A 45 éves Sükösdi Népdalkör ünnepi minősítő hangversenyére 2017. október 14-én, szombaton délután került sor a sükösdi Művelődési Házban és Moziban. Egy élményekkel teli kiállítás is nyílott a 45 év történéseiből. A nyolcszoros Arany Páva-díjas Sükösdi Népdalkörnek ez volt a hatodik minősítő hangversenye. A csoport vezetője dr. Cseh Béla. Most őt mutatjuk be, hiszen ennek a 45 évnek egyetlen pillanata sem jöhetett volna létre a mindenki által tisztelt és szeretett PEDAGÓGUS nélkül!

Kedves Tanár úr! Amikor ön 1964-65-ben Sükösdre került tanítani, én is a tanítványa lettem, az egyik nyolcadik osztályban ittam a szavait a magyaróráin. Mi, diákként sosem mertük volna megkérdezni, mi minden történt életében, mielőtt Sükösdön tanítani kezdett. Ennyi év távlatából megkérdezhetem?

Igen. De fontos: az ember életének első 24 évében rengeteg minden történik vele. Ez a „rengeteg” részint következmény, részint alap a további évek elé. Hogy olvashatóvá váljanak a továbbiak, ez nagyon rövid része lesz a válasznak. Baján a tanítóképzőben szereztem tanítói oklevelet, majd a Tolna megyei Váraljára kerültem tanítónak. 2. osztályban kezdtem. Láng Misi, az apró termetű, de huncut gyerek az egyik órán úgy próbált a helyzet ura lenni, hogy felállt, indulásra készen felém fordult, s szólt: – Na, jöjjön, fogjon meg! – Itt indult a pálya, amelyen 47 éven keresztül szerettem volna utolérni az éppen adott osztályom tanulóit. Utolérni, hogy közösen lépdeljünk az ő sorsuk felépítése érdekében. Nagy ajándék, ha az ember azzal töltheti napjait, amivel szeretné is. Én szerencsés vagyok.

A váraljai évek fontos eseménye volt, hogy ott tanító kolléganőmmel házasságot kötöttünk, majd – lakás hiánya miatt – Tabódra kerültünk. Az első évben a közel 100 gyereket hárman tanítottuk, összevont 1-4. és 5-8. osztályokban. (két összevont 1-4.osztály volt.) A második évben kezdeményezésünkre megduplázódott a testület, hat fő tanított. A hatból ketten voltunk képesítettek, négyen képesítés nélküliek. Délelőtt mind tanítottunk (engem meghagytak igazgatónak, 21 évesen), délután pedig közösen készültünk a másnapi órákra.

Ott, a világ végén gyarapodott a család (2 lányunk született), én pedig megkezdtem tanulmányaimat levelező tagozaton Pécsett, magyar – ének szakon. Bár a Váraljához és Tabódhoz kötődő történetek száma rendkívül nagy, még ma is erőt adó, nem tehetem, hogy ezeknél lehorgonyozzak. 1965-től mindketten Sükösdre kerültünk, s ismerkedni kezdtünk az új helyzet adta lehetőségekkel.

Mi volt a benyomása a sükösdi iskoláról? Jól érezte ott magát?

Sükösd akkor a nagy iskolák közé tartozott. 500-nál több tanuló volt, évfolyamonként 2-3 osztály, s a munka differenciált volta más utakat nyitott meg előttünk. Osztályfőnök lettem, csak szaktárgyaimat taníthattam, a sok gyerek között fel-felbukkantak komoly tehetségek is. Különösen sikeres lett a nagykórusunk. Minden iskolába érkező vendégnek énekeltették a kamarakórusunkat. A csak ezt a műsort hallgatóknak feltételezhetően ez kellemes emlék lett, de nekünk – a gyerekekkel – a közös alkotás élményét adta.

Számomra volt jutalomosztás, amikor hallgathattam vagy javítottam a gyerekek által írt fogalmazásokat, mert a nem kordába szorított ifjúi gondolat a maga valóságában meghagyva nagy értékként tudott megjelenni. Ilyen lebilincselő alkotó volt Pécsi Erzsi is, aki a középső padsor bal oldalán ült az első sorban, s ha felállt az otthoni munkája bemutatásához, rendkívül érdeklődő közönséggel találkozott. Nem csalódtak.
A sükösdi iskola jó iskolának számított. Én jól éreztem magam a sükösdi gyerekek és a kollégák között is. A szülők között szintén.

A sükösdi iskola épülete – udvari rész

A magyar nyelv és irodalom mellett – ének szakosként – igyekezett megszerettetni velünk, diákokkal az éneklést. Iskolai kórus, kamarakórus, fellépések, kirándulások… Kinyitott egy ablakot a világra. Nekünk…

Be kell vallanom: ez a kérdés engem most megfogott. Azért, mert nem tudom eldönteni, hogy az éneklést sikerült megszerettetnem, vagy valami mást, valami többet. Maradjunk az ablaknál. Az ablak segíteni tudja, hogy rálássunk a világra, de hamar felfedezhető: a nyitott ablak a látható világot megismerhetőbbé tudja tenni, a csukott viszont akadályozhat a messzetekintésben. Azt elfogadtatni, hogy az egyre magasabban lévő ablakok kinyitásával messzebbre szállhat a tekintet, elhitethető. De azt tudni, hogy én tudok és akarok messzire látni, hogy a magasban lévő ablakok nyitására is képes vagyok – életre szóló program lehet. Tanítottam gyerekeket zongorázni, kézilabdáztam és fociztam velük, néha horgásztunk is, havonta egyszer akadályversenyen voltunk az osztályommal és szüleikkel. Szerettünk együtt lenni.

Később a felnőttek számára is létrehozott egy kórust. Ebből nőtt ki a Sükösdi Népdalkör?

Az első megállapítás igaz. Létrejött egy női kórus, kb. 30 fővel. A tagok zenei alapképzettsége nélkül fogtunk a munkához, s nagy türelemmel igyekeztünk a különböző adottságokat úgy fejleszteni, hogy homogén hangzásig jussunk. A kórus országos minősítést is kapott, rádiófelvétellel is elismerték az elvégzett munkát. 4 év után a csoport megszűnt. A népdalkör nem utóda ennek a csoportnak. A népdalkör egy önálló történet.

A női kórus, középen a karvezető, dr. Cseh Béla

Izgalmas volt viszont egy irodalmi színpad megszervezése és működtetése. Fiatalok voltak a tagok, általában középiskolások, illetve olyanok, akik már elkötelezték magukat valamilyen szakma mellett. Zömmel asztalosként dolgoztak. Pezsgett körülöttük az élet. Főiskolai jegyzetek alapján előadásokat tartottak, komoly és sikeres alkotómunkát végeztek, többüknek máig önálló kötetei jelentek meg, volt, aki fotóművészi besorolásig jutott, sok kiállítással. A megyében akkor ilyen csoport 27 volt. Megyei versenyen a 9. helyig sikerült jutniuk.

Sükösdi történet a következő is. 2015-ben baráti meghívás talált meg: a „keddi foci” internetes oldalon megismerhető társaság ünnepelte megalakulásának 5o. évfordulóját. Mivel ennek elindítója Plázár Lajos doktor úrral közösen voltunk, hívtak részvételre és szólásra a mostaniak, az utódok. Jó volt hallgatni őket. Elsősorban emberek voltak. Csak másodsorban focisták.

A Sükösdi Népdalkör az induláskor

Mik voltak a közeli és távolabbi céljai? Könnyen ment a kórusépítés? Hogyan sikerült elérnie, hogy az egész napi munkában megfáradt emberek este jókedvűen daloljanak?

A kérdéssorral váltottunk, eljutottunk az indító esemény forrásáig. A népdalkör 1972 őszén alakult. Az énekesek nappalaikat zömmel Sükösd határában, a földeken töltötték. A „Röpülj, páva!” mozgalom összehozta az énekelni szeretőket és tudókat, s alkalmanként közös énekléssel múlatták az időt. Három hónap elteltével kerestek meg azzal a kéréssel, hogy dolgozzunk együtt. Hamarabb azért nem hívtak, mert „nadrágos” ember iránt nem volt teljes a bizalmuk. Életem egyik nagy elismerésének tartom, hogy még ma is együtt vagyunk. 35 év közös éneklés után könyv született az addigi történetről, amely egyaránt tartalmazta a sükösdi eseményeket, s kísérletet tett arra is, hogy a mozgalom általánosabb tapasztalatait összegezze.

A megalakulás után gyors haladás következett. Első komoly fellépésünk a IV. Duna-menti Folklór Fesztiválon volt, ahol 74-en álltunk a színpadon. Joggal tette fel a kérdést a műsort vezető Vass Lajos: maradt valaki otthon? Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen eddig a számtalan hivatalos megmérettetésen is a legjobbak közé sorolták a csoportot, az említett októberi minősítőn 9. alkalommal kaptunk Arany Páva díjat. Eddig 100-nál több népdalcsokrot énekeltünk, közülük 54 színpadképes állapotban van, 150-nél többen voltak hosszabb-rövidebb ideig tagjai a csoportnak, 600-nál több fellépésünk volt, 70-nél több színpadon fordultunk már meg. Az énekesek száma jelenleg is a 3o közelében van. Az érdeklődők HONLAPUNKON tudhatnak meg rólunk többet. Az egyik legfontosabb jellemzőnk: nálunk a próbákról sem hiányzik senki.

A sokszor díjazott Sükösdi Népdalkör

Mindemellett a tanár úr is dolgozott, felfelé ívelt a pályája. Kérem, meséljen ezekről az évtizedekről!

Munkám mindig az iskolához kötött. 47 évig voltam gyerekek között. Minden változás úgy következett be a sorsomban, hogy valahová hívtak. Sükösdről 1974-ben Bajára kerültem a Járási Hivatalhoz tanulmányi felügyelőnek. Azzal a feltétellel vállaltam el a kinevezést, ha támogatják tanulmányaimat pedagógia szakon. Megegyeztünk. A járásban 21 általános iskola volt. A felügyelőket azért tartották, hogy „rendet tartsanak” az intézményekben. Nekem ilyen jellegű dolgom nemigen volt; nagyszerű kollégákkal, vezetőkkel, gyerekekkel tölthettem együtt az időmet, sokat tanultam tőlük. Kilenc év eltelte után Bajára hívtak a főiskola gyakorlóiskolájába. Itt gyökeret eresztettem, hiszen 23 évig lehettem az iskola igazgatója.

Rengeteg élményhez jutottam. Mindent megkaptam, amit egy pálya adhat a pedagógusnak. Ez kiteljesedett azzal, hogy a gyakorlóiskolák rendezetlen állapotán változtatni tudtunk. 1991-ben Baján alakult meg a gyakorlóiskolák szervezett közössége, s ennek vezetőjévé választottak. Nyugdíjazásomkor a csoport „örökös elnökévé” fogadott. Számomra fontos lett, hogy 2006-ban megalapítottuk azoknak a volt vezetőknek, szakfelügyelőknek a csoportját, akikkel korábban a bajai járásban együtt dolgoztunk. Évente kétszer találkozunk, mindig másik iskolában. Eddig egyetlen összejövetelünk sem maradt el. Készülünk a 23. találkozónkra.

Az unokákkal: 1995-ben és 2016-ban

Sokan örülnénk, ha a családjáról is megtudhatnánk valamit. Ma már a facebook-ról mosolyognak ránk a tanár úr unokái, de annak idején nemigen tudhattunk a tanáraink tanórán kívüli életéről.

Ica nénivel – feleségemmel – nem romló memóriával bírunk: emlékezünk az 57 évvel ezelőtt kimondott „igen”-re. Lányaink felnőttek. Gabi pedagógus, matematika–kémia szakos, egyetemet végzett (matematika, pedagógia), Sopronban egy középiskolában tanít mesterpedagógusként. Új sikerei színtere a tűzzománc készítés. Számos kiállítása volt már itthon és külföldön is. Tőle három unokát kaptunk. Marci közgazdász. A nevét sokan sporteredményei révén ismerik. Szerintem az egyik legemberpróbálóbb sportágban versenyez (triatlon, azon belül ironman). Négyszeres magyar bajnok, ő tartja a magyar csúcsot, Európa-bajnok, Hawaii-ban a világbajnokságon 2. volt. Ági Párizsban végzett master fokon, menedzser. Ők Bourdeaux-ban élnek. Ági révén már dédunokánk is van (Janka), s neki április elején testvére is lesz. Miki az, akinek a legtöbb szakmája van. Ő Budapesten tűzoltó.

Gabi testvére Jutka. Ő orvos, belgyógyász és infektológus Szekszárdon, férje Pakson osztályvezető. Mind a ketten ott dolgoznak, ahol pályájukat elkezdték. Nagyobb gyermekük (Dani) orvos, jelenleg doktorandusz, testvére (Dorka) most végez a Pécsi Egyetemen biológia–testnevelés szakon. Nagy élmény – és nem ritka – , ha összejön a család.

A család 2016-ban

Dr. Cseh Béla nyugalmazott címzetes igazgató életműve sok kisdiák lelkében növekedett a hosszú évtizedek alatt, valamint a Sükösdi Népdalkör összesen 165 tagja adta tovább a saját családjában, a falu közösségeiben azt az ars poeticát, amelyet a tanár úr több ízben megfogalmazott. Hogyan tudnánk röviden összefoglalni az olvasóknak is?

Hihető, nem hihető, de elmondható: soha nem foglalkoztam azzal, ki vagyok én. Azzal igen, hogy az adott időben társaimmal közösen megélt helyzetben mi az, ami nyomot hagyó. Ha a nyom valamilyen formában láthatóvá vagy megérezhetővé vált, nyugalom forrása lett.

Kedves Tanár úr! Köszönöm szépen az interjút! Gratulálok az elért eredményeihez, a közösségi élményekhez, amelyekért nem csak én, mint régi diákja, de Sükösd község lakói is hálásak lehetnek mindörökké! Jó egészséget és boldog újévet kívánunk!

Zárjuk közös mondattal a beszélgetést!

Társaink emberségben legyenek mind őrökké, mindörökké!

 

Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások