A Kecskemét City Balett új bemutatója Mozart Requiem című művének zenéjéhez készült. Bemutató: 2016. június 2-án, csütörtökön 19.00 órakor a kecskeméti Kelemen László Kamaraszínházban. 

 

requiem2

 

W.A.MOZART: Requiem

Táncolják:

Nagy Nikolett
Domán Dalma
Szőllősi Krisztina
Bányai Mirjam Léna
Esterházy Fanni
Katonka Zoltán
Rónai András
Földesi Milán
Szóka Roland
Matkovics Norbert
a Kecskemét City Balett tagjai.

Kisfiú: Ivanics Tamás

A Lux Aeterna Kőszegi Ákos tolmácsolásában hangzik el.
Díszletkoncepció: Barta Dóra Dramaturg: Németh Virág
Szcenika: Szabó Csaba Jelmez: Kiss Julcsi
Fény, társkoreográfus: Katonka Zoltán
Rendezőasszisztens: Frigyesi Tünde

Rendező-koreográfus: Barta Dóra

A Requiem csodálatos zenéje, mely önmagáért beszél, az emberiség történetének legismertebb gyászmiséje; olyan zenemű, mely a mindenkori koreográfus látásmódjának és ihletettségének köszönhetően, sajátos nézőponttal tovább bővíthető. Barta Dóra rendező-koreográfus Mozart nagyívű zenéjén keresztül olyan történetet szeretne elmesélni, mely alapvető érzéseinkről beszél: „A Requiem kiválóan alkalmas arra, hogy olyasmiről beszélgessünk, melyről a hozzánk legközelebb állókkal is csak a legritkább esetben szoktunk. A történet azonban számomra nem csak a halálról szól. A születés, az élet csodája ugyanúgy megtalálható benne, mint az elmúlás; és számomra a Requiem a kettő közti időszakot is jelképezi.”

 

requiem1

 

Barta Dóra Mozart zenéjét a gyász történeteként használja – azonban érdekes nézőpontból, egy kisfiú szemén át vizsgálja azt. A történetben megelevenedő alakok, a szülők, a rokonok, a barátok, sőt, maga a halál is sajátos módon viszonyul a gyászhoz, és az azt követő feldolgozáshoz. Az előadás érdekessége, hogy valóban igyekszik magáévá tenni ezt a gyermeki nézőpontot. A kisfiú szerető családjától körülvéve ismerkedik a világgal, melynek működését nem mindig érti; ezt az idegen hatást érzékelteti a rendezés azzal, hogy a kisfiút bábként jeleníti meg. Egy gyermek számára ugyanis a felnőttek világa ismeretlen terep – mint ahogy sokszor mi sem tudjuk, mi járhat az ő fejében.

A különböző művészeti ágak, a bábszínház, a zene és a tánc találkozása hozza létre ezt a személyes, újdonságként ható előadást; ahol közérthető, szívszorító történetben találkozik a reális és a transzcendens világ.

 

requiem3

 

Requiem – A Kecskemét City Balett új bemutatója – Rákász Judit interjúja Barta Dórával

Hat évvel ezelőtt a Földért szólt Mozart Requiemje Barta Dóra koreográfiájában. A Harangozó-díjas koreográfus, Érdemes művész, a Kecskeméti City Balett vezetője idén új koreográfiát készített az „angyali zenére”, amelyben a mű emberi textúrája került fókuszba. A rendkívül személyes, érzelmileg intenzív előadásnak június 2-án lesz a bemutatója a Kamaraszínházban.

Mi inspirálta, hogy új felfogásban közelítse meg Mozart utolsó művét?

Általában egy-egy zenemű vagy irodalmi szöveg jelenti számomra az inspiráció forrását. Azonban kivételes esetekben előfordul, hogy azok a történések, benyomások, élmények szólítanak meg, amelyekkel a környezetemben élők, s általuk én magam is szembesülök. Egy fiatal élet elvesztése megrázó erejű tapasztalás. Sokat vívódtam, hogy megosztható-e az a belső folyamat, amely során az ember szembesül az élet megváltoztathatatlan törvényeivel. Úgy éreztem, és a próbafolyamat végéhez közeledve egyre erősebb bizonyossággá vált bennem, hogy azok a gondolatok és érzések, amelyeket a halál közelsége ébreszt az emberben, színpadra valók.

 
requiem4Miért a Requiem? Miért különleges Mozart darabja?

A Requiemet gyakran nevezik „angyali zenének”. Nyugalmat és biztonságot áraszt. S éppen ettől a lelkünk mélyéig hatoló biztonságtól válunk fogékonnyá olyan gondolatok befogadására, amelyek máskor megriaszthatnak bennünket, vagy egyszerűen csak értetlenül állunk előttük. Ez a gyönyörű zene hozzásegíti hallgatóját, hogy elemelkedjen a tér fizikalitásától, nyitottá váljon a kézzel meg nem fogható, szemmel meg nem látható, lényegi tartalom megértésére.

Hogyan tudtak a táncosok bekapcsolódni ebbe a nagyon személyes és érzelmileg intenzív munkafolyamatba?

Arra törekedtünk, hogy megkeressük a kapcsolódási pontokat, hiszen fontos volt, hogy rátaláljanak a saját történetükre. Családról, összetartozásról, kötődésről és elengedésről beszélünk, s arról a lélekpróbáló helyzetről, amikor az ember megtapasztalja, hogy nem mindenható. Vannak megváltoztathatatlan törvények.

Milyen szerepet kapott a dramaturg, Németh Virág a munkában?

Az alkotófolyamat során fontos a párbeszéd. Virág sokat segített az alaptörténet csiszolásában, nagyon jó volt vele dolgozni. A dramaturg számára egyébként különleges feladatot jelenthet egy ilyen produkció, hiszen csak akkor tud részévé válni a folyamatnak, ha ismeri a táncszínház nyelvét, és képes azt olvasni.

 

Rákász Judit

Fotók: Walter Péter

 

 

Hozzászólások