Árusportrék a piacról – Kovács Sándor: „a mezőgazdaság perc munka”. A kínálatukban megtalálható burgonya, a dinnye, csemegekukorica, tojás, vöröshagyma, a rézüstben hosszú órákon át főzött szilvalekvár, a dió és a mák.

arusportrek

Kovács Sándor őstermelő

 

Az akkor még ifjú Kovács Sándor és szülei a rendszerváltás előtt vettek Kecskemét szélén egy romos tanyát, melyhez később a kárpótlás során 16 hektáros földterület került vissza a család tulajdonába. A tanyán és a hozzákapcsolódó nagy kiterjedésű termőterületen az őstermelő a mai napig jól működő gazdaságot vezet. A betakarított termények nagy része már az 1980-as évek közepe óta a piac széles választékát erősíti.

– A kárpótlás során visszakapott több hektáros terület mennyiben befolyásolta, változtatta meg a család életét?

– Először csak bérmunkában műveltettük a földet. Akkor még a szüleim munka mellett, a kertvárosi otthonunkhoz kapcsolódó földterületen paradicsomot, paprikát, krizantémot termesztettek fóliákban. Majd a többhektáros terület egy részén is kertészkedni kezdtünk. A földet beültettük szabadföldi paradicsommal, burgonyával, később pedig görög- és sárgadinnyével, csemegekukoricával.

A szüleim Szentkirályon, tanyán nőttek fel, így paraszti vér csörgedezett az ereikben. De a hatvanas években bekényszerítették a fiatalokat a városokba azzal, hogy államosították a földeket, elvették a termelőeszközöket, a parasztoknak pedig be kellett lépniük a TSZ-be.

A fiatalok nagy része, ahogy a szüleim is, beköltöztek a városba, és megpróbáltak az iparban elhelyezkedni. Otthon azért apukának volt kicsi szőlője, kicsi konyhakertje, a háznál disznókat, tyúkokat nevelgetett. Olyan volt, mint egy mini gazdaság, melyet a munka után, mellett el tudtak látni.

– A szülői példát követve választotta a mezőgazdaságot hivatásának?

– Eredetileg vendéglátósnak tanultam. Persze otthon már gyermekként be kellett állnom a ház körüli munkák elvégzésébe, főleg az után, hogy visszakaptuk a földet. Úgy döntöttünk, művelni fogjuk. Így nyergeltem át a vendéglátásból a mezőgazdaságba. Őszintén szólva nem bántam meg, mert szeretem. Az én vérem is szállítja a föld szeretetét, ahogy az elődöké. Nem is működhetne jól másként.

Sokszor a munka sikere tartja bennem az erőt, előre visz, és nem enged csüggedni egy kedvezőtlen szezonban sem. A mezőgazdaságot a szerencsejátékhoz tudnám hasonlítani. Ha van egy jó gazdasági év, akkor lelkesek vagyunk, tudunk tovább fejleszteni. Viszont, ha egy rossz gazdasági év áll mögöttünk, az olyan, mint mikor a kártyán veszítünk. Ugyan mi nem adjuk fel, majd jövőre jobb lesz…

– A mezőgazdaság egész embert kíván. A család mennyiben partner benne?

– A feleségemmel közösen visszük a vállunkon a gazdaságot. A nagy fiam szokott még segíteni, így tulajdonképpen szinte a családban marad a munkamegosztás. De nem akarom a gyerekeimre erőltetni a mezőgazdaságot, pontosan azért, mert – ahogy mondta – ez a szakma egész embert kíván.

A mezőgazdaság perc munka. Mikor öntözni kell a növényeket, nem lehet a jövő héten öntözni, mikor a jószágot etetni kell, nem lehet holnap etetni őket. A paradicsomot is akkor kell leszedni, mikor megérett, mert akkor piacképes. Mindent az idejében kell elvégezni. Egyedül a burgonya piacra kerülésével lehet egy kicsit manőverezni, mert ha az beérett, még hónapokig lehet tárolni.

– Milyen termékekkel találhatják meg Önt a piacon a fogyasztók?

– Elsősorban burgonyával. Általában 5-6 féle burgonyát kínálunk, ebből négyféle biztosan kapható. A burgonyatermesztés nekünk azért is szerencsés, mert a vendéglátós múltamat kamatoztathatom. Tudom, hogy melyik burgonya milyen feldolgozásra alkalmas, és hogyan lehet elkészíteni finoman, így hasznos tanácsokkal tudok szolgálni. A kínálatunkban megtalálható még a dinnye, csemegekukorica, tojás, vöröshagyma, a rézüstben hosszú órákon át főzött szilvalekvár, a dió és a mák.

A mákot helyben daráljuk le egy több mint százéves darálón, mely kiválóan beleillik a piaci képbe.

– Milyen pozitív változásokat tapasztalt a piacra kilátogató közönség körében?

– Megfigyeltem, és ennek nagyon örülök, hogy az emberek ébredeznek, fordulnak a változás irányába. Egyre többen keresik a hazai, a helyi termékeket a piacon, valamint egyre többen kezdenek odafigyelni a környezettudatos életmódra. Vásárláshoz hoznak magukkal mosható zsákokat, szatyrokat, csomagolóanyagokat, már egyre többen érzik magukénak a mi kis bolygónkat.

Forrás: Intézmény- és Piacfenntartó Szervezet, Puskás Tünde

Korábbi piaci híreket  ebben a cikkünkben olvashat.

 

Hozzászólások