Felemelő, a húsvét ünnepére való ráhangolódást segítő összeállítást mutatott be március végén a VIII. kerületi Párbeszéd Házában a Boldog Özséb Színtársulat. A rövid történeti bevezető után 18. századi csíksomlyói passiójáték-részletek, valamint a nagyböjthöz és húsvéthoz kapcsolódó népénekek hangzottak el részben élőben, részben DVD-felvételről vetítve.
A 10 éve alapított társulat komoly sikereket tudhat maga mögött. Színvonalas, minden részletre kiterjedő ábrázolásmód, tehetséges színészek, a jelmezek és díszletek gondos megválogatása, és nem utolsósorban a lelkesedés teszi lebilincselővé előadásaikat.
A fellépés után a színtársulat vezetőjével, Medgyesy S. Norberttel beszélgettem, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészkar Új- és Legújabbkori Történeti Tanszékének adjunktusa, a 18. századi művelődéstörténet kutatója, oktatója.

–    Mesélj egy kicsit a kezdetekről. Mi adta az ötletet a színjátszó kör megalapításához?

–    2002-ben alakult meg a társulat. Korábban működött már az egyetemen a Boldog Özséb Olvasókör, melynek tagjai népi írók műveit elemezték. 2002 októberében a történelem tanszék Művelődéstörténeti Műhelye rendezett egy ferences rendtörténeti konferenciát Piliscsabán. Felvetődött a kérdés, hogyan ábrázoljuk a ferences lelkiséget. Ekkor merült fel bennem az ötlet, hogy adjunk elő egy csíksomlyói passiójátékot. Az 1767-ik évit választottuk ki, és az akkori, első piliscsabai tanítványaimból állt össze a csapat. Ebből a körből nőtt aztán ki a folytatás és az igény, hogy érthető és élvezhető, magyar nyelvű barokk iskoladrámákat adjunk elő.

–    Hányan alkottátok eleinte a színjátszó kört?

–    Kezdetben 22–23 tagja volt. 2006-ban újjáalakultunk, akkor 14–15-en folytattuk. A csíksomlyói passiójátékban, ami már egy sokkal összetettebb darab, 38-an játszottunk.
Végignézve az eddigi listát, közel 100-an vettek részt különböző módon, kisebb-nagyobb szerepekben, vagy jelmezesként, egyéb segítőként a színkör munkájában. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a Zeneakadémia Népzene Tanszékének népi ének és népi hegedű szakiránya együttműködik velünk. Ma este hallhattuk például Takács Éva csodálatos hangját a népénekekben. Az ő szereplése is ennek az együttműködésnek a gyümölcse.

–    Az előadandó művek kiválasztása mi alapján történik? Ahogyan tudom, a repertoárotokban a passiójátékon kívül vígjátékok is szerepelnek. Komolyabb és vidámabb műfajok egyaránt. Mi határozza meg a döntést?

–    Szerettük volna bemutatni a korszak műfaji és tartalmi gazdagságát. Van köztük misztériumjáték és történeti dráma Szent Lászlóról, illetve az 1809-es magyar nemesi felkelésről. A két utóbbi kiválasztását évfordulók ihlették, például 2007-ben a Szent László-herma Győrbe kerülésének 400. évfordulója, illetve 3 éve a nemesi felkelés 200. jubileuma. Karácsony táján betlehemes játékokat adtunk elő, tavaly pedig egy vígjátékot Garabontzás László címmel 1775-ből, valamint több éven keresztül egy mitológiai paródiát, a Bakhust (1765) játszottuk. Jelenleg egy Molière-átirattal készülünk (a Gyapai Márton, feleség-féltő gyáva lélek című vígjátékkal), mely egy féltékenységi komédia Simai Kristóf piarista tanár tollából. Őt hívták 200 évvel ezelőtt a magyar Plautusnak.

–    A legújabb darabot mikor tervezitek bemutatni?

–    Szeptemberre kaptunk meghívást Nyitrára, a háromévente, Kilián István színház- és drámatörténész professzor elnökletével megrendezett nemzetközi iskoladráma kongresszusra. Október-novemberre tervezünk még előadásokat Piliscsabán és Budapesten vagy bárhol, ahová meghívnak bennünket.

–    Meg tudsz említeni olyan kiemelkedő eredményt, sikert, ami különösen emlékezetes marad a számotokra?

–    Három esemény jut eszembe, ami igazán megható volt. Három éve Csíksomlyóra vihettük haza a 16 legjobb, legjellemzőbb jelenetből, eredeti 18. századi szövegekből összeállított passiójátékot. Az előadás napján délelőtt, a ferences kolostor zárt könyvtárában mindenki megcsodálhatta az eredeti kéziratokban a saját szerepét, amit aznap este a kegytemplomban megszemélyesíthetett, 240–270 esztendő után először. Ez nagy megtiszteltetés volt mindannyiunknak! A másik két nagy élményünk a Szent László-darab (Benyák: A megszégyenült irigység, azaz Salamon magyar király címmel) volt a Herma Győrbe kerülésének 400. évfordulóján; illetve a méltatlanul elítélt 1809-es nemesi felkelés és győri csata jubileumán színre vitt Kisfaludy-darab A lelkes magyar leány címmel, melyet Győrött a Richter-teremben mutathattunk be több száz fős közönség előtt egy ünnepségsorozat nyitányaként.

–    Lehet-e érzékelni, hogy bizonyos összetételű közönség jobban fogadja, jobban érti a darabokat, míg mások esetleg kevésbé befogadóbbak a néha nehezebben érthető nyelvezet vagy komolyabb téma miatt?

–    Ezeket a darabokat eredetileg, a 17–18. században középiskolások adták elő. Látszik, hogy ma inkább az egyetemista vagy annál idősebb korosztály kedveli. Volt azonban olyan élményünk is, hogy általános iskolásoknak jobban tetszett, mint a középiskolásoknak. Kétségtelen, hogy a nyelvezetet nehéz megszokni annak ellenére, hogy ma is érthető. Próbáljuk egészségesen modernizálni, aktualizálni a darabokat, a helyszíneket és a mondásokat. A társulat fő szempontja, hogy ragaszkodunk az eredeti veretes szöveghez, az odavaló, hiteles dallamokhoz, és a cselekményhez hű jelmezekhez.

–    Mi lehet az üzenete a mai ember számára egy 18. századi iskoladrámának?

–    Mindig van aktualitása. Annak idején tanító-nevelő célzattal írták őket, a Bakhusból például meg lehet tanulni jó részét a görög-római mitológiának. A passiójáték, Krisztus szenvedéstörténete, az emberi szenvedés értelmének kérdése, úgy gondolom, mindig aktuális. Teológiai igazságokat mond ki kifinomult stílusú, mégis közérthető, népi nyelven. A Szent László-darab vagy Kisfaludy műve a nemesi felkelésről a hazaszeretetre, az összefogásra tanított. Ez a karakter-megformálás, a cselekmény és a hozzá kötődő ünnepkör adja a darabok aktualitását.

Kíváncsian várjuk az újabb előadást. Gratulálunk az eddigi eredményekhez, és szép sikereket kívánunk a továbbiakban is a Boldog Özséb Színtársulatnak!

 

(A fényképek forrása: boszk.blog.hu)

 

Weninger Nóra

Hozzászólások