Számtalan csillagászati cikkben olvashatjuk a köd kifejezést. De mik azok? Ez a kérdés nem is olyan egyszerű, mert amikor még a távcsövek kezdetlegesek voltak, és azokkal az eget fürkészték, számtalan ködösséget láttak a csillagok között. Mindenféle objektumra, ami elmosódott folt volt csupán, ráaggatták a köd kifejezést.

A 20. század elején, amikor nagyot javult a távcsövek felbontóképessége és élessége, ezeket a ködöket, melyeket korábban még katalógusokba is rendezték, (Messier) szét tudták válogatni mibenlétük szerint. Így négy nagy csoportba sorolhatók: a planetáris köd, szupernóva maradvány, a csillagközi por és gázköd, valamint a galaxisok.


Nézzük meg ezeket tüzetesebben is. A planetáris ködök a Napunkhoz hasonló csillagok halálakor keletkeznek. A csillag a vörös óriás állapota végén, amikor minden hélium szénné alakult a magban, ledobja külső rétegeit, és a magból egy fehér törpe csillag keletkezik. E fehér törpe csak akkora, mint a Föld, de benne az egykori csillag anyagának jelentős része tömörül össze. Felületi hőmérséklete eléri a 100 ezer Celsius fokot is, de benne már energiatermelés nem zajlik, lassan kihűl.


A csillagmaradvány körül színpompás táguló köd marad. Attól színes, mert különböző elemek alkotják, s ezek a fehér törpe sugárzására más-más színt bocsátanak ki. Mivel tágul, ezek a képződmények lassan szétesnek, felhígulnak az űrben. Élettartamuk mindössze néhány tízezer év. Ilyen csodálatos planetáris ködöket figyelt meg a Hubble űrteleszkóp. Számos felvételt készített. Nincs két egyforma.


Néhány planetáris köd (nevüket onnan kapták, hogy kis felbontásban az elmosódott folt planétára, azaz bolygóra emlékeztetett): az Eszkimó köd az Ikrek csillagképben, tőlünk 3000 fényévnyire. A Csiga köd a Vízöntő csillagképben, tőlünk 450 fényévnyire. Macskaszem köd a Sárkány csillagképben, tőlünk 3500 fényévnyire.


Szupernóva maradványok a Napnál nagyobb csillagok halálakor keletkeznek. Ezek a vörös szuperóriás állapot végén, amikor a magban minden könnyebb elem vassá alakult, az összeroppan neutroncsillaggá és a külső rétegek kilökődnek az űrbe. Ezek fénylenek. A neutroncsillag csupán néhány tíz kilométer, mégis annyi anyag van benne, mely több mint 1,44 Naptömeg.


A szétszóródó gázrétegek ködöt alkotnak, mely sokféle kémiai elemet tartalmaz. Legismertebb szupernóva maradvány a Rák köd a Bika csillagképben. 1054-ben kínai csillagászok figyelték meg a felrobbanó csillagot, mely olyan fényes volt, hogy a nappali égen is látszódott. A másik ismert maradvány a Fátyol köd a Hattyú csillagképben.


A csillagközi por és gázködök a fentiekkel ellentétben nem csillagok pusztulásakor keletkeztek, hanem éppen ellenkezőleg, bennük éppen most jönnek létre csillagok. Ezek igen kiterjedt képződmények, néha több száz fényév átmérőjűek, és bennük több száz, a nagyobbakban több ezer csillag keletkezéséhez elegendő anyag van.


Ezek a ködök minden kémiai elemet tartalmaznak, s a bennük keletkező fiatal csillagok heves sugárzásától fénylenek. A legismertebbek a Sas köd a Kígyó csillagképben, az Orion köd az Orion csillagképben, a Lófej köd szintén az Orion csillagképben.


Az utolsó csoport a galaxisok. 1920-ig a távcsőben látott foltokról mind azt hitték, hogy a mi galaxisunk, a Tejút részei. Azonban E. Hubble felfedezte, hogy néhány korábban tévesen ködnek elnevezett objektum maga is egy önálló galaxis, mely nagyon messze van, így nem lehetnek a Tejút részei. A közkeletű köd elnevezés azonban néhány galaxison még ma is rajta marad, s ez a laikusok számára nagyon megtévesztő.


Ezek ugyanis más galaxisok, melyek több milliárd csillagot tartalmaznak. Ezek közül a legismertebbek az Androméda köd (galaxis) az Androméda csillagképben. Távolsága több mint 2 millió fényév. (A Tejút 100 ezer fényév átmérőjű.) A Magellán felhő a déli égbolton, az Örvény köd (galaxis) a Vadászebek csillagképben.


Nos, tehát láthattuk, hogy nem minden köd, ami annak látszik, s az egyes ködöknek nevezett objektumok között jelentős különbségek vannak. Némelyek halott csillagok maradványai, másokban éppen most születnek, míg a galaxisok olyan messze vannak, hogy önálló csillagvárosok az űrben.


-Garzó László-
2014. március 9.

Hozzászólások