Az ókor nagyjai 17. – ANAXIMANDROSZ görög filozófus i. e. 610-547(546) körül élt. A milétoszi Praxiadész fia, Thalész tanitványa és utódja az ión természetfilozófiai iskola élén. Személyéről és egyéniségéről – elődjétől ellentétben – szinte semmiféle értesülésünk sincs, kivéve, hogy állítólag ő vezette az egyik milétoszi kolónia alapítását.

anaximandrosz

Anaximandrosz görög filozófus

Az ókori szerzők annál bővebben említik tanításának alapelveit, ami nyilván annak is köszönhető, hogy Anaximandrosz egy – a számunkra elveszett – könyvet írt a természetről. Mintegy megteremtve ezzel a görög irodalom prózai műfaját. Thálész módszerét és alapfelfogását átvette, de a tanítását messze túlhaladva építette ki a saját impozáns világképét.

Neki tulajdonították az évszakokat és a napéjegyenlőségeket is mutató napóra, valamint a quadráns (gnómón) avagy árnyékvető pálca felfedezését. Ez az egyik legősibb és legegyszerűbb csillagászati mérőműszer: egy vízszintes alapon álló függőleges pálca. A Nap magassági szögét a pálca árnyékának hosszából számíthatjuk ki.

Anaximandrosz készítette az első föld és csillagtérképet.

Átfogó elméletet dolgozott ki a világegyetem keletkezéséről és szerkezetéről. Szerinte a kozmosz gömb alakú és geocentrikus, a Föld a bolygóövek közepén lebeg. Az égitestek keletkezését a tűz hatására vezette vissza, az élőlények keletkezését pedig az alkalmazkodás során bekövetkező átalakulással magyarázta.

Anaximandrosz szerint a természet filozófiájának központi tétele a mindenség egységes voltára vonatkozó tanítás volt. Thálésszal ellentétben egyetlen elemmel sem azonosította, határtalannak gondolta, és meghatározhatatlan ősanyagnak (aperion) nevezte. Ezzel megközelítette a modern tudomány örökké mozgásban lévő anyagának a fogalmát.

 

Forrás: Internet Encyclopedia of Philosophy – Anaximander
Kirk, Raven, Schofield: A preszokratikus filozófusok

Kép1  

Kép2

Kiss Zoltán

A szerző korábbi cikke a magazinunkban

 

 

Hozzászólások