Cseke Péter igazgató úr Nagyváradon született, egy magyar városban, mégis a határon túl. Milyen hatással volt önre az a város, amely Ady Endrének és a Holnap folyóirat költőinek, íróinak is otthont adott?

Azt kell, hogy mondjam, gyönyörű gyerekkorom volt. Ady Nagyváradot a Pece-parti Párizsnak nevezte. Egy csodálatos, kultúrát átölelő város volt. Harmóniában élt akkor a sok magyar ember a románokkal.

 

cseke3

 

Édesapám a város legnépszerűbb színésze, és édesanyám is kiváló, gyönyörű színésznő volt. Bárhová mentünk, mindig megállítottak és üdvözöltek bennünket. Édesapám volt a nagy Cseke, én voltam a kis Cseke… Már gyerekszínészként szerepeltem a nagyváradi színházban, tehát ez egy felhőtlen létezés volt számomra egészen addig, míg a szüleim el nem váltak. Ezt az eseményt nem tudtam igazán felfogni és jelentősen megélni, inkább a szervezetem mondta, hogy itt valami nem stimmel. Hat éves voltam, és lebénult a lábam. Szívprobléma okozta, reumás láz volt a diagnózis. Budapestről hozattak penicillin injekciót, és hat hétig gyakorlatilag mozdulatlanul kellett volna feküdnöm. Nekem, az örökmozgó kisfiúnak. Szerencsére, ahogy mondani szokták, kinőttem a betegséget.

 

cseke05

 

Rengeteg barátom volt, az egyik legjobb egy román fiú, Mircea. Tőle tanultam románul, ő tőlem magyarul. A román nyelv úgy belém ivódott, hogy negyven évvel később könnyűszerrel letettem a középfokú nyelvvizsgát annak ellenére, hogy nem gyakoroltam.  (Egyébként sok nyelvet tanultam: orosz-francia szakos voltam, angolul és olaszul tanultam, jó nyelvérzékem van.)

11 éves koromig éltem Nagyváradon, ahol egy háromszögben zajlott az életem: az iskola, a Nagy Sándor utca, ahol focizni lehetett és a színház. Az iskola mögött volt a nyári mozi, ahová gyakran belógtunk barátaimmal. 17-szer láttam például a Púpos című filmet Jean Marais-val a főszerepben. De a nagy kedvenc a színház volt.

 

cseke06

 

Akkor már el is jegyezte magát a színházzal?

Ez nem volt kérdés. Édesapámnak volt egy magánszáma, Koponyányi Monyók volt a címe. Egy mesefigura. Énekelni is kellett benne. A családi legenda szerint édesapám otthon tanulta ezt a monológot, én pedig ott játszottam körülötte. Alig voltam három éves. Kimentem a konyhába édesanyámhoz, és elmondtam, amit édesapámtól hallottam. Édesanyám berohant apámhoz: – Sanyi, ez a gyerek már tudja a szövegedet! Nem akarta elhinni, de én felmondtam neki az egészet. Elmesélte ezt a színház főrendezőjének, és úgy döntöttek, hogy én is fellépek este a műsorban. Először édesapám mondta el a monológját, aztán bejöttem én, kisebb méretben, de ugyanúgy felöltözve, és én is elmondtam. Hatalmas sikerünk volt! Szüleim nagyon büszkék voltak rám. Hétszer kellett meghajolnunk, olyan nagy sikerünk volt. Egy pici kis álszakáll volt felragasztva az állunkra. A hetedik alkalommal kitaláltam, hogy a változatosság kedvéért ezt a szakállat a homlokomra illesztem, amivel nagy sikert arattam. Édesanyám, aki a kulisszák mögül figyelt minket, már ekkor sejtette, hogy én is színész leszek. Számomra sem volt ez kétséges egy pillanatig sem.

Még a foci sem tudta elcsábítani a színháztól?

Nagyon szerettem, és a mai napig nagyon szeretem a focit. Versenyszerűen egy budai kis csapatnál, a Marcibányi téri Turbónál kezdtem, felfigyeltek rám az Újpesti Dózsában, és ott a Megyeri úton folytattam az ifiben. Majd a nagy csapat tartalékcsapata következett. Azt akarták, hogy hagyjam ott a középiskolát, az érettségit pedig levelezőn majd leteszem. Nem voltam én olyan különlegesen tehetséges futballista, jól látta ezt édesanyám, és nem engedett. Nagy fájdalmam volt abbahagyni, de a szerelem a foci iránt a mai napig megmaradt. Még most is szívesen játszom, ha alkalom adódik rá.

 

cseke016

 

Amikor édesanyjával áttelepültek Magyarországra, hogyan alakult az életük?

Éppen 50 évvel ezelőtt költöztünk át családegyesítés címén Magyarországra, hiszen édesanyám egész családja itt élt Budapesten. Repatriáltunk, úgy hívták ezt akkor. A nagymamám és édesanyám testvérei együtt laktak egy lakásban, és mi is ott kaptunk egy kis zugot édesanyámmal. Aztán elég nehéz évek következtek, mert az unokatestvéreim férjhez mentek, megnősültek, kellett nekik a szoba. Albérletről albérletre vándoroltunk édesanyámmal, aki egy fantasztikus asszony volt. Laktunk olyan albérletben is, ahol csak egy szobahasználatunk volt, a szobában egy kis főzőlapon készült a szerény ebédünk. Általában sült krumplit ettünk, de vasárnap jutott rá néhány tojás is. Nehéz évek voltak, de édesanyám mindent elkövetett, hogy ne éljem meg tragikusan a helyzetünket.

Telt az idő, a középiskolás évek, majd a főiskolára való jelentkezés ideje is eljött.

A középiskolát a Húnfalvy János Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola külkereskedelmi tagozatán végeztem. A családi terv az volt, hogy ha a Színművészetire nem vesznek fel, akkor diplomata leszek. De egyből felvettek. A focival való szakítás után az akkor induló híres 25. Színházban játszottam, amelyet Gyurkó László vezetett. Egyre nagyobb és nagyobb szerepeket kaptam. Az iskolában a tanáraim mindig megértően kiengedtek a próbákra, hiszen tudták, hogy az én utam a Színház lesz. A főiskolán Szinetár Miklós-Babarczy László osztályába kerültem.

Miután elvégezte a főiskolát, melyek voltak életének és színészi pályafutásának a helyszínei?

A Vígszínházban voltam gyakornok a főiskolás éveim alatt, és nekem az fantasztikus élményem volt! Micsoda színészekkel játszhattam együtt! Nagyon szomorú voltam, hogy nem szerződtettek a Vígszínházban. Végül több ajánlat közül a debrecenit választottam. Öt gyönyörű évet töltöttem ott. Nagyon megszerettem a várost, sokat tanultam, igen sok szerepet játszottam. Jó kollégáim voltak, a város megkedvelt. Nagyon jó volt ott lenni.

 

 

cseke14

Puskin: Anyegin

Mígnem egyszer csak kaptam egy ajánlatot Vámos Lászlótól, hogy szerződjek fel Budapestre a Nemzeti Színházhoz. Tudtam, hogy Debrecenben milyen szerepek várnak rám a következő évadban, és emiatt kértem egy év haladékot. Ő azt mondta, hogy most rögtön kellek, és nem akar várni rám egy évet, de pont abban az időben Ádám Ottó is jelentkezett, és azt mondta: – Rendben, én várok, és akkor a jövő évben gyere! És így lettem a következő évben, 1981-ben a Madách Színház tagja. Tíz évig dolgoztam ott mint társulati tag.

Utána jött az úgynevezett szabadúszás, vagy, ahogy szoktam mondani, számlaadó-szövegmondó kisiparos lettem. Túl korán jött ez a változás a színésztársadalom számára, azt hiszem. Ezután nagyon sok helyen megfordultam, játszottam, rendeztem. Jelentkeztem posztgraduális képzésre rendező szakra, de az igazgatóm nem engedett el három évre a színházból, hiszen évente öt-hat főszerepet is játszottam a Madáchban. Nem szerette volna, ha évekre kiesek a színházi körforgásból. Azt mondta, ha rendezni akarok, akkor rendezni is fogok, hiszen minden képességem megvan hozzá. Segített is mindenben. Évekig én voltam a Madách Színház ifjúsági darabjainak vezetője, rendezője, mindenese.

Hogyan és mikor került a Nemzeti Színházba?

1990-ben Csiszár Imre, a Nemzeti Színház igazgatója kínálta fel a lehetőséget, hogy szerződjek a Nemzetibe. Elmondtam Kerényi Imrének, hogy hívnak a Nemzeti Színházba, aki nagyon megértő volt, és hagyott elmenni. Egy évig jól éreztem magam a Nemzetiben, több főszerepet is játszottam, de aztán jött egy igazgatóváltás, és 27-en fölálltunk és eljöttünk. Utána kezdődött a szabadúszás. Aztán később még megmártóztam a Nemzeti Színházi létben, mert az új Nemzeti Színházban a Caligula helytartójában játszhattam Probus szerepét, Taub János rendezésében.

 

cseke1

 

Verses CD-összeállításokat is készítettek, és ezekkel járták az országot, hogy bemutassák a legeldugottabb helyeken is. Ez egyfajta misszió volt?

Mindenképpen. A ’90-es évek kusza viszonyai között nem tudtuk, hogy kellenek-e még a versek a közönségnek. Egy nagyon kedves barátom kezembe adott egy könyvet, amely erdélyi magyar költők szerelmes verseit tartalmazta, és azt mondta: – Ha vannak benne olyan versek, amelyek tetszenek nektek, akkor csinálunk ebből egy kazettát. Akkor még CD nem volt. Feleségemmel, Sára Bernadette-tel elkezdtük olvasni, és sok vers nagyon megtetszett. Tolcsvay Béla volt az, aki a versek közötti zenét prezentálta, és neki volt egy felvevő készüléke. A stúdió az akkori lakásunk gardróbja volt.

 

cseke2

 

Olyan hatalmas sikere lett a felvételünknek, hogy úgy döntöttem, a fiókomban féltve őrzött verseket előszedem, és csinálunk két CD-t (akkor már CD is volt) a XX. századi magyar költők istenes verseiből. Nagyon sok szép verset összegyűjtöttem: Radnótitól Mécs Lászlóig, József Attilától Adyn keresztül Pilinszkyig, sok költőnk kiemelkedő alkotásait. Az egyik lemezt feleségemmel, Sára Bernadette-tel együtt dolgoztuk fel, ez volt Az Úr érkezése, a másik a Kőtörő fű című. Mindkét lemez kijutott a Vatikánba, II. János Pál pápa meg is áldotta a CD-inket. Ezeket követte a Márai Sándor, az Ady Endre, majd a II. János Pál pápa verseit tartalmazó CD.

 

cseke8

 

Hogyan keletkezett a II. János Pál pápa verseit tartalmazó CD?

Ez egy érdekes történet. Vértesaljai László atya szentmiséire többször jártam a Rózsák terére, és igen jó kapcsolatom volt vele, mígnem egyszer több évre kikerült a Vatikánba. Onnan hozott nekem egy kazettát, amin Vittorio Gassmann a Szentatyának a verseit mondta. Mivel a versek jó részének megvolt a magyar fordítása, úgy döntöttem, lemezre mondom őket én is. Természetesen engedélyt kellett kérnünk a Vatikánból, de megkaptuk, és megszületett az Útitársaknak  című CD.

 

cseke_sara1

Sára Bernadette – Márai-est

A Márai Sándor verseiből összeállított CD-nk anyagából önálló estet készítettünk és bejártuk vele szinte az egész országot. A legkisebb helyekre is elmentünk a feleségemmel. Csodás pillanatokat éltünk át, ez valóban misszió volt.

Milyen szerepet játszik életében az Istenhit?

A legfontosabb az életemben. Keresztény ember vagyok, aki gyakorolja a hitét. Nagyon fontos, hogy eszerint, azaz a Tízparancsolat szerint éljek. Nyilvánvalóan ez egy szándéka az embernek, és sokszor elbukik az úton. Eszembe jut egy kedves öreg barátom, egy atya, aki ezt mondta nekem egyszer: – Nézd meg, ott vannak ezek az apostolok. Végigjárták az utat Jézussal, látták, ahogy gyógyít, látták, ahogy föltámaszt halottakat, látták, ahogy visszaadta a szeme világát a vaknak, és mégis az egyik megtagadta, a másik elárulta… Gyarló emberek vagyunk. Az a lényeg, hogy az ő útján akarunk járni. Én is így vagyok vele. Így neveltem a gyerekeimet is, az unokáim is ebben a szellemben nőnek fel. Már három unokánk van, most lesz a legkisebbnek, az öthónapos Léna Sárának a keresztelője. Fontos a hit az életemben, és osztom Dosztojevszkij gondolatait, aki azt mondja, hogy Isten nélkül az ember érdektelen.

 

cseke07

 

Említettük már feleségének, Sára Bernadette-nek a nevét. Hol és hogyan ismerkedtek meg?

Ebben is a Jóisten kezét érzem. A főiskolára tulajdonképpen együtt jártunk, de nem ismertük egymást. Detty az operett-tanszakon végzett. Nagyon szép hölgy volt, mindig látható volt fényképe a különböző újságok címlapjain. Aztán ő Kecskemétre került, én Debrecenbe, majd utána ő a Nemzetibe szerződött, én pedig a Madách Színházba. Egy főiskolás vizsgarendezés alkalmával találkoztunk. Amikor bemutatkoztunk egymásnak, én már akkor megéreztem, hogy ezzel a lánnyal le tudnám élni az életemet. Nem „adta olcsón magát”, sokat udvaroltam neki, de megérte. 1982-től vagyunk házasok, harmonikus házasságban élünk.

 

cseke_sara2

 

Két kislányuk született, közben ők is már felnőttek lettek.

Igen, Sára és Dorka. Sárán már kicsi kora óta lehetett látni, hogy őt igazából az anyaság fogja érdekelni. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemre járt, ez igazából a szülők felé egy beszolgáltatás volt, a kedvünkért tette, de így boldog igazán, hogy családanya lett. Van egy ötéves, egy hároméves és egy öthónapos kis unokánk, ez mind Sáráéknál. Dorka még nincs férjnél. Jelenleg a Magyar Televíziónál dolgozik, szerkesztőriporter. Ebben a munkában, amit kiválóan teljesít, örömét leli.

Mikor érkeztek Kecskemétre? Mi volt az első benyomása a városról?

Korábban keveset jártam itt, de amikor jöttem, mindig elcsodálkoztam, hogy milyen szép, élhető város. Közel húsz évvel ezelőtt, amikor kiírták a pályázatot a színházigazgatói állásra, úgy gondoltam, hogy pályázom. Előrelátó voltam, és kértem az alpolgármester úrtól egy beszélgetést, ahol elmondtam, hogy szeretnék pályázni, de ha van már jelölt a város részéről, akkor nem érdemes beadnom. Elmondta, hogy a város Csiszár Imrét kéri föl, hogy pályázzon. Csiszár Imre korábban igazgatóm volt, jó barátok voltunk, ezért úgy döntöttem, hogy ellenében nem érdemes elindulnom, így hát nem adtam be a pályázatomat. Végül hárman pályáztak, Csiszár, Halasi Imre és Bal József. Csiszár közben kapott egy pesti megbízást, Halasi Imre is másfelé orientálódott, így hát maradt Bal Jóska egyedüli jelöltként. Tanultam a dologból.

 

cseke015

A Cseke család

A következő alkalommal már pályáztam, és megkaptam az igazgatói kinevezést 2008-ban. Azóta a második ciklusomat töltöm a Színház élén. Most is úgy gondolom, hogy ez egy gyönyörű, fejlődő város. Jól érzem itt magam. A kecskeméti Katona József Színház pedig az egész ország legszebb színháza, egy kis ékszerdoboz. Amikor idejöttem, azt éreztem, hogy hazajöttem, hiszen a nagyváradi színház épp így néz ki, ugyanaz a Fellner és Helmer cég (Fellner Jakab) tervezte. A gyermekkoromat idézte föl, és rögtön otthonosan mozogtam benne, mert minden ugyanolyan, mint Nagyváradon.

Az álma teljesült tehát, színházigazgató lett. A közönség visszajelzései, a magas számú látogatottság azt bizonyítja, hogy sikeresen működteti a színházat. Emellett azonban szolgálatot vállalnak a város kulturális életében is.

Úgy gondoljuk, hogy nemcsak a színház falain belül vannak feladataink. Sokan elismerik, hogy Kecskeméten van az ország egyik legkiválóbb színházi műhelye. Tehát a szakma és a közönség is átölel bennünket. De ezért nap mint nap tenni kell. Egy színháznak vannak közszolgálati feladatai is.

 

oroszlan010

 

Több olyan rendezvényünk van, amikor nem a színház falain belül, hanem kívül jelenünk meg. Ilyen a most véget ért TÁMOP-os pályázatunk, ahol iskolákban dolgoztunk, vagy a rendszeres városi rendezvényeink. Nyár elején minden évben az Újvilág Passió az Arborétumban. Tavaszonként megrendezzük a Színtár fesztivált, mely 3 ország 5 magyar nyelvű Színművészeti Egyetemének a találkozója. Van egy Mű-Érték, műérték pályázatunk is, ahol segítséget tudunk adni a pedagógusoknak, hogy felkészítsék a fiatalokat a színházi élményekre.  Aztán itt vannak a nyári Udvarszínház rendezvényei. A Színészolimpiára meghívjuk az ország összes színházának sportolni szerető színészét, munkatársát és kilenc sportágban megmérkőzünk. Ezek mind fontos összetevői a tennivalóinknak.

 

kmeti_katona_belso1

 

Több mint százezren látogatnak el hozzánk évadonként, ez egy nagyon jelentős szám. Sok színház, még egyes vidéki Nemzeti Színházak sem dicsekedhetnek ilyen látogatottsággal. Nem csak Kecskemétről vannak nézőink, de egész Bács megye területéről, Csongrádból és Békés, Pest megyéből, még Zemplén megyéből is vannak bérleteseink. Úgy gondolom, hogy a város vezetése is látja ezt a heroikus küzdelmet, amit folytatunk a kultúra továbbadásáért. Nagyszerű társulat kovácsolódott össze, nagyon jó rendezőkkel, kiváló színészekkel, háttérben dolgozó segítőkkel. Igen komoly csapat dolgozik azon, hogy esténként magas színvonalú előadásokat produkálhassunk.

Mindennek azonban ön a szervezője, a motorja, az ötletek kitalálója. A színházi élet fölpezsdült az utóbbi években.

Ehhez van még egy pici kis történetem. A kinevezésem utáni hetekben történt: sokat dolgoztam, és időnként úgy belefeledkeztem a munkába, hogy észre sem vettem, hogy este kilenc óra van, és én még nem ebédeltem. Szemben volt egy pub, oda lementem, hogy egyek valamit. Odajött hozzám a hely vezetője, és nagyon komolyan így szólt:
–    Nézze, Cseke úr, tudom, hogy nagyon sokan boldogok, hogy maga idejött ehhez a színházhoz. Talán én vagyok az egyetlen, aki nem örül ennek.
Én csöndben vártam, hogy mi lesz ennek a vége. A folytatás így hangzott:
–     Tudja, azelőtt az előadások estéjén az én Pub-om az első 20 perc után fokozatosan megtelt a színházat elhagyó közönséggel. Félek, hogy ezentúl ez nem így lesz!

 

cseke04

 

Egyre több gyerekdarabot tűz műsorára a színház. Úgy tűnik, ez egy nagyon tudatos műsorpolitika. Már a Madách Színházban is ön volt a gyerekeknek, fiataloknak szóló műsorok rendezője, felelőse…

Nagyon fontos, hogy a gyerekek színházba járjanak és kiváló minőségű előadásokat lássanak. Hiszen ők lesznek 8-10 év múlva a színház törzsközönsége. Nagyon fontos, hogy milyen a gyerekek első élménye ebben a gyönyörű szép színházban.

Két évvel ezelőtt elindítottunk egy sorozatot a karzaton, ahol gyerekeknek operákat meséltünk. Varázslatos fuvola, Hamucipőcske. Ennek olyan nagy sikere volt, hogy le kellett hozni a nagy színpadra. Az És közben szól a dal című előadásunkban Rossini operarészleteket használtunk fel. Ez által minőségi zenét hallottak a gyerekek, megismerték ennek a műfajnak a szépségét. Nagyon fontos, hogy a zene, a tánc nyelvén is szólhatunk a fiatalokhoz. Szerintem a színházat integrálni kéne az oktatásba, mint a zeneoktatást, akár kötelezővé tenni a színházlátogatásokat. Nagyon szomorú dolog, hogy a gyerekek nagy része nem jut el színházba.

 

cseke017

 

Milyen szempontokat vettek figyelembe a jövő évad műsortervének az összeállításakor?

Réczei Tamás művészeti vezető és Németh Virág dramaturg a segítőtársaim ebben, és persze a leglényegesebb szempont mindig a társulat.

Mit üzen az olvasóknak?

Várom őket szeretettel minden előadásunkra, és öleljék át továbbra is olyan szeretettel a színházat, ahogy tették eddig is. Minden évben választunk egy szép mondatot, amely – úgy érezzük -, fontos a számunkra. Az idei Kodály Zoltántól származik: „Olyan kevesen vagyunk, hogy a műveletlenség luxusát nem engedhetjük meg magunknak.”

 

kmeti_katona

 

Kedves igazgató úr, köszönjük szépen a színházért végzett munkáját. Az egyik előadás megkezdése után ön bejött a nézőtérre, hogy ránézzen a közönség szemével is a színpadra, minden rendben van-e. Ez a gondoskodás a jó édesapára jellemző, aki mindig figyel a rábízottakra. További jó munkálkodást kívánunk, hozzá jó egészséget önnek és családjának is!

 

Cseke Péterről további információt ITT tudhatunk meg.

 

Weninger Endréné Erzsébet

Hozzászólások