„Az igazság nem történik, hanem van.” (Hopi indián nemzet)
“Rengeteg dologra lenne szükség. Ha három Cseh Tamás lenne, az sem lenne elég. A nehéz időkben születnek igazán dalok.” (Cseh Tamás)

cseh1

Gyermekkorunkban olvasmányaink közül nem maradhattak ki az indián történetek. Jómagam szinte ott éreztem magam a prériken, ahol igazi hősök voltak, merész bátor indiánok, cselekedeteiket az igazság, a bölcsesség határozta meg. Ezek a tulajdonságok azonban meglelhetőek minden emberben, akik eszerint élnek, és tetteik, munkásságuk bizonyítja is.

Január 22-én született meg egy igazi magyar „indián”, aki ma már nincsen közöttünk, de mindaz, amit maga után hagyott, újra és újra megerősít, elgondolkodtat, megvidámít. Amikor a már nagy beteg Cseh Tamás (Budapest, 1943. január. 22 – Budapest, 2009. augusztus 7. Kossuth-díjas és Liszt Ferenc díjas magyar zeneszerző, énekes, előadóművész) Bakonybél díszpolgára lett, eldobta a kezében lévő botot, felelevenedett minden egy pillanatra, a múlt, újra ott volt a fiatalkor minden lendülete, szépsége, küzdelmek, életre szóló barátságok, győzelmek, maga az egész élet.

Az énekes 1968-ban írta meg Hadiösvény című regényét, ami azonban csak harminc év múlva jelenhetett meg. Így kezdődik: „Ajánlom ezt a könyvet barátaimnak, akikkel 1961-ben egy hegyi tisztáson felvertük az első indián sátrakat. Tiszta törvényekre, egyszerűségre, átlátható, értelmezhető világra vágytunk.” Ezek a gondolatok egész életét meghatározták, és bizonyították a hozzá való hűségét.

cseh2

Cseh Tamás egy antropológus hallgatót kért meg, hogy segítsen nekik a táborban, mert úgy érezte, játékuk addig nem lehet hiteles, amíg keveset tudnak az indiánszokásokról. Nem tudhatta, hogy az egyetemista ekkor már ügynök volt, és zenészekről jelentett. A tisztaságra és átláthatóságra vágyó művészek és értelmiségiek azt sem tudták, hogy még az erdő bokraiból is összeesküvést sejtő állambiztonságiak kémlelik őket. Sőt, soraikba gyerekeket szerveztek be, hogy jelentsenek társaikról.

cseh3

De a szavak felcsendülnek jelenkorunkban is, amikor arról énekel, hogy már unja mindig ugyanazokat az ételeket enni. Valóban így van, hiszen nem csak az élelemre, de a tisztaságra, szeretetre is éppen úgy vágyakozunk, mint ő és indián társai, akik végig, az utolsó pillanatig ott vannak a harcostársuk mellett, és még utoljára eljárják az indián táncot a Bakonybéli ünnepségen.

Cseh Tamást jó volt látni a filmvásznon is, a 6:3 avagy, Játszd újra Tutti című filmben, felcsendül a Jaj, a Helén című dal a film zárójeleneteként. Vidáman dalolva tűnik el sziluettje is, de emléke megmarad szívünkben.

Cseh Tamás
Budapesten született, de 13 éves koráig a fejér megyei Tordason élt. Elvégezte a Budapesti Tanítóképző Főiskolát, majd az Egri Tanárképző Főiskolára és a budapesti Képzőművészeti Főiskolára is járt. 1964-ben hozta létre Bakonybélen az úgynevezett „Indiántábort”. Az indián keresztségben a „Füst a szemében” nevet kapta. 1967-1974 között rajzot tanított a budapesti Üllői úti Általános Iskolában, nyaranta részt vett a gyermekek balatoni táboroztatásában.

cseh4

1970 óta dolgozott Bereményi Gézával. 1972 és 1977 között a Huszonötödik Színház tagja volt (önálló estek: Dal nélkül, Levél nővéremnek). 1977-1978 között az Új Tükör Pinceklubban és az Egyetemi Színpadon tartott önálló dalesteket. 1980-ban megnősült. Felesége Császár Bíró Éva, gyermekeik András, Koppány és Borbála. 1982 és 1988 között a Katona József Színház alapító tagja.

cseh6

Cseh Tamás szobra

1997-ben megjelent Hadiösvény című regénye, amelynek illusztrátora is volt. 1998-2006 között a budapesti Bárka Színház tagja, 2006-ban a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 2006-ban jelent meg a Csillagokkal táncoló kojot című válogatása indián mesékből. Ugyanebben az évben diagnosztizálták súlyos betegségét – tüdőrák –, melyből nem sikerült felépülnie. 2009. augusztus 7-én hunyt el.

cseh5

Temetésén

2009. augusztus 27-én több ezren búcsúztatták a művészt a farkasréti temetőben. Cseh Tamás végakaratának megfelelően politikamentes gyász-szertartáson a ravatalnál Bereményi Géza búcsúztatta. Az utolsó útjára az Ökrös együttes muzsikája kísérte. Az „indián” társak hagyományaik szerint búcsúztak “Füst a szemében” törzsfőnöktől, koporsóját hajnalcsillag motívumú terítővel borították.

Lakatos Ilona

Hozzászólások