Ha rákattintunk Asharti Szabó Andrea weboldalára, érdekes és színes világ tárul a szemünk elé. A kulcsszó az éneklés az életében, de más fontos kifejezések is a szemünkbe tűnnek: fellépések, CD-k, koncertek, workshopok, táborok… Mindez kíváncsivá tett, és kérdeztem tőle életéről, művészi tevékenységéről.

Kedves Andrea! Hogyan lett az éneklés a legfontosabb dolog az életedben? Gyermekkori hatások is elkísértek tanulmányaid során?

Ezek igen érdekes kérdések. Hosszú volt az út, míg rájöttem, ki is vagyok valójában, és mit is szeretnék az életben. Sokáig sodródtam és csapongtam. Nem találtam a helyem. Ami a tanulmányaimat illeti, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán végeztem, majd a szegedi egyetemen marketing-kommunikáció szakon. Emellett számos olyan dolgot tanultam, ami éppen akkor pillanatnyilag érdekelt, felsorolni szinte lehetetlen. A rendezvényszervezéstől kezdve alternatív terápiás módszerekig mindenfélét. Felnőtt fejjel visszagondolva mindig is ott volt a művészet az életemben, de sokszor csak rejtve, a lelkem mélyén.

Nem származom művészcsaládból. A nagyapám révén ivódott belém a zene, akit egy vándor cigány tanított meg hegedülni. Nagyon sokat játszott nekem és a testvéremnek gyerekkoromban, mi pedig lelkesen énekeltünk körülötte teli torokból. Olyan időszak is volt az életemben, amikor színész akartam lenni, és tanultam színjátszást az akkor még létező Kecskeméti Színitanodában. Amikor azonban lépni lehetett volna tovább, megijedtem és nem tettem. Gyakorlatilag elvágtam magam az egész pályától, és hosszú évek teltek el, míg visszakerültem a színpad közelébe.

A lelkem mélyén nagyon vágytam rá, de esélyt sem láttam arra, hogy valaha még énekelhetek. Érzékeny és fogékony voltam a művészetekre, de talán pont azért, mert nálunk nem volt szokás a családban, nem volt példa, ezért nem igazán terelgettek abba az irányba. Élénken él az emlékezetemben, amikor kisdiákként hegedülni tanultam. Nagyon nem szerettem a tanáromat, gyakorolni meg pláne nem. Így az első adandó alkalommal abba is hagytam, amit ma már bánok. A nagyapám értékes hegedűjén ugyanis nem tudok játszani.

A gyerekkorom szépsége, a fiatal tini, majd felnőtt éveim viszontagságai, útkeresése természetesen mind hatottak és hatnak a munkámra. Amikor például tanítok, tudom, hogyan közeledjem a diákjaimhoz, hogy ne elrohanjanak, hanem szeressék és élvezzék az órákat. Tudom, milyen fontos a figyelem, a megértés, mert én megtapasztaltam, amikor rám nem figyeltek, és a sajátosságaimat, amelyek ma a legfőbb értékeim, nem vették figyelembe, hanem elnyomták. Az önbizalmamat, önmagamat fokozatosan, lépésről-lépésre fejlesztettem és alakítottam ki.

Én vagyok a legjobb példa rá, hogy elkezdeni és megvalósítani az álmainkat sohasem késő. Felnőtt fejjel sem. Sőt! A lényeg, hogy merjük megtenni az első lépést, majd a következőt és a következőt. Amikor pedig elindultam ezen az úton, akkor jöttem rá, hogy az igazán nagy kaland még csak most kezdődik.

Mikor és miért határoztad el, hogy a zenének szenteled az életedet?

Éppen kung-fu edzésekre jártam akkoriban – ennek már bő 15 éve – amikor egy alkalommal énekeltem ott a körben. Akkor a mester odajött, és azt mondta, hogy énekelnem kellene, mert amikor megszólalok, mindenféle érdekes dolog jön ki a számon, és az az embereknek jó. Ez persze tetszett, de egy mukkot nem értettem belőle. Akkor elvitt valakihez, aki ebben megerősítette, én pedig éreztem, hogy egy hatalmas dugó, egy elfojtás szakadt ki belőlem. Nem tudtam mást csinálni, csak álltam és sírtam.

Akkor kerültem el az első igazán profi magánének tanáromhoz, Szabadits Judithoz. Ez volt a kezdete az azóta is tartó kalandos utazásomnak, aminek ma sincs vége. Rengeteg tanárom volt, közel 10 ember, ha a kezdeti időket is beleszámolom. Valami mindig hajtott tovább és tovább. Ha volt pénzem, jártam tanárhoz, ha nem, nem. Szinte kivétel nélkül Budapesten tanultam, természetesen munka mellett. Volt olyan, aki azt mondta, az életben nem tanulok meg énekelni, mások biztattak és türelemre intettek.

Az is időbe telt, mire rájöttem, ki vagyok valójában, és miért kaptam a hangomat ajándékba az égiektől. A feladatom nem az, hogy másokat másoljak, kövessek, hanem az, hogy a saját utamat járjam. A legelső koncertet a barátaimnak adtam a kung-fu teremben. Azóta sokfelé jártam Magyarországon, Európában, a tengerentúlon. Dolgoztam általános és középiskolában, foglalkoztam halmozottan sérült gyerekekkel. Ezek mind rengeteg tapasztalatot adtak az ének- és hangterápiával kapcsolatosan. Megjelent az első tanítvány, aki tőlem akart tanulni, majd követték az újabbak. A hangképző magánének tanítás újabb titkokat fedett fel előttem. Ma már tudom, hogy bárki megtanulhat énekelni kortól, nemtől függetlenül. Mindenkinek van hallása, ha pedig valami zűr van, azt helyre lehet tenni. Tudom, mit jelent megélni a szabadságot, a boldogságot az éneklésben, és ezt át is tudom adni annak, aki szeretné. Tudom, milyen érzés a kereteken kívül, szabadon élni és létezni, mert ezt az éneklés által megtapasztaltam. Ismerem a hangok birodalmát, amely az otthonom. Úgy vélem, szégyen, hogy Kodály országában beszélünk a zenei nevelésről, de manapság senki nem alkalmazza azt, vagy csak kevesen, amit ő szeretett volna. Hogy az emberek örömből énekeljenek, hogy boldogok legyenek! Hiszen a zene mindenkié! Helyette igen gyakran a görcsök, kínlódás, félelem van a zene- és énektanításban.

Mesélj előbb részletesen az énekművész „énedről”!

Amint korábban említettem, kezdetben nem csak az életben, de az éneklésen belül is kerestem önmagam. Ezért is csapódtam egyik tanártól a másikig. Mintha a kezdeti lökés elfelejtődött volna, nem emlékeztem arra, mit is mondtak nekem, milyen hatással vagyok az emberekre. Az elején kutakodtam az interneten, mit jelent hanggal gyógyítani, de érdekes módon sok mindent nem találtam. Mintha rejtették volna előlem. Elkeveredtem egy tibeti hangtálas tanfolyamra is, de valahol éreztem, nem az vagyok én. Ma már tudom, az éneklő edény számomra nem a hangtál, hanem a testem.

Szóval gondoltam, tanulok musicaleket, operettet, később operát, mert az majd jó lesz nekem, és abban majd sikeres leszek. Hát nem így lett. Feszültem benne, és feszült a torkom is. Azután egyszer csak jött egy gondolat. Énekeljek csak úgy, azonban nem jött hozzá magyar szöveg. Miért? Tettem fel magamnak a kérdést, hiszen én magyar vagyok! Az embereknek viszont tetszettek ezek az improvizációk. Először egy-két dal, majd fél koncert, végül teljes koncert improvizatív módon, egy különös, halandzsaszerű nyelven. Megszületett az első lemez, jöttek a videoklippek sorban…

Hosszú évek tanulással, tapasztalással a művészeti pályán és önmagammal kapcsolatban is. Ma már tudom, ki vagyok, mi a feladatom. Tudom, hogy a „halandzsaszerű” nyelvezet, az az Univerzum egységnyelve, amiben a hangoknak az energiája, a rezgése, a frekvenciája adja az együttes jelentéstartalmat. Ez pedig úgy folyik belőlem, mint a víz. Természetesen a részem. Hat az emberi testre, lélekre, szellemre. Hihetetlen nyugtató hatása van. Ami pedig a legjobb, hogy ennek a tudásnak mindenki a birtokában van, amikor megszületik, csak később elfelejtődik, és visszaszorul a tudatalattiba. A gyerekek is ezt a nyelvet használják, amikor halandzsáznak. Nekem pedig egyik feladatom, hogy segítsem újra felfedezni ezt a tudást annak, aki szeretné.

Mi történt azután, hogy rájöttél, mi is a te utad?

Amikor egyre jobban kikristályosodott, hogy mi is az én utam ebben a birodalomban, a hangok birodalmában, akkor szinte csak erre fókuszáltam, és elkönyveltem magam annak, hogy jó, akkor én tanítok, meditációkat vezetek és kész. Gondoltam, lehet az én utam mégis „csak” a terápiás munka. Azt éreztem, hogy amit csinálok, az egy rétegnek szól, és nem mindenki nyitott rá, egyszerűen nem tartottak ott az emberek, hogy értékeljék.

Nehéz volt szervezni egyik koncertet a másik után, a klippeket, előadásokat finanszírozni. Nem volt menedzserem, mindent magam intéztem. Természetesen ez sem volt véletlen. Ismerem ma már ennek a világnak minden csínját-bínját. Ma, ha már ránézek egy klipre, megmondom, mennyi pénzből készítették. Tudom, hogyan épül fel egy nagy koncert, szimfonikus zenekarral akár, hogyan lehet és kell a szponzorokat bevonni, egyáltalán hogyan lehet egy koncertet rentábilisan működtetni, mert magam voltam kénytelen mindent csinálni.

Közben készítettünk kortárs darabokat ismerős művész barátokkal. Ilyen volt a ’Lélekportré – kortárs performance a változásról’, és a ’Visszatérés Árkádiára’ című kortárs szimfonikus oratórium, amit egy korábbi szerzőtársammal írtunk. Végül az élet úgy hozta, hogy belekerültem egy filmes közegbe, ami elindította a filmzenével kapcsolatos vonalamat. Ez egy igazán csodás terep számomra, hiszen itt nem kell magyarázni, mit és hogyan énekelek, egyszerűen csak megtörténik a dolog. Jelenleg éppen a ’Girl from the Wood’ című filmben van lehetőségem megmutatkozni, ami gyártás alatt van. A műfaja amolyan pszicho-misztikus thriller. Egy embert ismerek, aki tudom, hogy hasonlóan énekel, mint én – vagy én mint ő. Lisa Gerardnak hívják, és számos olyan filmben hallhatjuk a hangját, mint a Gladiátor vagy a Bálnalovas.

Úgy vélem, mostanra érett meg bennem az, aki igazán vagyok. Megtaláltam az egyensúlyt az intuitív improvizációs dalaim és a hagyományos dalok között. A fejlődésem eredményeként szabad a lelkem, az életem, a torkom. Ezt a minőséget mutatom meg és tanítom a diákjaimnak. Nem is az a lényeg, hogy ők énekesek lesznek-e vagy sem, hanem az, hogy boldog, kiegyensúlyozott emberek legyenek. Éppen ezért nagyon sok nem énekesnek készülő tanítványom van. Ma már sok olyan ismert világslágert énekelek, mint a Time To Say Goodbye, Hijo de la Luna, különböző Ave Mariák, operett gyöngyszemek, vagy akár operaáriák, de nem vallom magam sem operett-, sem operaénekesnőnek. Intuitív énekművész vagyok, a lelkemből énekelek. A hangom által hozok le információt, kódokat az Univerzumból. Nem szükséges, és nem is lehet elmével megérteni, csakis szívből és lélekből.

 

Terapeuta, énektanár, személyiségfejlesztő tréner, művészmédium – ezt írtad magadról. Kérlek, fejtsd ki részletesen, és mutasd be ezekkel kapcsolatos tevékenységedet!

Mondhatom, hogy az éneklés, a hangképzés tanulása folyamán minden lehetséges hibát elkövettem, amit csak lehet. Feszült a torkom, bekreccsent magasabb hangoknál, türelmetlen voltam stb. Voltak tanáraim, akiktől nagyon sokat tanultam, voltak, akiktől kevesebbet. Általában az volt a legnagyobb hiba, hogy sokszor ők sem tudták, mit tanítanak, hiszen jó néhányuknak nem volt igazi színpadi gyakorlata, csak tanították, amit tanultak a főiskolán, egyetemen. De ez sokszor kevés, ha csak elméletem van egy szakmáról, és magam nem tapasztaltam meg, milyen, amikor hibázok, és azt hogyan javítsam ki.

A tanítás során az egyik legfontosabb momentum, hogy megértse a tanuló a rendszert. Ismerje a saját testét, gondolatait. Ha ez összeáll, akkor tudni fog énekelni. Az emberi hang számomra térkép, amiből leolvasom őt, a lelkivilágát, hol tart éppen az életében. Ez segít nekem a tanítás során, de a terápiás munka során is. Művész akartam lenni, ehhez képest tanár és terapeuta is lettem. Az iskolákban, ahol dolgoztam, voltak csoportjaim, ahol rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem a gyerekekről. Foglalkoztam halmozottan sérült gyerekekkel is, ami különösen érdekes volt. A zene, az ének remek kommunikációs eszköz volt számukra, akik bizony sokszor ég és föld között ragadva éltek.

A Zeneakadémia színpadán

Ma már inkább afelé hajlik a munkám, hogy azokat tanítom, akik önmaguk már dolgoznak csoportban, így kiegészítve a meglévő tudásukat, az énekterápia egy pluszt jelent az életükben, amihez nyúlhatnak. A módszerem neve egyébként FreeForm LifeSong Method™. A tanárság, a terapeutaság, a személyiségfejlesztő trénerség és a művész médiumság valahol egybekapcsolódik. Amikor valakit tanítok, minden vagyok egy személyben. Mert foglalkozom a lelkével, a testével egyaránt. Mindkettőnek jó állapotban fontos lenni ahhoz, hogy megtanuljon énekelni. Kétirányú munkát végzek, oda-vissza. Tanítom a lelkét, hogy a gondolatai által szólaltassa meg a testét, mint hangszert, a testét pedig készítjük fel arra, hogy jól felhangolt hangszer legyen, amin a lelke úgy játszik, ahogyan szeretne. Amint megtanul énekelni, megváltozik az élete. Mert másként ejti nemcsak az énekhangokat, hanem a beszédhangokat is, másként fog rezonálni, másik frekvenciasávra kerül. Ez egyszerű fizika egyébként, amiből nem lehet kivonni a szellemet, azt, hogy nem csak fizikai testek vagyunk, hanem van annál valami sokkal több.

Amikor terápiára érkezik hozzám valaki, annak is két fajtája van. Vagy én énekelek neki, és az én hangom fejti ki a hatását rá, vagy őt énekeltetem (kvázi énekelni tanítom), vagy keveredik. Ez mindig egyénileg függ. A művészeti munkámban pedig szintén összetett a dolog. A daloknak van egy hatása, egy célja, amit kiegészít a látvány szimbolikája és kommunikációs rendszere. Ez történik akkor is, amikor egy darabot készítünk. Kivétel nélkül minden apró kis részletnek jelentősége van. Terápiás célból is. Azt a témát, amit fejtegetünk, amibe belenyúlunk, a végére mindig fel is oldom. Gyakorlatilag művészetterápia, amiben a hallgató, a néző passzív.

Most éppen min dolgozol? Hogyan telik el egy napod?

A napjaim változatosan telnek, rengeteg munkával. Személyiségfejlesztő énekórákat adok, hangképzést oktatok Kecskeméten és Budapesten, emellett felhangoló meditációkat is vezetek, tréningeket tartok. Tanítom a speciális énektechnikai módszeremet, a FreeForm LifeSong Method™-ot. Fellépéseim vannak, tárgyalok, szervezkedek. A Kecskeméti Nőiség Háza Központ a tulajdonom, ahol a kollégáimmal támogatjuk a Hölgyeket a testi-lelki-szellemi fejlődésben.

Ugyanakkor épp egy mese zenéjén is dolgozunk, amihez egy zeneszerző kollégával készítünk dalokat. Hosszú távon musical készül az ötletből, és bár odáig még hosszú az út, de nagyon élvezzük. Valamint épp egy országos versenyre is készülünk dallal. Ezekről konkrétabban még nem beszélhetek, de rövidesen fény derül rájuk. Emellett szerepel a filmzene az életemben, amely mindig is nagy vágyam volt. Egyéni felhangoló dalokat készítek azoknak, akik kérik, és a lemezem is megjelenik magánkiadásban pár hét múlva. Így egyáltalán nem unatkozom.

Ha némi szabadidőm akad, akkor filmeket nézek, és törődöm a kutyusaimmal és a barátaimmal, családommal. Ők már megszokták az egyáltalán nem szokványos életemet. Van, amikor reggel hatkor jön rám az ihlet és az éneklés, van, amikor éjszaka. Lehet, hogy hétvégén vagyok elfoglalt, és épp a hétfői napom a szabad, máskor pedig a hétvégén lógatom a lábam és főzök. Ez mindig változik. Ez a sok-sok minden, ami kitölti a mindennapjaimat, talán sokakat zavarna, én azonban jól érzem magam benne. Ez is én vagyok, és cseppet sem unatkozom.

Milyen jövendőbeli terveid vannak?

Ahogyan említettem, pár héten belül jelenik meg az Interstellar című lemezem, amelyet már lehet előrendelni a webshopban. Egy szuper mese zenéjén dolgozom, filmzenéken, és versenyre is készülünk. A karrier most igen előtérben van az életemben. A rengeteg munka, alázat és energia-befektetés által megérett a gyümölcs. Szeretnék minden lehetőséget megragadni, ami érkezik az életembe, amely által el tudom juttatni a hangomat az emberekhez. Hiszen ez a legfőbb feladatom. Emelni a hangom által őket egy magasabb rezgésszintre.

Mi az üzeneted az olvasók (a zenédet hallgatók) részére? Hogyan fogalmaznád meg az ars poeticádat?

A legfontosabb üzenetem, hogy hallgassanak az emberek tudatosan zenét! A teremtett világban, a világmindenségben minden egy-egy adott frekvencián rezeg, kvázi leírható hanghullámokkal. Ezekre a rezgésekre, hanghullámokra egy másik rezgéssel, hanghullámmal lehet hatni. A zene is ilyen. Hat ránk! Éppen ezért nem mindegy, hogy mit hallgatunk. Ugyanígy vallom azt is, hogy mindannyian a Teremtő Jó Isten gyermekei vagyunk, az ő részei. És így, a Teremtő részeként magunk is teremtünk. Teremtjük az életünket a nap minden pillanatában a gondolatainkkal, a szavainkkal, a hangunkkal. Éppen ezért nagyon fontos a hangképzés! Az, hogy hol képezzük a hangunkat ugyanúgy, mint az is, mit ejtünk ki a szánkon. A kibillent rezgések kibillent életet eredményeznek. Ajánlom mindenkinek, hogy énekeljen! Mert az egy bármikor rendelkezésre álló, ingyenes terápiás eszköz. Ha pedig módja van rá, akkor tanulja meg a helyes hangképzést, hogy olyan életet teremtsen magának, amilyet csak szeretne.

 

Kedves Andrea! További szép sikereket kívánok a művészi pályádon!

 

Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások