„Árnyékban ülsz, hatalmas falak alatt,/ Döntsd le a falat, döntsd le a falat,/ A versből mindig szeretet fakad.” (Bonanza Banzai)

Jolán verseire a 7toronyban leltem. Mostanában ugyan ritkán jelennek meg itt írásai, de azért ő ír, keresi helyét az irodalom végtelen palettáján. Megkértem, hogy meséljen magáról.

jolan_czirjak03

Tatabányán születtem, és itt élek ma is – bányászcsalád sarjaként cseperedtem fel. Egykeként éltem mindennapjaimat – szüleim által féltőn szeretve. Jól tanultam, szabadidőmben is szinte mindig a könyveket bújva…. Kisiskolásként tagja voltam a tatabányai Népházban működő gyermekkórusnak, ahol felső szopránt énekeltem. Gyönyörűséggel töltött el, ahogyan a 3-4 szólamú kórusműveket daloltuk. Külön meg kellett tanulnunk a helyes artikulációt – tükör előtt gyakoroltunk, sosem felejtem el… Gimnazista éveim alatt gitározni tanultam a helyi zeneiskolában. Talán zenei beállítottságomnak köszönhető, hogy a dallamos, lüktető verseket mindig is szerettem, és tiniként már írtam is egy-egy szerelmes versikét, ahogy oly sokan mások is, kisebb-nagyobb sikerrel.

Milyen iskolai végzettséged van, és mivel foglalkozol?

Gimnázium után csecsemőgondozó végzettséget szereztem, és 8 évet dolgoztam egy helyi bölcsődében. Ezután átnyergeltem a bankszakmába, ha szabad ezt a kifejezést használnom… A gondozónői fizetésből ugyanis nem lehetett már akkor sem megélni 2 gyerekkel (akkor még „csak” két fiam volt – Deniel, és Adrián).

jolan_czirjak05

Anya és leánya

Milyen életérzés hatására született meg az első versed?

Mint fentebb említettem már – a szerelem volt az az érzés, ami előcsalta első versemet.

Kik a kedvenc költőid?

Legkedvesebb költőm Radnóti Miklós. Legkedvesebb versem viszont Kölcsey „Huszt”-ja volt, gimnazista korom óta a mai napig gyakorta kántálom magamban ezt a disztichont – talán ekkor szerettem bele az időmértékes verselésbe… József Attilát ki nem hagynám a felsorolásból, hiszen az ő művészete is hatott rám, mint oly sokunkra….Faludy Gyuri bácsit már, mint korosodó asszony fedeztem fel magamnak igazán. „Óda a magyar nyelvhez” című remekműve minden magyar számára tananyag kéne, hogy legyen.

Hogyan viseled a kritikát? Te szoktál véleményt mondani mások írásáról?

Több irodalmi portálon is publikálok, ahol az olvasóim véleménye mindig is érdekelt. Ha kritikát kapok, azt mindig megköszönöm, hiszen tanulok belőle adott esetben… Nagy öröm, és boldogság, amikor megdicsérik versikéimet. Gyakran kérik ki véleményemet – főként időmértékekkel kapcsolatosan -, ilyenkor legjobb tudásomnak megfelelően próbálok segíteni, útmutatást adni.
Mikor kezdtél el írni a 7 toronyban? Születtek ott barátságok is?
2009 óta közlöm írásaimat a „Héttorony irodalmi magazin” internetes „hasábjain”. Azért szeretem ezt a portált, mert fotókkal lehet, sőt kell is illusztrálni a beküldött verseket, így felhasználhatom saját fotóimat (a fotózás szintén nagy szerelem az életemben) Több alkalommal is találkozhattam – egy-egy irodalmi est kapcsán – alkotótársakkal, akik közül többen is barátaimmá váltak.

jolan_czirjak04

Mit jelent számodra az írás? Milyen érzésed van, ha egy-egy vers megszületik?

Hatalmas boldogság nekem az írás – amikor megszületik egy-egy versem, szinte euforikus hangulat tölt el. Boldog vagyok, hogy megadatott számomra a verselés képessége, vagy talán tehetségnek is nevezhetem?!

Jelent már meg könyved?

2010-ben megjelent első, és eddig – sajnos – egyetlen kötetem, amit minden bizonnyal követ még jó néhány, ha rajtam múlik…

A versíráson kívül még fontos számodra a fényképezés. Kérlek, mesélj erről is!

Mint már említettem, nagyon szeretek fotózni, bár azt nem állítom, hogy tudok is….Minden – szívemnek tetsző – látvány, legyen az egy apró bogárka, viruló, vagy épp hervadó virág, a naplemente csodás színei, kezembe adja a gépet, hogy megörökítsem a pillanat varázsát… Képes vagyok hosszú-hosszú percekig akár a földön hasalni, és kivárni a megfelelő alkalmat az exponálásra…

jolan_czirjak02

Milyen vágyaid, álmaid vannak még?

Minden vágyam, hogy kigyógyulhassak a betegségemből (Sclerosis Multiplex). S mivel tudom, hogy ez sajnos lehetetlen, az álmomnak élek, ami nem más, mint az, hogy egyszer igazi költő válhasson belőlem…

Jolán, tudom, hogy van neked egy igen hűséges családtagod. Kérlek, mutasd be nekünk őt is.

Van egy kiskutyám, Mazsola. Ő egy nagyra nőtt mini Yorki, legalábbis miniként adta el a tenyésztő 6 évvel ezelőtt, még bébi korában. És csak nőtt, csak nőtt, na meg hízott a drágám, míg csak 8 és fél kilós „óriás Yorki” nem lett belőle. Igazi terápiás kutya, hiszen ha ő nem lenne, talán ki sem tenném a lábamat otthonról, pedig a mozgásra nagyon nagy szükségem van. Nagyon szeretem őt – három gyermekem mellett ő a negyedik, a legkisebb fiúcska. 🙂

jolan_czirjak01

Köszönöm szépen az interjút. A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok neked erőt, egészséget, töretlen alkotókedvet és nagyon boldog új évet!

 

Czirják Jolán versei
Napsugár

Nyári alkonyatnak bársonyába szőve,
pirkadat parázsán szikraként időzve
Esti félhomályban szűkösen kucorg’va
napsugár aranylik, míg az éj bevonja.

Fagyhalál

Kint jeges északi szél fúj, bent dideregnek az álmok –
Szunnyad a kályha, nem ébred a lángja, kihűlt a zsarátnok.
Nincs fa, se szén – üresen kucorog napok óta a kamra –
dunyha alá bújt, nem vacogott, s elaludt az anyóka.

Szája köré mosoly ült – kisimulva pihennek a ráncok,
látja magát – üde és fiatal – vele ropja a táncot.
Lába ütemre mozog – takarója lerúgva a földre –
Teste kihűl, mire reggel a nap beletűz a szemébe.

Tavaszi szonett (anapesztusban)

Noha torka piciny, dala harsog
Kikelet kacagása e trilla
Vele hangos a hajnal, az alkony,
tavasz ajtaja tárva-kinyitva

Cseperedhet a harmatos éden,
tülekedve a fűhegyek ormán
Kora-méhek erednek a szélben,
fakadó rügyeket puhatolván.

Csak a föld szaga illatozik még,
de ha újra kinyílik a friss rét,
csuda fűszere illan a légbe.

Belesápad a fény, ahogy éri,
s puha szőnyegen árnya becézi,
primulák szeme néz fel az égre.

Vajon mikor?

Értem vajon mikor jön el,
s miként ölel magához jéghideg keze?
Szorít-e majd nagyon,
s ha fájdalom gyötör, kegyét vajon könyörgöm-e?
S ha végül elragad, vajon hová jutok?
Gyehenna völgye vár, s a tűz, mi lángtalan` lobog?
Vagy angyalok közé vegyülve – boldogan –
lantom pengetem tovább, s ezernyi új dalom fogan?
Megannyi kérdés, de válaszukra nem hagyatkozom
Élek tovább, amíg lehet –
kiérdemelve minden új napom!

Éji fohász

Nézz fel az égre, ha elkeserít ez a földi pokol már!
Visszatekint rád, s várja imád ezer éteri oltár
Éjszaka leple takar be – ha sírsz, nem látszik a könnyed
Lám, ma a Hold betakar – ne zavarjon a fénye, ha könnyebb!

Csillagok űzik a gondod – eléri varázsuk a lelked –
Oly csodaszép ez az éj, sose félj, dudorászd csak a csendet!
És ha a virradat átveszi majd a hatalmat ez éjen,
hagyd, hogy a holnapod újra reményre derítsen!

Kísértés

Vétkeztem, nem tagadhatom
Tolvajjá tett az alkalom
Nem loptam bár, de csentem én
tiltott gyümölcsfák rejtekén

Kísértés kapta el kezem,
s úgy vonszolt át a kerteken
Hiába küzdöttem vele,
nem tudtam tenni ellene

Így végül megadtam magam
Rájöttem, nem is hasztalan
Bűnöznöm csodás volt nekem ,
titkos románcom őrizem…

 

Nagy L. Éva
Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

Hozzászólások