A film mottója:
Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!…
Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
(Job 38:4-7)

Néhány hete magam is álmodtam valami hasonlót. Akkor ezt egy haiku-kalligráfiává sűrítettem.

Az ÉLET FÁJA, amelynek gyökerei odafentről, az egyetlen isteni pontból erednek és itt a Földön kilombosodnak. Amint fent, úgy lent… Világos és sötét… Jó és rossz… Igen-nem… Kicsiben és nagyban ugyanazok az ismétlődések, …Isten bennem és Isten körülöttem.
Létrámat, mint a fejlődésem szimbólumát az ÉLET FÁJÁNAK támasztom. Felmászva rá eljuthatok a tiszta forráshoz, az Egyhez.

Néhány hónapig forgatókönyvírást fogok tanulni.

A történet…, a karakterek…, a helyszínek…, az akció.., a dialógus… ezek fogják kitölteni a gondolataimat. Sok-sok filmet fogok végignézni e szempontok szerint.
AZ ÉLET FÁJÁVAL kezdtem. Kísérletképpen a filmből próbálom majd a forgatókönyvet visszafejteni.

Szinte mindegyik kritika szuperlatívuszokban ír róla. Művészfilm, ugyanakkor közönségfilm is, melyre a kiváló stáb a garancia.
Szemtanúi lehetünk az Univerzum és benne egy átlagos amerikai családi élet párhuzamosságának a születéstől kezdve a megalkuvásokon, a konfliktusokon, a kudarcokon, az összeomlásokon, a megújulásokon, a bocsánatkéréseken, a megbocsátásokon és az elengedéseken át a végig. Vagy az új kezdetig?

A rendező-forgatókönyvíró, Terrence Malick őszinte, tiszta, a lélek legmélyéről felhozott gondolatai testesülnek meg a filmvásznon. Valószínű, hogy személyes tapasztalatai ihlették, és a film elkészítésében részt vevő munkatársak teljesen rá tudtak ezekre hangolódni. Minden filmkockából harmónia és szépség árad.

Íme néhány gyönyörűséges gondolat a filmből. Hatásukat fokozzák az operatőr – Emmanuel Lubezki –  festményszerű filmkockái és Alexandre Desplat gondosan válogatott zenéi.

„Öcsém, anyám, ők vezettek el a Te kapudhoz…
Apácák azt tanították, az életnek két útja van: a természet útja és a kegyelem útja.
Nekünk kell eldöntenünk, melyiket követjük…
A kegyelem nem a maga kedvét keresi. Elfogadja, ha megalázzák, elfelejtik, ha megvetik, állja a sértéseket és a támadásokat…
A természet csak a maga hasznát lesi, azt, mit nyerhet a másiktól, s hogyan uralkodhat rajta, nem törődve senkivel. Akkor is talál panaszkodni valót, ha a világ szinte sugárzik körülötte, és mindent eláraszt a szeretet…
A kegyelmet kereső nem érhet rossz véget. Én hű leszek Hozzád, történjen bármi.”

Kegyelem és természet kölcsönhatásának szemtanú lehetünk, miközben nézzük a több mint két órás filmet. Drámaiságát  félbemaradt mondatok, befejezetlen érzéstöredékek, képi asszociációk láncolata teszi lenyűgözővé.

Az élet fája akár némafilm is lehetne, egy-egy fajsúlyos felirattal. Mégis úgy érzem, hogy a nevemen szólít, kézen fog és megmagyaráz eddig nem értett életeseményeket. Az első rész közepe táján meg is mutatja, hogy: Ott lakik az Úristen!

A filmről további információkat itt olvashatunk.

2012. november 15.

Antalffy Yvette

Hozzászólások