A köztudatban csak Cousteau kapitányként élő francia tengerésztiszt, felfedező, díjnyertes filmes és természetvédő 15 éve, 1997. június 25-én halt meg.

 

A haditengerészetnél

Jacques-Yves Cousteau a Tengerészeti Akadémia elvégzése után a haditengerészetnél a víz alatti kutatásokkal foglalkozott. Szenvedélyesen vonzotta a repülés is, de karrierjét egy autóbaleset szakította félbe. Ezután érdeklődése a tenger felé fordult.

Első víz alatti kísérleteit egy kezdetleges búvárszemüveg segítségével 1936-ban végezte. A francia haditengerészet hírszerzőjeként Sanghajban, Japánban és a Szovjetunióban teljesített megbízatásokat.  A búvár légzőkészülék fejlesztése és a merülési kísérletek tesztelése egyre ismertebbé tették nevét.

Az elérhetetlen varázsa

Életének fő célja volt a nagyközönség számára ismeretlen és  elérhetetlen helyek feltárása és bemutatása volt. 1943-ban díjat nyert első víz alatti filmjéért (címe: 18 méter mélyen). 1943-ban forgatta a Hajóroncsok című dokumentumfilmet.
Mélytengeri kutatócsoportjával bejárták a Földközi-tengert, Tunéziában és Kréta partjainál tártak fel hajóroncsokat, egyik legnagyobb eredménye azonban az HMHS Britannic feltárása volt.

A haditengerészettől való leszerelése után (1949) egy korábbi aknaszedő hajót kutatóhajóvá alakított át, amelynek a Calypso nevet adta.
Az újonnan kifejlesztett, részben Cousteau nevéhez fűződő „merülő csészealj” 350 méteres mélységig tette lehetővé a merülést, és 4-5 óra lent tartózkodást tett lehetővé. 1965-ben továbbfejlesztették a technológiát, és immár 500 méteres mélységig vált lehetővé a kutatás.

1957-ban a Monacói Oceanográfiai Múzeum igazgatója lett.
Amerikai tv-társaságokkal készítette el a Cousteau kapitány víz alatti Odüsszeiája című produkciót, amelynek hatására Cousteau a piros sapkás kapitányként maradt meg a nézők tudatában, a kaland pedig kézzelfoghatóvá vált.

 

Elismerések

Könyvei és filmjei a nagyközönséggel is megismertették a tengerek világát, és felhívták a figyelmet az élővilág védelmének szükségességére.
A csend világa című könyvből dokumentumfilm is készült, melyet a Cannes-i Filmfesztiválon 1956-ban Arany Pálma-díjjal jutalmazták.

Két fiával 1973-ban megalapította a Cousteau Társaságot a tengeri világ védelméért, melynek ma már több mint 300 000 tagja van.
Számtalan nemzetközi szervezet tagja és kitüntetések birtokosa ( ENSZ Nemzetközi Környezetvédelmi díj,  Elnöki Szabadság Érdemrend  Ronald Reagantől). 1992-től az ENSZ és a Világbank rendszeres tanácsadójaként is működött.

Fia és kijelölt örököse, Philippe, akivel 1969 óta összes filmjét koprodukcióban készítette, 1979-ben egy baleset következtében meghalt Lisszabon közelében. Helyét legidősebb fia, az építész Jean-Michel vette át, akivel 14 évig dolgoztak együtt.

A francia zeneszerző Jean-Michel Jarre 1990-ben új lemezének a kapitány iránt érzett tisztelete jeléül a „Cousteau-ra várva” címet adta. Ő szerezte a zenét Cousteau egyik dokumentumfilmjéhez is.

 

1997. június 25-én 87 évesen halt meg Párizsban.  A családi kriptában, Saint-André-de-Cubzac-ban temették el. A településen a szülőházához vezető utcát róla nevezték el.

Hagyatéka

Cousteau óriási szellemi örökséget hagyott hátra: 120 tévés dokumentumfilm, több mint 50 könyv, és egy környezetvédelmi alapítvány fűződik nevéhez.
Újfajta tudományos kommunikációt honosított meg: a laikus közönség számára is közérthető, egyszerű nyelven magyarázta meg a tudományos fogalmakat. Bár a kortárs akadémikusok kritizálták, más tudományágak is átvették stílusát.

 

 

 

„A tenger, a nagy egyesítő erő az emberiség egyetlen reménye. Soha korábban nem volt még annyira szó szerint értelmezendő a mondás: egy csónakban evezünk.”

(Jacques Cousteau)

 

 

 

 

Weninger Nóra

Hozzászólások