Ha csupán a vezetékneve hangzik el, alighanem Józsefre, a nagy regényíróra, Petőfi kortársára gondolunk. Ám van egy másik Eötvös is, Eötvös Károly…

eotvos1905

Eötvös Károly 1905-ben

Mindössze kilenc éves voltam, amikor megvettem és végigolvastam az Olcsó Könyvtár sorozatbeli Házassági viszontagságok című elbeszéléskötetét. Még benne éltem a mesék világában, de e válogatással elindultam az átmenet útján: a felnőttmesék birodalmába. És ezért máig hálás vagyok a másiknak. Eötvös Károlynak. Akkor, 1956-ban épp halála negyvenedik évfordulója volt. Most pedig, rá hatvan esztendővel, a centenáris emlékezete van annak, hogy  elhunyt. Sőt, ez az Eötvös-év még folytatódhat jövőre, a 175-ös jegyében: 1842. március 11-én született.

Kortársa volt Mikszáthnak: öt évvel volt idősebb nála; hattal túl is élhette. Amiben lényegesen eltért tőle, az az, hogy csak ötvenhét éves korától állt elő írói műveivel. Addig szinte kizárólag a jogi pályának és a politikai életnek élt. Munkássága csúcsát A nagy per jelenti. Itt most inkább az Utazás a Balaton körül című munkájában tallózunk. Az irodalmár Nagy Miklós szerint ez „az útleírásnak, a memoárnak s a művelődéstörténeti csevegésnek vegyüléke”.

utazas-ket kotet

Hozzáteszem: e téren valamiképp előremutat például Temesi Ferenc Por című, afféle enciklopédiája felé. Szinte minden elemzője tetten éri Eötvös Károly stílusának lényegét: kifogyhatatlan anekdotázását. Találóan állapítja meg Megyer Szabolcs: „Stílusa néha túl részletező, de mindig kedves, magyaros, valóban élvezetes előadásmód.” Hegedűs Géza joggal teszi hozzá: „Stílusa mintha Jókait folytatná.” Igen, itt a valós párhuzama Mikszáth jó néhány alkotásával. Talán a leginkább lényeglátó méltatás Szalay Károlyé: „Írásait ma olvasván, még mindig érezhetni egyéniségének ezt a lebilincselő varázsát. Nagy fölkészültsége, páratlanul világos okfejtése, derengő humora mellett abból a meggyőződéséből eredő tartást, erőt, hogy jó ügyet szolgál, a kisemberek, az elhagyottak, magukra hagyottak védelmét. (…) Örül annak, hogy magyarnak született, s szolgálhat ennek a magyarságnak.”

Szólaljon meg az az Eötvös Károly, akinek nyelvről, stílusról, kommunikációról is van mondandója! „A szapora beszéd ̶ állapítja meg ̶ súlyos nyavalya. A szapora beszédű embert se megérteni, se félbeszakítani, se türelemre bírni nem lehet. A szapora beszéd ellen csak egy mentőszer van: a süketség. (…) Hát az ékesszólás? Ez is nyavalya. (…) Nem veszélyes, de nagyon kellemetlen. (…) Ezt csak a tudomány tudja kiirtani. (…)”

eotvos karikatura

Bér Dezső – A Borsszem Jankó karikatúrája

Érdekesen látja a káromkodást: „A magyar nép káromkodó nép. (…) A léleknek (…) az izzadása a káromkodás. Közel áll az átokhoz, de mégsem az. (…)” Turcsit, „a rongyos parasztkutyát” megsimogatja a gazdája. Ezt követően Eötvös mesterien tárja elénk az állati kommunikációt: „(…) A kutya (…) ugrált, futkározott, farkát csóválta, majd egyenesen feltartotta. (…) Örömében hanyatt feküdt, s vihogva belehentergett a hóba. Mikor a havat lerázta magáról: mindenkinek teleszórta vele a szemét, száját. Olyan boldognak érezte magát, mikor látta, hogy mégis van elismerés a világon.”

Ám ne maradjon ki az ember gesztusnyelve, nonverbális kommunikációja sem! Essék szó végezetül épp arról, amiről leghitelesebben az anekdota avatott mestere szólhat. „Nevetni csak az ember képes. A ló is röhög, a kutya is vinnyog, a macska is dorombol, de csupán az ember nevet. (…) A jóízű nevetés megrázza a testet. Az egész testet. (…) A nevető arc mindig szép. (…) Igazán nevetni: ez a legtökéletesebb szépítőszer. (…)”

Hát ezért is érdemes olvasnunk Eötvös Károlyt! E centenáriumán kiváltképpen…

Holczer J. Pompiliusz

 

 

Hozzászólások