A Don Quijotét viszi színre a Magyar Nemzeti Balett november 19-én. A darabot a világhírű Michael Messerer állította színpadra Budapesten. A grandiózus produkció négy szereposztásban, az Opera történetének egyik leglátványosabb díszletében, nyolc előadásos szériában látható november 27-ig.

don_quijote1

Látványos előadást hozott létre az Opera táncegyüttese, a Magyar Nemzeti Balett. A nagyszabású produkcióban előadásonként hetvenhat táncművész és huszonnyolc statiszta szereplő vesz részt. A koreográfus mellett tizenegy betanító balettmester dolgozott a társulattal a hét hetes felkészülési folyamatban. A darabban tucatnál is több szólóbalerina és nyolc férfi szólista csillogtatja meg technikai tudását, és tánckari tagok is lehetőséget kapnak nagyobb szerepekre. A női szólisták között feltűnik a társulat új csillaga, Melnik Tatiana, Basil legendásan nehéz szerepében pedig többek közt Leblanc Gergely is színre lép.

A darabot színpadra állító, moszkvai születésű Michael Messerer hosszú ideje a világ egyik legkiválóbb balett-tanára, klasszikus tanítási metódusában a műfaj legjobb orosz és a nyugati pedagógiai hagyományait ötvözi. Több mint 25 éve dolgozik a Londoni Királyi Operaházban a Royal Ballet vendég balettmestereként, a Magyar Nemzeti Balettnél ugyancsak vendégként évek óta tart gyakorlatot, és vezette a tavalyi próbatáncot. 2009 óta a Mihajlovszkij Színház vezető balettmestere.

Messerer 2012-ben vitte színre először a Petipa–Gorszkij–Minkus-féle Don Quijote-ét a szentpétervári Mihajlovszkij Színházban – az előadást azóta is óriási sikerrel játsszák Oroszországban és külföldi turnékon egyaránt. A koreográfus azóta más együttesek számára is betanította, 2016-ban pedig Solymosi Tamás felkérésére érkezett Budapestre, hogy a Magyar Nemzeti Balett művészeivel mutassa be a művet.

don_quijote2
A darab új díszletben és jelmezekkel készült. „Az volt a kérésem Rózsa István díszlettervező és Rományi Nóra jelmeztervező felé, hogy egy spanyol reneszánsz kori, humoros, tradicionális előadáshoz álmodjanak látványt, és kerüljék a túl harsány, groteszk megoldásokat” – emelte ki az orosz alkotó, aki saját munkájában csak apróságokon változtatott az Operaház színpadának méretéhez és a Magyar Nemzeti Balett táncosaihoz alkalmazkodva.

Koncepciója nyomán a két magyar tervező keze alatt megszületett a Magyar Állami Operaház történetének egyik leglátványosabb kivitelű színpadi világa. A kilenc képből álló produkcióban aprólékosan kidolgozott jelmezekben tűnnek fel a szereplők, a sok nyílt színi változásban hatalmas, guruló épületek mozgásával jutunk egyik helyszínről a másikra, a díszletnek pedig központi eleme egy nyolc méteres szélmalom, amelynek lapátjai forognak.

Szöveg és fotók: Magyar Állami Operaház

Hozzászólások