Csehszlovákia húsz évvel ezelőtt bomlott fel. Ezt e a mesterséges államalakulatot az 1919-es versailles-i békediktátum hozta létre azzal a hazug indoklással, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia népei számára biztosítani kell a nemzeti önrendelkezés jogát. Valójában az új államalakulat ugyanúgy soknemzetiségű volt, a csehek, morvák, szlovákok mellett jelentős német, magyar és ruszin lakosság élt benne. Életképtelenségét már 1939-ben bizonyította, Szlovákia ugyanis önállósult és Hitler szövetségese lett.

A II. világháború után újra megalakult Csehszlovákia területe kisebb lett, mert Kárpátalját a Szovjetunió kapta. Az országban kommunista di ktatúra lett Kelet-Európa többi államához hasonlóan. A nemzetiségi ellentétek fennmaradtak, a szudétanémeteket kitelepítették, a magyar lakosságot üldözték – mindkét nemzetiséget kollektív bűnösnek nyilvánították. (Benes-dekrétumok!) Ugyanakkor fennmaradt a csehek és a szlovákok közötti ellentét is, amit a szovjetek a saját céljaikra használtak fel. Az 1968-as prágai tavasz leverésekor a szlovák kommunista vezetők vállalták a szovjet bábok szerepét.

Az 1980-as évek végén a szovjet blokk összeomlott. Az előzőekből nem meglepő, hogy Csehszlovákia ismét életképtelennek bizonyult. 1992-ben tárgyalások után két önálló államra szakadt, a Cseh Köztársaságra és Szlovákiára.

A történelmi tanulság az, hogy a nagyhatalmak által mesterségesen létrehozott államok nem képesek a túlélésre, amit Csehszlovákián kívül Jugoszlávia példája is bizonyít.

 

 

Weninger Endre

Hozzászólások