Aki érdeklődik a történelem és a régi korok életmódja iránt, minden bizonnyal szívesen sétálgat a római korból fennmaradt épületek, amfiteátrumok romjai között. Sajnos keveset őriztek meg az elmúlt évszázadok a ma embere számára, hiszen a háborúk pusztításai mellett a középkortól kezdve az építkezésekhez is előszeretettel használták fel a készen talált köveket, széthordták hát az antik palotákat és a templomokat.

Az egykori Carnuntumnak azonban – Aquincumtól eltérően – nemcsak a romjait látogathatjuk, hiszen régészeti parkjában csodálatosan rekonstruáltak néhány római kori házat: a korhű bútorok és a használati tárgyak segítségével könnyebben beleélhetjük magunkat a kor hangulatába.

A villa urbana (városi villa)

A szabadtéri múzeum (egy sajátos hangulatú skanzen), az arénák romjai és a 15 méter magas, diadalívnek épült Pogány kapu (Heidentor) bejárásával megtapasztalhatjuk a mintegy 1700 évvel ezelőtti római életet, amikor Carnuntum a világpolitika érdeklődésének központjába került Hadrianus, Marcus Aurelius és Septimius Severus uralkodása, majd a 308-ban itt megrendezett császártalálkozó miatt.

Carnuntumban fénykorában Aquincumhoz hasonlóan 50 000 ember lakott, legnagyobb kiterjedése 10 négyzetkilométer volt, a területnek azonban csupán 0,5 százalékát tárták fel. 2011-ben régészeti világszenzáció volt, amikor egy gladiátor iskola nyomaira bukkantak, hiszen ez az egyetlen, amit idáig ismerünk.

Az egyik amfiteátrum romjai

Ha végigjárjuk a rekonstruált házakat, képzeletben felvonulnak előttünk a Kr. u. 4. század jellegzetes alakjai: a kelmekereskedő műhelyében lázas munka folyik, a tulajdonos ellenőrzi a szolgákat. A jómódú patrícius villájában vendégeket fogad, leülteti őket a nappaliban, a gazdaságáról, talán a világpolitika eseményeiről beszél nekik. A Birodalom vezetőiről, akiknek viszálya háborúkat szít, talán a császártalálkozóról is, ahol rendezni próbálták az ellentéteket, vagy a néhány évvel később (313) kiadott milánói ediktumról, mely vallási toleranciát hirdetett minden vallási irányzat számára. Konyhájában ízletes vacsora fő, készül a több fogás, a kertben szolgái a virágokat rendezik.

  

Lucius háza kívülről és belülről

Csendet és harmóniát áraszt a környezet, emberléptékű, tágas, mindennek helye van. A valóság valószínűleg nem volt ilyen idillikus, számomra azonban kimondottan megnyugtató ez az időutazás.
A közfürdőben (a kinti hűvös, esős idő után kellemes meleg van, padlófűtés!) csobog a víz, nyugalom vesz körül (a turistaszezon kezdetéig mindenképpen), kényelmes kanapék hívogatják a betérőt, az asztalokon korabeli társasjáték, az emeleten kerevetek a pihenésre és a masszázsra váróknak (sajnos ez már csak díszlet, a turisták legfeljebb elképzelhetik, milyen relaxáló lehetett egy ilyen fürdő). Lelki szemeim előtt meg is jelenik, ahogyan az emberek pletykálnak, filozofálnak, sőt írogatnak és olvasnak is, hiszen a polcokon könyvtekercsek is sorakoznak.

  

A fürdő előtere

A szabadtéri látnivalók közül a másik látványosabb ókori emlék a Heidentor (Pogánykapu): a mező közepén magányosan álló építmény eredetileg diadalívnek készült, amelyet II. Constantius megbízásából a 4. század második felében (351 és 361 között) a városon kívül, attól mintegy 2 kilométerre építettek.

A katonai és a polgári város amfiteátruma egymástól 5 kilométerre fekszik. Kevés maradt meg belőlük, leginkább az alapfalakat láthatjuk. A helyen, ahol valamikor a gladiátorok küzdöttek egymással, ma kevésbé véres események játszódnak le: a Carnuntumban megrendezett fesztiválok idején korhű jelmezbe beöltözött szereplők tartanak harcászati bemutatót, elevenítik fel az ókori harcmodort.

A látogatóközpont kis interaktív kiállítással vár: a település egykori lakóit megszemélyesítő szereplők mesélnek a 4. századi élet mindennapjairól, kiválaszthatjuk, milyen nyelven és kit akarunk látni és hallani a kisfilmeken. Egy másik terem hatalmas képernyőjén jelenetek villannak fel a korabeli életformáról: látunk harcot, csatára való felkészülést, kerti munkát, vendéglátást, kenyérsütést és vacsorakészítést.

  

A Carnuntumi Múzeum (Museum Carnuntinum) több mint száz éves: ez Ausztria legnagyobb római emlékeket őrző múzeuma, igazi kincsesház. A kiállítás a vallási toleranciát és a kereszténységnek az olümposzi istenek fölött aratott győzelmének témáját boncolgatja. A negyedik század eleji császárok portréi és egy kora keresztény bazilika makettje mellett számos régészeti lelet tanúskodik a birodalom végvárának vallási áramlatairól.

   

A Kulturfabrik Hainburg elnevezésű, Carnuntumhoz közeli városkában található múzeum a szabadtéri múzeumban látható újjáépített városrész elkészítésének izgalmas történetét mutatja be. Milyen technikákat használtak a rómaiak az építkezésnél? Hogyan lehetett ezeket rekonstruálni?

2013-ban is számtalan izgalmas programnak adnak otthont Carnuntum helyszínei: június 15-16-án rendezik meg a nagy római fesztivált, augusztus első, illetve harmadik hétvégéjén gladiátorjátékok, a nyár folyamán pedig több hétvégén is (július 27., augusztus 10. és 24., illetve szeptember 7.) gasztronómiai fesztivál várják a római hagyományok iránt érdeklődő látogatókat.

  

Bővebb információ a www.carnuntum.co.at oldalon.

A fotók egy részének forrása: Carnuntumi Múzeum (Copyright: Atelier Olschinsky/Archäolog. Kulturpark NÖ Betriebs GmbH)

Weninger Nóra – Schramek László

2013. május 16.

Hozzászólások