A világháború után sok embert ítéltek el háborús és az emberiség ellen elkövetett bűnökért. Sajnos érvényesült az a szempont, hogy mindig csak a győztesnek van igaza. Senkit sem vontak felelősségre azok közül, akik Drezda vagy Tokió szőnyegbombázását elrendelték.

Drezda a bombázás után

Egyik sem volt katonailag fontos célpont, és több tízezer (vagy százezer) polgári lakos halálát okozták. Ebbe a folyamatba illeszkedik Hirosima és Nagaszaki tragédiája. Drezdát azért semmisítette meg a brit légierő, hogy a német polgári lakosság morálját megtörje. Ugyanez volt a célja az atomtámadásoknak is. Ezeket azzal próbálják magyarázni, hogy így siettetni tudták a háború befejezését, és ez volt a leghatékonyabb eszköz Japán kapitulációjának kikényszerítésére.

Hirosima és Nagasaki áldozatai

Igaz, hogy Japán megadta magát, de hogyan tudnak az amerikaiak elszámolni a több ezer nő és gyermek meggyilkolásával, akiknek semmi köze nem volt a háborúhoz? Hogyan tudnak elszámolni azoknak az embereknek szörnyű szenvedéseivel, akiket a sugárfertőzés lassú halálra ítélt? Mik voltak ezek, ha nem az emberiség ellen elkövetett bűntények?

Winston Churchill

A világháború után új helyzet állt elő. A Szovjetunió és a nyugati világ közötti természetellenes szövetség felbomlott, és egymás esküdt ellenfeleivé váltak. 1946-ban Churchill híres fulltoni beszédében kijelentette, hogy vasfüggöny választja el egymástól a demokratikus nyugati országokat és a Szovjetunió uralma alá került Kelet-Európát. Ez jelentette a hidegháború kezdetét, amikor a szembenálló felek nem háborúztak ugyan, de hihetetlen mértékű fegyverkezési versenybe kezdtek. Ebben a helyzetben kezdetben az amerikaiak fölényben érezhették magukat, mert csak ők rendelkeztek atombombával. Ez 1949-ben megváltozott, mert a Szovjetunió bejelentette, hogy van atombombája. Máig vitatott, hogy az oroszok hogyan szerezték meg az atomtitkot, mert megfelelő technológiával akkor még nem rendelkeztek. Valószínűleg volt beépített emberük a Manhattan Projectben, amely az első atombombát létrehozta. Minden jel arra vall, hogy ez az ember a programban részt vevő egyik tudós, Klaus Fuchs volt, aki zsidó származása miatt menekült el Németországból.

Teller Ede (1908 – 2003)

A fegyverkezési verseny új lendületet kapott, amikor az amerikaiak létrehoztak egy sokkal pusztítóbb fegyvert, a hidrogénbombát. Ebben oroszlánrésze volt a magyar származású tudósnak, Teller Edének. Ennek sem voltak sokáig kizárólagos birtokosai, hamarosan a szovjetek, majd a franciák is előállították a hidrogénbombát. Így a nagyhatalmak olyan fegyverek birtokába jutottak, hogy képesek lettek egymás, sőt az egész Föld elpusztítására.

A hidrogénbomba

Teller Ede később azzal érvelt, hogy ő és tudóstársai megakadályozták a III. világháború kirobbanását. Szerinte ugyanis olyan fegyvert hoztak létre, amely mindkét szuperhatalmat elrettentette azok használatától, hiszen saját pusztulásukat is előidézte volna. Kétségtelen, hogy ebben van valami logika. A mai helyzet azonban elgondolkodtató. A szuperhatalmak mellett más országok is rendelkeznek atomfegyverrel, mint például Észak-Korea, Izrael, Kína és India. Azt is tudjuk, hogy más országok (pl. Irán) is kísérleteznek atomfegyver előállításával.

Még rágondolni is rossz, hogy mi történhet, ha valamelyik terrorista csoport nukleáris fegyverhez jut. Mintha lőporos hordón ülnénk.

Weninger Endre

2014. augusztus 15.

Hozzászólások