Karácsony felé közeledve mesekönyveket keresünk gyermekeink, unokáink számára ajándékba. Bátran vegyük elő Benedek Elek mesekönyveit, amelyeken sok generáció nőtt fel. Fenyves Mária Annunziata írásából az is kiderül, mi az igazi érték Benedek Elek meséiben. (A szerk.)

benedek2

Mesterségét szent hivatásnak tartotta…

„Gyermekekhez lehajoltam,
a szívemhez fölemeltem,
szeretetre így neveltem.”
/B.E./

Százötvenöt éve született és 85 éve halt meg a nagy meseíró, Benedek Elek, aki sok-sok mesével örvendeztette meg a gyermekeket. Még csak18 éves volt, amikor első népballadájával, – napokig tartó gyötrődés és habozás után, – bátorságot sugallva önmagának fölkereste Gyulai Pált, aki elolvasva a kéziratot, így fejtette ki elismerését: „Ez igen! Ez szép!”

Az első mesét a kisbaconi zsellérházban egy leánykától hallotta, s miután azt feljegyezte, újabb és újabb mesékre biztatta a leányt. A kacagtató, érdekes és lélegzetfojtogató meséket a fonóban és a kukoricafosztó esteken hallotta „és szedte föl”, s mondta tovább a lángban égő szemmel és tátott szájjal figyelő siheder legénynek. Rigó Anis, így hívták a mesemondó lányt, aki tiszta forrás volt a jövendő meseköltő számára. Benedek Elek igen fogékony volt, amit bizonyít, hogy mire az iskolába ment, már jobban olvasott, mint idősebb diáktársai. (Akkortájt Kisbaconban csak az ősz végétől jártak iskolába a gyerekek, amikor márciusban kezdődött a szántás, az apró fiúk is már az ökör mellé álltak dolgozni.

benedek11

Ő két elemi után a székelyudvarhelyi kollégiumba került, s itt ízelítőt kapott a falusi és a városi gyerekek életéből. (Ugyanis, a szekéren érkezett gyerekeket szolgának nevezték!) Szorgalmason tanult. 1877-ben Pestre ment, bölcsészhallgató lett az egyetemen, és itt vált a gyermekirodalom egyik megalapítójává. Meséiből, a hallott mesékből, a befejezetlen és általa tovább írtakból a jóság, a szeretet sugárzott a gyermekek felé. Még egyetemista korában adták ki a „Magyar Népköltési Gyűjtemény” című kötetét, majd egymás után jelentek meg a ma is népszerű meséi.

Századunk első két évtizedében Benedek Elek munkái valósággal elárasztották a könyvpiacot. De nem a mennyiség a lényeg, hanem az a szellemiség, amit Ő teremtett. És talán még ennél is fontosabb az az erkölcsi tanítás, ami soraiból áradt. „Érzelmessége, – írta fia, Benedek István, – naivsága miatt lemosolyogható, csupaszív jósága miatt egyoldalúan idealizálónak mondható, de azt nem lehet tagadni, hogy aki Benedek Elek meséin, könyvein nőtt fel, ha volt benne fogékonyság az etikum iránt; hazafiságot, tiszta erkölcsöt, egyenlőséget, tisztességet, illemtudást tanult tőle, megismerte a nép, a falusi munka és az édes anyaföld szeretetét”.

benedek5

Benedek Elek, a népszerű újságíró, író szókimondásáról is híres volt. Mint újságíró-szerkesztő, mesterségét szent hivatásnak tartotta. 1893-ban írta híres Testamentumában a következőket: „Ezrek, milliók gondolatának, érzelmeinek lehet másolója egy egész életen keresztül, … vigasztalhat, … röpke szózattal milliókat bátorít, .. az újságíró.” Több lapnak is volt munkatársa, így: a Magyar Kritikának, a Nemzeti Iskolának, a Magyarországnak, a Magyar Világnak.

Kedves regényei is egymás után jelennek meg. Két leányregénye: a Huszár Anna, majd Katalin, a kétkötetes „Szív” könyve, a „Kismama Könyve”, a „Nagyapóéknál” és „Egy szalmaözvegy levelei”. A század végén jelent meg, – két díszes kötetben sok képpel, – „A magyar nép múltja és jelene” című munkája. 1902-ben látott napvilágot a „Hazánk története” című kötete, amelynek nem volt jó a fogadtatása, de történetírói kedve nem lohadt, sőt új kiadások jelentek meg: így a „Honszerző Árpád”, az „Ezer esztendő”, a „Rákóczi Emlékezet”, a „Szigeti veszedelem”, majd 1905-1914 között a „Nagy magyarok élete” sorozata, 13 kötetben. Ezekben közel 40 fontos életrajzot készített el, így többet között: Arany János, Kőrösi Csoma Sándor, Széchenyi István, Vörösmarty Mihály, Wesselényi Miklós és másokról.

benedek4

Közben leányregényeit is folytatta; „Uzoni Margit”, „Anikó regénye”, „Zsuzsika könyve” és az önéletrajzi ihletésű „Mária”. Még sok-sok terve fennmaradt, de a „Flórát” helyette már Benedek Marcell, a fia fejezte be. Nemcsak lányoknak, hanem fiúknak is írt ifjúsági regényt, 1900-ban készült el, az „Édes kicsi gazdám”. Serdülőkhöz, felnőttekhez szól a „Két gazdag ifjú története” című regény, valamint az „Óh, szép ifjúságom”, amelyet utóbb beleolvasztotta az „Édes anyaföldem” című önéletrajzi kötetébe.

Rengeteg elbeszélést is írt, így: „Csöndes órák, Bárányfelhők, Galambok, Rügyfakadás, Nagyapóéknál, Szülőföldem, Mesék nagyoknak”. Történelmi elbeszélései: a „Bálványosvár, Szent Anna tavától a Cenk-tetőig, Székelyföldi mondák és mesék, A tatárjárás mondái”, valamint egy kedves verseskötete: a „Kisbaconi versek”.

benedek10

Nagy mesemondóként ismerték meg Erdélyországban és Magyarországon, hiszen aki csak egy meséjét, regényét elolvasta, nem tudta elfelejteni, és már várta a következőt. Kötetei: a „Székely Tündérország”, a „Székely mesemondó”, majd elkészült a „Magyar mese- és mondavilág”, az a népmesegyűjtemény, ami azóta több százezer példányban jelent meg. A következőket írta „Az olvasónak” az 1901-es kiadásban: „A magyar mese- és mondavilág kötetei sok ezer példányban forognak a magyar ifjúság és nagyközönség kezén, s így az a vágyam, hogy a magyar nép meseköltése közkinccsé válják, máris teljesült… a magyar népé ezért az érdem elsősorban. Az ő lelkének kincsei e mesék. Én csupán a nép mesemondó fia vagyok.”

A magyar népköltés gyöngyei a legszebb népdalok gyűjteménye. Ebben Benedek apó a legszebb dalokat válogatta ki, amelyekről azt írta a bevezetőben, hogy: „igazi költői becsük van”. Mesekönyvei egymás után jelentek meg. „Vége jó, minden jó, Világszép Nádszál kisasszony, a Vitéz szabólegény, a Pengő királyfi, a Nagyapó meséi Évikének, az Aranyalmafa, Deszkavári királyfi, Furulyás Palkó, Kék liliom és más mesék, Rókáné mézes-mázos kalácsa és más mesék”, A táltos asszony, Többsincs királyfi, Szélike királykisasszony. Majd a „Világ legszebb meséi négy kötetben: a Csodalámpa címmel; Kék, Piros, Arany és Ezüst mesekönyv.”

benedek6

A legkisebbeknek írta: Az „Apa mesél, a Nagyapó mesél, Évikének, Tündérmesék, Kalandos mesék, Öcsike levelei, Virágoskert, Vidám állattörténetek, Tálos Jankó, Elek apó meséi, A csodafa”. Benedek Elek korában még eleven volt a szájhagyomány, a különböző társas munkák alatt: a fonóban, a tollfosztóban, a kukoricafosztóban, a morzsolóban tavasztól őszig, az állatőrzés közben, nyáron a kapálások alkalmával, a pihenőórákban is mesélték; tréfálkoztak, daloltak. A gyerekeket is mesével fizették, így szoktatták őket a munkára. A meséket tovább vitték, terjesztették a vándorfoglalkozású emberek: a drótosok, a hajósok, a katonák, a mesteremberek.

Három gyermeklapot kell megemlítenünk a múlt századvég és e század elejéről. 1889-ben, – éppen 125 esztendeje, – alapította Pósa Lajos „Az én Újságom” – at, amelyet Gaál Mózes, Sebők Zsigmond és Benedek Elek felváltva szerkesztették, írták. A „Jó Pajtás” című lapot Sebők Zsigmond alapította 1910-ben, amelynek főmunkatársa volt Benedek Elek. Sok jeles írót foglalkoztattak, így Mikszáth Kálmánt, Móricz Zsigmondot, Rákosi Viktort és Schöpflin Aladárt is. A harmadik lap egészen Benedek Elek nevéhez fűződik: a „Cimbora”, 1922-1929 között irányította, szerkesztette, írta, korrigálta Kisbaconból a Szatmáron megjelenő gyermeklapot. Sok erdélyi, magyar és román író kapott helyet benne. 1925-ben közel 100 fő, köztük: Balázs Béla, Dzsida Jenő, Lengyel Laura, Nyírő József, Szendy György, Beke Margit, Lengyel Miklós. A „Cimbora” legfontosabb rovata – Benedek Marcell szerint, – az „Elek nagyapó üzeni” volt. A „Cimbora” olvasói minden örömükről, bánatukról beszámoltak és nem volt különös, ha a postás naponta 20-30 levéllel érkezett a házhoz. Ő válaszolt minden levélre, hiszen a legszorgalmasabb ő maga volt. És mindenkit szeretettel várt.

benedek9

„Elek apó nagykapuja nyitva áll,
Ki arra jön, a házra is rátalál.”

A kisbaconi ház valóságos irodalmi központ volt. Egész írói pályafutását, irodalmi és közéleti tevékenységét azok az élmények határozták meg, amelyek a szülőföld és a családi élet, ifjúságának legszebb, legfőbb eseményei nyújtották neki. Ezek az élmények, a tapasztalatok formálták érzés- és gondolatvilágát, ezekből merítette a témáit. A székelyföld nagyon kedves volt számára, hiszen a legnagyobbakat adta: Kőrösi Csoma Sándort, Apáczai Csere Jánost, Kriza Jánost, Mikes Kelement, Orbán Balázst, Gábor Áront, Makkai Sándort, Tamási Áront és a többieket.

A székely népballadák bevezetőjében az írta: „Bokrétát kötöttem a székely népballada költészet legszebb virágaiból, szeretettel nyújtom át nektek, magyar testvérek. Aki ezt a bokrétát kötötte, a virágok egy részét maga gyűjtötte, és ifjúkorában, s keblébe rejtve hozta fel a székely havasok közül az anyaország szívébe.” „Hős volt, bátor és igaz” – írta róla Tamási Áron.

Fenyves Mária Annunziata

Hozzászólások