Ma van február 14., Bálint-nap, a szerelmesek napja. Egy saját készítésű képeslappal is boldoggá tehetjük a Kedvest. A technika neve: “szalvétaböngyörkézés”. 

Végy egy pirosas tónusú háromrétegű szalvétát és vágd 2 x 2 cm-s négyzetekre. S ezeket a kis négyzeteket – ha jobb kezes vagy a bal kezeddel, ha balkezes vagy a jobb kezeddel -, “böngyörkézzed” apró galacsinokká.


Ez a gyakorlat az agyunk mindkét féltekéjét mozgósítja a kreativitásra. (A bal félteke a logikai-, a jobb félteke a művészi érzékért felelős.) Ez esetben mindkét képességünkre szükség van.

Majd vedd ezt a szabásmintát, amire én már rábiggyesztettem Shakespeare 75. szonettjét, hajtsd össze keresztben-hosszában képeslap méretűvé és a szívecske kontúrját ragasztózd be.

Majd biggyeszd rá szépen sorban a galacsinokat. Ha van türelmed, a teljes szívet is kitöltheted vele, vagy mintát is rakhatsz rá. Kifestheted, ragaszthatsz rá más egyebet is. A papír hátsó oldalára még szerelemes levelet is írhatsz.

 

„Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.”

(Shakespeare: 75. szonett)

 

Íme, a “Krehabon” készült darabok. Egyik szebb, mint a másik.

Szent Bálint (Valentin, vagy Valentinus) a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentje. Világszerte, de főleg az angolszász országokban Bálint napján (február 14-én) tartják a Bálint-nap (angolul Valentine’s Day) ünnepét, amely Magyarországon az angol nyelvű elnevezés átvétele miatt mint Valentin-nap vált ismertté és népszerűvé az 1990-es évektől kezdődően. Ezen az ünnepen (amelynek vallási eredete az idegen elnevezés elterjedése miatt Magyarországon elhomályosult) a szerelmesek megajándékozzák szerelmüket.

Az ókorból eredő ünnepet a keresztények február 14-én ünneplik, ami pontosan egy nappal az ókori Római Birodalom kedvelt Lupercalia ünnepe előtti nap. A rómaiak az ünnepet Lupercus és Faunus isteneken kívül az ókori Rómát alapító legendás testvérpár, Romulus és Remus tiszteletére tartották meg. A pogány ünnep központjában az a Lupercal nevű barlang állt, ahol a monda szerint egy farkas a városalapító két fiúcskát szoptatta.

A keresztény szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni (akkori nevén Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Ennek a szentről elterjedt egyik történet képezte az alapját. Eszerint mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Mielőtt – a hagyomány szerint – február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá:

„A Te Bálintod.”

Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek. A vallásos, az egyházi liturgiában gyökerező eredete ennek az ünnepnek Jézusnak, mint égi vőlegénynek a megérkezése az égi esküvőre. A római-katolikus naptárnak (Calendarium Romanum Generale) az 1970-es évi reformjakor e szent és emléknapja az előírt egyházi liturgiából eltűnt, hogy helyet adjon a történelmileg bizonyítható szaloniki születésű szent testvérpár, Konstantin-Cirill († Róma, 869. február 14.) és Szent Metód liturgikus ünnepének.

 

Forrás: Wikipédia

 

Antalffy Yvette

Forrás: Krehab-Y blog

 

Hozzászólások