A kalandos életű szerző tanulmányait többször félbehagyta. Hol vándorszínésznek állt, hol kicsapták az egyetemről. Jogi tanulmányait végül nagy nehezen befejezte, de ügyvédi pályáját másfél évtized múlva végleg abbahagyta, hogy egy számára sokkal vonzóbb irodalmi pályát fusson be. A velencei Sant’Angelo Színház társulatához csatlakozott, színdarabokat írt.                  

A velencei színházi és irodalmi körökben tapasztalt intrikák miatt a francia fővárosba költözött, ahol a Párizsi Olasz Színház művészeti vezetőjeként dolgozott. Az 1770-es években XV. Lajos király leánytestvérének olasztanára lett. Franciaországban tartózkodott a forradalom kitörésekor, a jakobinus terror kezdetét azonban nem érte meg, 1793. február 6-án meghalt.

Jelentősége nem csupán terjedelmes életművében rejlik (120 színművet írt, emellett elméleti írások, versek, operalibrettók és Emlékiratok is maradtak irodalmi hagyatékában), hanem újító szándékában is.

                                                             

A népi hagyományokból, az állandó figurákkal dolgozó, rögtönzésszerű commedia dell’artéból indult ki, de darabjait a klasszikus francia vígjáték (elsősorban Moliere komédiái) elemeivel frissítette fel. Realisztikus témájú, élettel teli alakokat felvonultató polgári vígjátékai új hangot jelentettek, ahogyan az a törekvése is, hogy a „fentebb stílus” elhagyásával a művészien kidolgozott, de mindennapi nyelvezetet használja.

Legnépszerűbb színdarabjai közé tartozik még a Mirandolina, a Két úr szolgája és A kávéház.

A József Attila Színház előadása

A Kecskeméti Katona József Színház előadása

Weninger Nóra

2013. február 8.

Hozzászólások