 2015-ben Debrecenben a Studia Folkloristica et Ethnographica 60. köteteként megjelent, A Három Város néprajza című monográfia vaskos kötetében, a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének jóvoltából.

A Három Városon kívül a magyar történeti–néprajzi tájegységek közül hová kapcsolódnak, és miről szólnak még a további kutatásaid?

Az említett tájegységeken kívül a legnagyobb szabású kutatási programom a fejfakultúrához kötődik. 1980-ban vehettem meg az első autómat, s attól kezdve szinte minden évben Erdélybe jártam kutatni. Bejártam Kalotaszeget, a Sóvidéket, Háromszéket, Brassó vidékét, számos temető fejfaanyagát örökítettem meg, s gyűjthettem a temetkezési szokásokat. Óvatosnak kellett lennem, ezért is „csak” a temetőkre összpontosíthattam, mivel a Ceaucescu-érában házaknál nem lehetett megszállni, s ha temetőben jártam, nem tűnt fel senkinek az ottlétem, legfeljebb az, hogy meglátták az autómat.

 

novak6

 

Motorkerékpárral jártam a gombos fejfákról nevezetes szatmári Börvelyben (1986-ban a román aranyfogú főtiszt visszazavart „anulata” bejegyzéssel az útlevelemben a gyulai határátkelőn, majd amikor este másodszor is megkíséreltem az átkelést, „Bukarest mondta doktor Novák nem kell nekünk” közölte velem a vámos nő, mivel könyveket, gyógyszert akartam a Székelyföldre „csempészni”. Ezért motorral próbálkoztam, s meggyőzhettem, hogy nem kerültem a román feketelistára), s négykézláb kúszva kellett fényképeznem a fejfákat, mivel a temető közvetlen a határ mellett van, s a határőrök látókörét akartam elkerülni. Így tettem a szlovákiai Nagyszelmenc temetője esetében is, ahol a szovjet határőrség tornya meredt a temető közvetlen közelében).

A minisztérium jóvoltából 1984-ben egy hónapos tanulmányúton vehettem részt Csehszlovákiában, amikor Kassától, Rimaszombaton át Pozsonyig végezhettem fejfakutatást a magyarok lakta vidékeken. Sőt Prágába is eljuthattam, az ottani akadémiai kutatóintézet jóvoltából a temetkezési szokásokat kutathattam. A Gömör vizsgálatához Besztercebányán, Rozsnyón, Rimaszombatban is végezhettem levéltári kutatást. Liszka József barátom és kollégám meghívására Révkomáromból az Alsó-Garam vidékén, Ipolyság környékén végezhettem kutatást, Barna Gábor szervezésében pedig részt vehettem az Ung-vidék kutatásában.

Melyek a jelenleg is folyó kutatásaid, és mit tervezel még a jövőben?

Nagykőrös XVII-XIX. századi kutatását folytatva szeretném ezt az időszakot, történeti néprajzát önállóan is feldolgozni. Szervezésedben és felkérésedre bekapcsolódtam a Kecskemét néprajzi munkálataiba. Szeretném Hont vármegye történeti néprajzát megírni, mivel Pest megye északi területe Hont vármegye déli része, az Ipolytól Nagymarosig, a Börzsöny vidéke. Terveim vannak még, csak egészség is legyen hozzá.

 

Dr. Bereznai Zsuzsanna muzeológus, etnográfus

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

 

Hozzászólások