Téli utazások: síelések, adventi séták – Gyermekkorom meghatározó téli emlékei közé tartozik, mikor nagy kirándulásokat tettünk a havas Bükkben, vagy a tanítás után az utca végén a Drenka-dombon szánkóztunk. Egy alkalommal még az iskolából is kikértek a szüleim, hogy a nagynéném családjával töltsek el egy hetet Hollóstetőn.

teli utazasok

Akkor kezdtem ismerkedni a síeléssel, majd később minden hétvégén a bánkúti sípálya rendszeres vendégei voltunk. Fiaim is ott tanulták meg az édesapjukkal együtt a síelés tudományát. Persze nekik elég volt fél nap arra, hogy ráérezzenek, apukának meg össze kellett szednie magát, mert a fiúknak már nem volt ínyére a tanulópálya. Nekik is a nagy pályákon kellett siklani.

Később nem csak azért maradtak el a hazai téli túrák és síelések, mert az Alföldre költöztem, hanem bizony a hóhiányos telek inkább a külföldi síterepekre vonzottak minket.

Teleink hozzátartozó programja volt, hogy saját szervezésben, baráti társasággal vagy iskolai programként kerekedjünk fel jobbnál jobb síterepek felé.

Téli utazások

Első határon túli próbálkozásunk Szlovéniába, Maribor – Pohorjéra vezetett. Ha még nem is az Alpok fenséges csúcsai vettek minket körül, de ekkor már megízleltük, milyenek is a hosszabb pályák.

Rendszeresen jártunk Szlovákiába, Donovaliba, a magyarok egyik kedvelt síközpontjába. Hol a családdal, hol iskolai szervezésben töltöttünk el ott egy-egy hetet. Kedvelt szlovákiai célpontja volt az iskolai sítúráknak Rózsahegy (Ruzomberok). Egy alkalommal olyan szálláson aludtunk, amit eleve felvonóval tudtunk megközelíteni. Ráadásul már a nap végén értünk a felvonóhoz, így csak a gyerekcsoportunk utazott rajta. Emlékszem, sötétben botorkálva kerestük meg a szállásunkat. Másnap csodálatos reggelre ébredtünk, a reggelizőhelyiségből gyönyörű panorámás kilátásunk volt a sípályákra.

Közben a baráti társaságunkkal egyre messzebb merészkedtünk: Olaszországban Tarvízióban, Ausztriában Karintiában a Gerlizenen, Stájerországban Murau-Kreischbergen sokszor megfordultunk.

A legnagyobb élményem az volt, amikor Svájcban élő rokonom hívott meg minket, hogy töltsünk el egy hetet Davos mellett munkahelyének hegyi házikójában. Hosszú, széles sípályák vártak bennünket. Ráadásul szemben ráláttunk arra a volt szanatóriumra, ahol Thomas Mann Varázshegy című regénye játszódik. Az intézmény az 1950-es években bezárt, majd az épületet 1957-ben szállodává alakították, amely Waldhotel Davos néven ma is üzemel.

Azokon a ritka teleken, amikor nálunk is havasak lettek a hegyek, szívesen kerekedtünk fel a Mátra felé hol egy szép téli túra, hol egy kis síelés miatt.

A téli utazások másik célpontjai az osztrák és német „Christkindlmarktok” meglátogatásai lettek.

Magyarországon még gyerekcipőben jártak az adventi vásárok, a betlehemek, a települések adventi gyertyagyújtásai. Salzburgban a testvériskola adventi koncertjén vettünk kétszer is részt, s ekkor elmaradhatatlan volt a Dom téren és a kastély udvarán sétálni a szebbnél szebb karácsonyi csecsebecséket kínáló sátrak között. Felkerestük a Stille Nacht kápolnát Oberndorfban. Mintha a régi történetbe csöppentünk volna, varázslatos volt a hóval fedett kápolna a sok-sok kivilágított fenyővel.

Grázban a Városháza udvarán a jégszobor nyűgözött le bennünket, Baden am Wienben egy gyönyörű fényfüzérekkel kivilágított parkban sétáltunk, Nürnbergben pedig a vásárlátogatás után megkóstoltuk a híres kolbászkákat, amiket egy 1400-as évek óta működő kocsmában le is öblítettünk egy korsó sörrel.

Természetesen adventi útjainkból nem maradhatott ki a bécsi utazás. Mi azonban nem a szokásos Városháza előtti teret látogattuk meg. A barátaink eldugott, hangulatos kisebb Christkindlmarktok felé tereltek minket, ahol inkább a helyiek itták az elmaradhatatlan puncsot.

Később nálunk is elterjedtek az adventi vásárok sok-sok szép programmal fűszerezve. Eleinte Budapestre utaztunk, később más magyar városokban is felfedeztük a gyönyörűen kivilágított főtereket. Már nem kell külföldre látogatni, hogy átérezzük az ünnepvárás hangulatát.

teli utazasok

 

Ezzel a kis csokorba szedett téli élménygyűjteménnyel kívánok meghitt karácsonyi várakozást!

 

Korompai Mónika

A szerző előző cikke