Bárdossy László hazánk történelmének egyik legnehezebb időszakában lett miniszterelnök. Nem egészen egy évig töltötte be ezt a hivatalt, de ez alatt sorsdöntő események zajlottak le. Magyarország nem tudta elkerülni a háborúba való belesodródást a németek oldalán, részt vett a Szovjetunió elleni hadműveletekben, majd hadiállapotba keveredett Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal. Bárdossyt a háború után halálra ítélték, de ma már több történész is megkérdőjelezi, hogy háborús bűnös volt-e, vagy csak a történelmi helyzet áldozatává vált.

bardossy laszlo

Bárdossy László 1890-ben született Szombathelyen kisnemesi családból. Apja, dr. Bárdossy Jenő miniszteri tanácsos volt. A későbbi miniszterelnök gondos nevelésben részesült, a középiskolát Eperjesen, majd Pesten végezte. Ezt követően jogot tanult a budapesti egyetemen. Jogi tanulmányait külföldi egyetemeken is bővítette, Berlinben és Párizsban. Már ekkor kitűnt tehetségével, intelligenciájával és nyelvtudásával. 1912-ben diplomát szerzett a Budapesti Tudományegyetemen.

1921-től minisztériumi titkárként dolgozott, majd egy év múlva a külügyminisztérium sajtóosztályára került, ami döntőnek bizonyult későbbi pályafutásában. Tehetségét itt is elismerték, és már 1924-ben a sajtóosztály vezetője lett, majd két év múlva már miniszteri tanácsos. Ezután érdeklődése egyre inkább a diplomácia felé fordult.

1930-ban a londoni magyar nagykövetségre került, ahol követségi tanácsosként dolgozott. Munkásságát a britek nagy elismeréssel figyelték. A híres történész, Macartney azt írta róla, hogy a magyar követség legtehetségesebb tagja volt, aki országa számára a legnagyobb tiszteletet szerezte meg. 1934-től hazánk bukaresti nagykövete lett, aki a románok körében is nagy megbecsülést vívott ki tudásával és korrektségével.

1941-ben Bárdossy László gyorsan feljutott a politikai hatalom csúcsára.

Az év elején meghalt Csáky István külügyminiszter, és helyét a tapasztalt diplomata, Bárdossy vette át. A magyar külpolitika hamarosan súlyos válságba került. Teleki Pál miniszterelnök fő célkitűzése az volt, hogy Magyarország közvetlenül ne vegyen részt a háborúban. Ez 1941. április elején lehetetlenné vált, mert a korábbi németbarát jugoszláv kormány megbukott, így Hitler úgy döntött, hogy hadserege lerohanja Jugoszláviát.

Követelte, hogy a magyar kormány engedélyezze a német csapatok átvonulását Magyarországon, és a magyar honvédség is vegyen részt a hadműveletekben. Teleki számára ez a helyzet megoldhatatlan volt, mert a britek a német követelések teljesítése esetén hadüzenettel fenyegettek meg bennünket. Teleki súlyos erkölcsi dilemma elé is került, mert 1940 végén örök barátsági szerződést írtunk alá Jugoszláviával. A miniszterelnök nem látta a kiutat, és öngyilkosságba menekült (1941. április 3.).

Teleki halála után Horthy Bárdossyt nevezte ki miniszterelnöknek. Megoldást ő sem tudott, így diplomáciai kiskaput keresett. Azt kérte a németektől, hogy a magyarok csak Jugoszlávia szétesése után lépjenek be a háborúba. A német támadás miatt ez néhány nap múlva bekövetkezett. Április 11-én Horvátország kinyilvánította függetlenségét Jugoszláviától, így Bárdossy arra hivatkozhatott, hogy ez az állam, amelyikkel mi örök barátsági szerződést kötöttünk, megszűnt létezni. A magyar hadsereg – a gyenge ellenállást leküzdve – bevonult a mai Vajdaság területére. Ezzel újabb lépést tettünk a régi határok helyreállítására, de ennek az volt az ára, hogy Magyarország aktív részese lett a II. világháborúnak.

A németek a területgyarapításért hamarosan benyújtották a számlát. A magyar parlamentnek el kellett fogadnia a harmadik zsidótörvényt, amely az előző kettőnél jóval súlyosabb feltételeket tartalmazott. Korábban a zsidóságot vallási alapon definiálták, az új törvény viszont külön fajnak tekintette. Megtiltotta a zsidók és a keresztények közötti házasságot és szexuális kapcsolatot, mert ezt fajgyalázásnak tartották.

Bárdossy úgy gondolta, hogy a délvidéki bevonulással Magyarország háborús szerepe véget ért. Hamarosan kiderült, hogy nagyot tévedett. A németek már kidolgozták a Barbarossa-tervet, vagyis a Szovjetunió elleni hadműveletet. 1941. június 22-én a német hadsereg, a Wehrmacht megtámadta a Szovjetuniót. A németek egyelőre nem követeltek magyar részvételt, de csatlósállamaik közül Románia, Szlovákia és Horvátország már kezdettől fogva részt vett a támadásban.

Bárdossy László nehéz helyzetbe került.

A magyar tisztikar nagy része németbarát volt, élén Werth Henrik vezérkari főnökkel. Ők úgy vélték, hogy a szovjetek elleni háború gyors német győzelemmel fog véget érni. Attól tartottak, hogy a román részvétel miatt elveszíthetjük a második bécsi döntésben visszakapott Észak-Erdélyt. Ezért azt követelték, hogy a magyar hadsereg azonnal csatlakozzon a német támadáshoz.

Bárdossy azonban tétovázott, és csak a kassai incidens után döntött a beavatkozás mellett. Június végén Kassát és néhány más magyar települést ismeretlen felségjelű repülőgépek bombázták. A támadás végrehajtói azóta sem ismertek. Sokáig az volt a történészek véleménye, hogy német gépek bombázták Kassát, hogy a magyaroknak ürügyet biztosítsanak a Szovjetunió megtámadásához. Ennek azonban ellene mond az a tény, hogy ekkor még a németeknek nem volt szükségük a mi támogatásunkra. A magyar tisztikar szerint szovjet provokációról volt szó, és így 1941. június 27-én Bárdossy a parlamentben bejelentette, hogy Magyarország hadat üzen a Szovjetuniónak.

Magyarország eleinte viszonylag kis katonai erőt (az úgynevezett Gyorshadtestet) küldött a keleti frontra. Ugyanakkor Bárdossy engedélyezte, hogy a magyarországi németek szervezetének, a Volksbundnak húszezer tagját besorozhatták a Waffen-SS-be (az SS fegyveres szervezete). A háború azonban a vártnál jobban elhúzódott. A kezdeti látványos német sikerek után az offenzíva lelassult, majd a kemény tél miatt Moszkva előtt elakadt. A szovjet ellentámadást a németek csak nagy veszteségek árán tudták megállítani.

A háború 1941 végére valódi világháborúvá szélesedett. Japán (Németország szövetségese) megtámadta a csendes-óceáni amerikai haditengerészeti támaszpontot (Pearl Harbour), ami után az Egyesült Államok is hadviselő fél lett. Miután Japán Hitler szövetségese volt, a németek azt követelték Magyarországtól, hogy üzenjen hadat az USÁ-nak és Nagy-Britanniának. Bárdossy László ezt megtette, mégpedig a kormányzó és a parlament jóváhagyása előtt, ami súlyos politikai hiba volt, bár valószínűleg elkerülhetetlen lett volna.

1942 januárjában Ribbentrop német külügyminiszter és Keitel tábornagy, a Wehrmacht vezérkari elnöke Budapestre látogatott, és a magyar kormánytól fokozott katonai részvételt követelt a keleti háborúban. A látogatás eredménye az volt, hogy a kormány eldöntötte a 2. magyar hadsereg frontra küldését. Ennek a későbbiek során tragikus következményei lettek, bár a német követelés megtagadásának aligha volt lehetősége.

Mindenesetre a magyar konzervatív politikai körök úgy gondolták, hogy a háború kimenetele bizonytalanná vált, ezért a németek követeléseit teljesítő Bárdossy személye kellemetlen lett. 1942 márciusában a kormányzó lemondásra szólította fel a miniszterelnököt, aki annak eleget is tett.

bardossy laszlo

Az új kormány Kállay Miklós vezetésével azt a gyakorlatilag lehetetlen feladatot kapta, hogy Magyarországot vezesse ki a háborúból. Ebben az időszakban Bárdossy László nem töltött be vezető politikai szerepet. 1943-ban az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga elnöke lett, de ez nem politikai szerveződés volt. A politikai életben újra 1944 májusában jelentkezett, amikor szülővárosa, Szombathely parlamenti képviselője lett. Ekkor azonban a német megszállás miatt már nem beszélhetünk igazi parlamentarizmusról.

Nemzeti függetlenségünk 1944 márciusa után gyakorlatilag megszűnt, és megkezdődött a magyarországi zsidóság tömeges deportálása. Bárdossy képviselői mandátumáról a nyilas hatalomátvétel (1944 októbere) után sem mondott le, és Sopronban még részt vett Szálasiék parlamentjének, a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének ülésén. Ezt a tevékenységét nagyon nehéz megmagyarázni, mert sohasem szimpatizált a nyilasokkal.

1945 elején családjával Bajorországba menekült. Svájcban kért menedékjogot, de innen visszatoloncolták Németországba, ahol az amerikaiak letartóztatták. Az új magyar politikai vezetés kérésére kiadták Magyarországnak, ahol Népbíróság elé állították. A bírósági tárgyaláson az ellenséges légkörben mindvégig nyugodtan, méltóságteljesen viselkedett.

Alapos jogi ismereteivel sokszor hozta zavarba a nála felkészületlenebb bíráit. A bíróságot nem ismerte el illetékesnek, mert a magyar törvények szerint a miniszterelnököt csak a parlament vonhatta felelősségre. Állítólag az egyik ülésen a személyesen megjelent Rákosi Mátyás figyelmeztette Major Ákos vezető bírót, hogy ne bocsátkozzon jogi vitába Bárdossyval, mert ebben csak a rövidebbet húzhatja.

A tárgyaláson Bárdossynak nem volt esélye. Az ítélet már eleve készen állt, ezért sok történész ezt koncepciós pernek tartja. Bárdossy ellen a legfőbb vád a délvidéki bevonulás, a Szovjetuniónak és az USÁ-nak küldött hadüzenet, valamint a zsidótörvény volt. Kötél általi halálra ítélték. Bárdossy László nem kért kegyelmet, de hivatalból kirendelt védője fellebbezett. Ennek eredményeként az ítéletet golyó általi halálra változtatták.

Utolsó óráiról Werner Alajos szombathelyi pap számolt be. Szerinte a volt miniszterelnök – miután meggyónt és megáldozott – nyugodtan végigaludta a kivégzés előtti éjszakát. A vesztőhelyre is méltóságteljesen ment, a kivégzés előtt megcsókolta a keresztet. A végig jelenlevő Werner Alajos szerint utolsó szavai ezek voltak: Istenem, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!

Temetése körül sok probléma támadt. Családja kérte, hogy a bíróság adja ki a tetemét, de Hódi Rezső István piarista szerzetes szerint a koporsóban test helyett tégla volt. A szerzetes azt állítja, hogy Bárdossy első felesége ekkor lett öngyilkos. Tíz nappal később a miniszterelnök második felesége elérte, hogy férje maradványait kiszolgáltassák. Szombathelyen temették el a családi sírkertben.

bardossy laszlo

Bárdossy László a vesztőhelyen, a Markó utcai fegyház udvarán (Fotó: Reismann Marian-Magyar Fotográfiai Múzeum) 

Bárdossy László semmiképpen sem tekinthető történelmünk pozitív alakjának.

Egy olyan korban volt miniszterelnök, amikor jó döntést gyakorlatilag nem lehetett hozni. Kétségtelen, hogy voltak hibás döntései, amelyeket esetleg el lehetett volna kerülni. Ilyen volt például az USÁ-nak küldött hadüzenet.

De manapság egyre több történész felteszi a kérdést, hogy Bárdossy László valóban rászolgált-e a halálos ítéletre mint háborús bűnös. A per jogi szempontból kétségtelenül megalapozatlan volt, a Népbíróság tevékenységét sokan megkérdőjelezik, mert az ítéletek már előre el voltak döntve. Bárdossyt nehéz háborús bűnösnek tekinteni, mert döntéseit nem egy személyben hozta meg, hanem a kormányzóval és a parlamenttel egyetértésben. Valószínűleg inkább a tragikus történelmi körülmények áldozatának lehet tekinteni.

 

Weninger Endre

 

Kapcsolódó cikkünk

 

Hozzászólások