Dobó Enikő színművésznővel egy évvel ezelőtt beszélgettünk. Akkor készülődött az El Camino-ra, a Szent Jakab zarándokútra. Sokat várt ettől az úttól: válaszokat a saját életével kapcsolatos kérdéseire.

Dobó Enikő színművésznő (Fotó: Patyi Szilvia)

Kedves Enikő! Nehéz volt a gyaloglás fizikailag? Az út végén sikerült letenned a lelki terheket, és megtalálni életed nagy kérdéseire a válaszokat?

A Camino életem egyik legmeghatározóbb állomása volt. Az előtte való két évben világossá vált számomra, hogy nekem oda el kell mennem. Az Út alatt találkoztam magammal, felismertem a pszichémben különböző ok-okozati összefüggéseket, feszegettem a fizikai határaimat. Mindaközben, hogy olyan volt az egész, mint egy fizikai, szellemi és pszichés hullámvasút, úgy éreztem, szárnyalok. A Camino nem oldja meg a problémáidat, hanem elindít azon az úton, ami a megoldáshoz vezet.

Azóta eltelt egy egész évad, tele jobbnál jobb szerepekkel a kecskeméti Katona József Színház színpadán. Melyik volt számodra a legkedvesebb darab?

Az elmúlt évadban az Állami áruház volt a kedvenc előadásom, bár nehéz ezt így kijelenteni, mert minden egyes előadás különösen kedves a szívemnek, amiben részt vehettem. Ezt az előadást az egyetemi osztálytársaim, Benkó Bence és Fábián Péter rendezték, és hála nekik, a próbafolyamat alatt egy remek csapatot kovácsoltak belőlünk.

Állami Áruház

Hogyan telik a nyár a két évad között? Sikerül pihenni kicsit, vagy nyári vendégelőadásokban is részt veszel? Rozé, a kutyusod hogy bírja ezt a meleget?

Rozének az a legfontosabb, hogy mellettem legyen, ebben pedig nem szenved hiányt. Mindenhová viszem magammal, ahová csak engedik, így a szinkronstúdiókban is ott kuksol munkaidőben. Szabadidőnkben pedig menekültünk vidékre a szüleimhez, bár legtöbbször Pesten a Városligetben játszottunk. Emellett üdítő az a pár nyári előadás, ami akad.

Fotó: Tünde Dóra

Ez a nyár tényleg vízválasztó számodra: új életet kezdesz a Vígszínházban! Már el is kezdődtek a jövő évad próbái Budapesten…

Már elkezdődtek a korrepetíciók és a táncpróbák is a Mágnás Miskához. Voltaképpen ezt vártam egész nyáron, nagyon lelkesít a csapat és a választott operett.

A kecskeméti közönség nagyon sajnálja, hogy elmégy. Csodálatos szerepekben gyönyörködhettünk az alakításodban. Öröm volt látni minden előadást, amelyben szerepeltél. Milyen okok és célok vettek rá a változtatásra?

Úgy gondolom, időről időre szükségünk van a megújulásra. Vágytam már egy ideje a változásra, új impulzusokra. Nekem még nagyon sokat kell tanulnom, és azt gondolom, erre a Vígszínház egy tökéletes műhely. És az sem mellékes, hogy szerettem volna végre minden este az otthonomban álomra hajtani a fejemet. De sok szép emlék és barátok kötnek Kecskeméthez a színházon kívül, így biztosan gyakran fogom látogatni, ha időm engedi.

Fotó: Patyi Szilvia

Milyen szerepekben láthat majd a Vígszínház közönsége?

Nagy örömömre a Mágnás Miskával kezdek, ebben Rolla szerepét fogom játszani, amihez már korábban Kecskeméten volt szerencsém. A legendás Padlás című musicalben Kölyök leszek, a Dzsungel könyvében Túna, majd a Képzelt betegben Angyalka. Egyelőre itt tart a történet.

Kecskeméten látunk még téged a jövő évadban valamelyik darabban?

Igen, az Állami áruházban lekettőzve fogom játszani továbbra is Ilonkát.

Fotó: Tünde Dóra

Kedves Enikő! Kívánjuk, hogy tehetséged még jobban kibontakozhasson a fővárosi színházban, és a budapesti közönség legalább annyira kedveljen téged, mint a kecskeméti! Sok sikert a hivatásodban és a magánéletedben is!

Nagyon szépen köszönöm, és viszont kívánok minden jót!

 

Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások