Az indulás szerintem mindenki számára egy izgalmas, gyomortájékon is érezhető állapot. Teljesen mindegy, miről is van szó. Jelen esetben egy ekkora utazás megszervezése, amellett való folytonos kitartás, az előkészületek és minden egyéb feladat elvégzése már abszolút komfortzónán kívüli állapot.
Hidd el, sokak már az elején elvéreznek! Bízom benne, hogy Te nem ezt a csoportot erősíted, Te nem vagy az, aki el sem meri hinni, akár elképzelni, hogy neki is jár valami extra.
Számomra értelmezhetetlen és sivár az az élet, amit nem élünk igazán, amit egy bizonyos határon, kerítésen belül töltünk. Várva mindig valami csodára, lehetőségre, jó szerencsére, hogy az majd szépen becsenget a kapun. Nem fog!!! Soha!!! Még a lottó ötöshöz is szelvényt kell venni.
Biztos ismered ezt a viccet, de tényleg nagyon jó:
„Egy fickó minden nap fohászkodott Istenhez, hogy nyerjen a lottón. Ez így megy hónapokon keresztül, mikor egyszer leszól az Úr:
– Az Isten szerelmére, legalább vegyél már egy lottószelvényt!”
A blogbejegyzéseimmel arra szeretnélek biztatni, hogy Te is valósítsd meg a lehetetlennek tűnő álmaidat, ötleteidet. Mert lépésről lépésre, kitartással igenis minden megvalósítható. Hogy miként kell ezt csinálni?
Az indulás előtti napok
Ezek a napok, órák elég intenzívek szoktak nálunk lenni. Ekkor történnek meg a vásárlások (étel-ital), gyógyszerek, elsősegély cuccok, hiányzó dolgok megvásárlása.
Így volt ez a Kecskemét-Bécs menettérti vonatjeggyel is. Biztos emlékszel, hányszor halogattam. Nos, ennek az a története, hogy amikor még a kezdet kezdetén átfutottam az árakat, akkor nagyjából 20-20 ezer Forintból meglett volna a jegy. Volna! De ugye itt is, mint a repülőjegynél, akkor jársz jól, ha minél korábban vásárolsz jegyet. Tehát az indulás hetén realizáltam, hogy a 20 ezres jegyeket frankón elbuktuk.
Ezen jól felidegesítettem magam, de nem volt mit tenni, valahogy el kell jutni Bécsbe és vissza is. Úgyhogy ezt kénytelenek voltunk benyelni.
Ekkor jött az online vásárlás. Akkor a legoptimálisabb egy kecskeméti számára (szerintem), ha Kecskemét-Zugló, majd onnan tömegközlekedés a Keletibe és onnan Bécsbe utazik. Visszafelé ugyanez a vonal persze.
Az istenért sem bírtam úgy beállítani a jegyeket, hogy ezt a kombinációt adja ki nekem. Mondta, hogy menjek el Kőbánya-Kispestig, majd a Keletibe. Vagy a Nyugatiig és onnan a Keletibe. Ha pedig Zuglót kértem, akkor a Kelenföldi megállóba akart minket átküldeni egy röpke 40 perces tömegközlekedéssel. Éreztem, hogy lassan kikészülök, és nagyon, de nagyon elegem van. Pont a végén szórakozunk a magyar jegyekkel. Tényleg nagyon ideges voltam.
Irány az állomás
Nem volt más választásunk, kimentünk a kecskeméti vasútállomásra, hogy szépen derékból lehajolva piciny ablakon bekukucskálva megvegyük a hiányzó jegyeket. Ekkor már röhögtem…
Lacival fogtuk magunkat, a gyerekeket lepasszaltuk, és kimentünk. Besétálván az állomásra az egyetlen nemzetközi jegypénztár ablakán a függönyt épp előttünk húzták be. Így a mellette levő hölgyhöz fordultam tanácsért, hogy ilyenkor mi a helyzet?
Ő mondta, hogy kiégett a lámpa a másik helységben, így azt most ki kell cserélni, ezért lesz zárva. Még fél óra! 😀 😀 😀 Röhögtünk! Akkor inkább menjünk sörözni egyet a restibe.
De ekkor a nemzetközi jegypénztáros hölgy épp kijött a fülkéjéből és kérdezte, hogy hova akarunk menni, miben segíthet?
Elmeséltük a teljes storyt, hogy vonattal Szicíliáig meg vissza és már csak ez hiányzik és nem tudjuk megugrani az online vásárlást (én, mint webfejlesztő). Mosolyogva mondta, hogy ezzel nem vagyunk egyedül. A további gondolatait a témáról nem írom le inkább. 🙂
Lényeg a lényeg, hogy a Hölgy addig ügyeskedett, míg összehálózta a kívánságunkat, miszerint Kecskemét-Zugló-Keleti-Bécs menettérti jegykombót szeretnénk megvásárolni minél kedvezőbb áron. Végülis összesen 75.000 Forintot kellett fizetnünk, de már nem számított a finisben.
Nagyon hálásak vagyunk a hölgynek, hogy ennyire segítőkész volt! Hozzáteszem, hogy kérdezte, milyen utazási irodánál foglaltunk, hogy ezt nem tudták elintézni nekünk? Nagyon cuki volt, mondtam neki, hogy én szerveztem le az egészet és vásároltam meg minden jegyet. Vágott egy érdekes fejet! 😀
Kérte, hogy az utazás végén mindenképp számoljunk be neki a kalandról, mert nagyon kíváncsi rá.
Ezután, mint aki jól végezte a dolgát, beültünk a restibe egy-egy pohár sörre! 😀
Szombat van, másnap indulunk
Az utolsó napra minden szépen a helyére került. Már „csak” össze kellett rendezni a dolgainkat, és becsomagolni 3 bőröndbe és 4 táskába.
A gyerekek ilyenkor kapnak egy listát, hogy mit kell összekészíteni, Blankának (6 éves volt ekkor) lerajzolom, hogy miből mennyit pakoljon.
Nem tudtunk sok cuccot vinni, hiszen mindent húzni és vonni kellett a vasútállomásokra és a poggyászmegőrzőkbe. Úgyhogy tényleg pár darab lehetett mindenből.
Ahogy korábban írtam, a bőröndbe kellett beraknunk minden olyan cuccot, amire az utazás során nincs szükség. Mindenki sportcipőben utazott, így a szandál, papucs a bőröndben volt. Egy kisebb homokozó készletet is elvittünk Blankának, 1 búvárszemüveget, pipát és egy búvártalpat is a fiamnak, Valentinonak. Minden bőröndbe tettünk egy-egy nagy üveg vizet, plusz mindenkinek volt a táskájában is egy kulacs.
Nasik is a bőröndbe kerültek, egy-kettő került a táskába csak. Egy komplett gyógyszeres dobozt is összeállítottam minden eshetőséget figyelembe véve. Továbbá a piperecuccokat átöntöttem kisebb palackokba, amiket a repülőre is szoktam vinni. Kivétel volt a naptej, mert az fogyni szokott júliusban.
Instant ételekből a fiam kedvencét vittük, valami keleties ízű tésztaleves vagy micsoda… Egyébként ezt ettük meg, amikor megérkeztünk Terrasinibe. Úgyhogy tényleg jól jött.
A törölköző egy örök kérdés. Mennyit vigyünk? Lesz a szálláson tényleg bekészítve? Úgy döntöttem csak strandtörölközőt viszek (4 db) és még egy strandkendőt.
Mindenkinek legyen fejfedője, de az ne a bőröndben ugye, mert úgy láttuk, hogy Rómában már igen zúzós meleg lesz.
A játékok
Ez azért megér egy fejezetet. Valentino, a fiam már lassan 15 éves volt ekkor, úgyhogy őt már elnyeli a virtuális világ, persze ehhez kell wifi is. A kislányom még játszik a való világban, úgyhogy hozzá kell kreativitás.
Vittem 3 olyan játékot is, amivel közösen tudunk játszani: Torpedó (még az enyém volt, na meg a tesómé 😀 ), Mesterlogika (az első képen is látható fent) és egy pakli önismereti kártyajátékot, amit a gyerekeim is nagyon szeretnek.
Blanka imád barbizni, úgyhogy elvittünk egy komplett családot 2 anyukával, ruhatárral. Nekik is volt barbi bőröndjük. Még becsúszott végezetül egy Götz baba is talpig érő hajjal, amit lehet fonni, meg a táska cipzárját hozzá lehet cipzározni minden alkalommal. Ugye ehhez kell 3 ezer darab szakadós gubi is, de az legalább elfér kis helyen.
2 db Bori mesekönyv utazott még velünk 2 nagyon menő kifestővel, illetve ceruzák, filcek, füzetek és 2 Michael Jackson könyv is a biztonság kedvéért.
Ja, meg persze pici 2 plüss is: Paddington maci és egy édes nyuszika. Imádom őket!
Kész a csomag
Őszinte leszek, nálunk én csomagolok. Ez így alakult, meg azért lássuk be, szeretem én megtörténtté tenni a dolgokat, kisebb-nagyobb kontrollmániával vegyítve.
Úgyhogy kb. 2-3 óra alatt végülis szép lassan összeállt a csomag. Direkt időben kezdtem el, hogy ne legyek idegbeteg. Amikor éreztem, hogy felmegy a pumpa, akkor az előre bekészített fröccsömbe haraptam bele, és kimentem egyet sétálni a kertbe.
Így tényleg elég lazán elvoltunk egész nap.
Minden jegyet kinyomtattam, a szállások foglalási visszaigazolását is, továbbá a biztosítási kötvényt is. Mindent 2 példányban! Egyet az útleveles kistáskámba tettem, a másikat a bőröndbe. Illetve minden le volt képernyőfotózva és át is küldtem Lacinak is. Biztos, ami biztos.
Este még elkészítettem a szendvicseket, hogy azzal se legyen reggel már gondunk.
Majd fektetés és még egy kis fröccsözés is belefért. 🙂
Aztán szépen lassan (én nagyon lassan) elaludtunk.
Elérkezett az indulás napja
Reggel 6.00 órára jött értünk apukám kocsival, hogy kivigyen minket a vasútállomásra. Ez azt jelentette, hogy 5 órakor már kávéztam. Majd a gyerekek ébresztése, öltözés, és már 6 óra is lett. Apukám, mint a svájci óra meg is érkezett tűpontosan. Mi is nagyon toppon voltunk, már húztuk is ki a bőröndöket.
Egy utolsó kósza gondolatként szóltam Lacinak, hogy a gumipókot tedd már a táskádba. Ez a jó Isten sugallata volt…
Majd beültünk a kocsiba és elindultunk.
Ahogy ezt most leírom, érzem a gyomrom tájékán a mocorgást, mert gondolj csak bele!
Több ezer kilométer áll előtted. Vonattal keresztülszántod Európa jó nagy részét. 2 gyerekkel és egy rakás ismeretlen tényezővel.
Ideges voltam. Nagyon! Laci is.
Elég feszülten ültünk a vasútállomáson, miközben vártuk a Napfény Intercityt, hogy elvigyen minket a nagy útra.
Anyukám is időközben megérkezett az állomásra, és együtt várakoztunk. Láttam rajtuk, hogy ők is idegesek kissé, inkább feszültek. De aranyosak voltak, mert biztattak minket, és igyekeztek jó kedvre deríteni.
Majd megszólalt a hangosbemondó: „Napfény Intercity vonat érkezik a 3. vágányra. A sínek mellett kérjük, vigyázzanak!”
Elindultunk végre.
Szeretettel,
Nagy Ági
Itt találsz rólam és munkásságomról több információt: nagyagnes.hu
Az előző négy bejegyzését itt találod: UTAZÁS
