Történelme zivataros volt, és még ma sem jutottak nyugvópontra a konfliktusok: a sziget déli része a Ciprusi Köztársaság, míg északi egyharmada az Észak-Ciprusi Török Köztársaság nevet viseli. A felszín alatt egymásnak feszülő ellentétek miatt napjainkban is ENSZ-békefenntartók állomásoznak az országban.

A sziget területe (9380 négyzetkilométer) körülbelül egy tizede Magyarországénak. Repülővel három óra alatt megközelíthető. Klímája még a Földközi-tenger medencéjének többi vidékéhez viszonyítva is meleg és száraz. Július-augusztusban hőség van, a tavasz és az ősz azonban kimondottan kellemes nyaralás céljából, hiszen ilyenkor kirándulni is lehet, a tenger pedig alkalmas a fürdésre.

Kőkori település

Ciprus szigete már a kőkorban is lakott volt, Hirokitia falucska kerek kunyhói a Kr. e. 6-7 ezer évvel ezelőtti emberi élet nyomaira utalnak. A település fallal körülvett domboldalra épült. A domb lábánál felépítettek néhány rekonstruált házat, így némi fogalmat nyerhetünk a kor emberének életformájáról. A neolit település maradványait lépcsőkön és függőjárdákon járhatjuk körbe.  

Aphrodité születése

Az ókorban fában és rézben gazdag terület volt, a Trodoos-hegységben található nagy mennyiségű réz miatt nevezték el a szigetet Ciprusnak (küprosz = réz). A mükénéi görögség 3200-3300 éve telepedett le a szigeten. A krétai lineáris A-írásból kifejlesztett jellegzetes saját szótagírásuk egészen a Kr. e. 3-2. századig használatos volt.

A szépség és a szerelem istennője, Aphrodité születésének legendája is Ciprushoz kötődik. A sziget partjainál emelkedett ki a tengerből egy kagylóhéjon, és itt lépett először partra, ezért az istennőt említő irodalmi művekben gyakran szerepel Küprisz (ciprusi) néven.
A romantika iránt fogékony utazók meg is nézhetik ezt a helyet a meseszép tengerparton, a sziget délnyugati részén. A Petra tou Romiu (Romiosz sziklája – egy görög népi hős nevét őrzi) jelzi Aphrodité felbukkanását. Aki háromszor körbeússza, megőrzi szépségét és a szerelmét is – legalábbis a hiedelem szerint.

                                                 

Látványos rommezők

Ciprus az ókor folyamán virágzó kereskedelmi központ volt, nem csoda hát, ha több hatalom is versengett a birtoklásáért. A Kr. e. 6. században perzsa uralom alatt állt. Később, a 4. században Nagy Sándor hódította meg, majd utódai, az Egyiptomban uralkodó Ptolemaioszok vették birtokba. A kultúra szempontjából ennek a kornak a hozadéka a klasszikus görög betűírás. A Földközi –tenger keleti medencéjének területeihez hasonlóan Ciprus sem maradhatott ki a római uralom alól. Kr. e. 58-tól kisebb megszakításokkal 1191-ig római, majd bizánci fennhatóság alatt állt.

Kiterjedt és látványos régészeti leletek kapcsolódnak a sziget ókori történetéhez. Az egyik leggazdagabb rommező minden bizonnyal Pafosz városában, illetve a közelében található. A leglátványosabb nevezetesség a Királyok sírja. A tengerre néző sziklás partvidék a Kr. e. 3. és a Kr. u. 3. század között a helyi lakosok temetkezési helyéül szolgált. Az uralkodókra utaló elnevezés megtévesztő: a sírok impozáns voltára, dór oszlopokkal tagolt különleges kialakítására utal. A nekropolisz hét feltárt sírja mind megtekinthető, a bennük lévő kincseket azonban már régen elhordták.

                                                                                        

A Pafoszi Régészeti lelőhely egy kiterjedt romterület: a Kr. u. 2-3. században virágkorát élő, élénk kereskedelmi és kulturális életet folytató Pafosz város épületeiből megmaradt töredékeket tekinthetjük itt meg. A különleges szépségű mozaikok mitológiai szereplőket és jeleneteket ábrázolnak: Dionüszosz Házában a bor és mámor istenét, a Thészeusz-villában pedig a Minótauroszt legyőző hős mellett Poszeidónt és Akhilleuszt is felfedezhetjük az apró színes kövekből kirakott képeken.

A félkör alakú színház (Ódeion), a fórum (Agóra) és a gyógyító központként működő Aszklépeion alkotják az eredeti épületegyüttes magját.

                                                   

Pafoszban a harmadik, mindenképpen látogatást érdemlő emlékhely a 4. századi impozáns ókeresztény bazilika romjait bemutató terület, mely egyébként ma is feltárás alatt áll. Az arab betörések következtében elpusztult bazilika helyén később újabb templomok épültek. A téren álló Szent Pál-oszlophoz kötözték ki a legenda szerint Pál apostolt, akit hithirdető útja során elfogtak. Megkorbácsolták, ám végül sikerült megtérítenie a római kormányzót.

                                                   

Az ókori emlékek iránt érdeklődő turistáknak feltétlenül érdemes felkeresniük még Kourion régészeti területét, ahol többek között egy ma is használt, újjáépített amfiteátrumot, ókeresztény bazilikát, és az ókori harcot bemutató mozaikkal díszített Gladiátorok Házát látogathatjuk meg. A közelben áll Apollón Hülatész (Erdei Apollón) szentélye, mely az Apollón-kultusz jelenlétére utal. Az északi országrészben, már török területen fekvő Szalamisz Ciprus egyik leggazdagabb és leglátványosabb rommezeje.

További képek Ciprusról a galériában:

{gallery}ciprus1{/gallery}

Weninger Nóra

2013. február 18.

Hozzászólások