Árusportrék a piacról: Kanizsai Károlyné őstermelő több mint negyven éve árul aktívan virágot, zöldséget, gyümölcsöt Kecskeméten a Budai utcai belvárosi piacon.

Árusportrék a piacról:

Sok-sok éve kíséri figyelemmel a Kecskeméti Piac életét. Persze mindenki a saját szemszögéből lát. Hogyan emlékszik a kezdetekre?

Kapcsolatom a piaccal több mint negyven éve virág árusításával kezdődött. Férjem kertész volt, én a kereskedelemben dolgoztam. A kettőből gyúrtunk össze egy egységet. Otthagytam az akkori munkahelyem, és szépen fokozatosan felépítettük a saját kertbirodalmunkat, majd üzletünket itt a piacon. Akkor még a tulipán, a kardvirág, a viola termesztésén volt a hangsúly számunkra.

Amikor először megjelentem a piacon a virágaimmal mint árus, csak nagy nehézségek árán tudtam talpalatnyi helyhez jutni. Akkoriban rengetegen kínálták a portékáikat, és állandóan folyt a versengés a területekért. Annak érdekében, hogy nekem is legyen szabad helyem, előfordult nem egyszer, hogy már éjfélkor ki kellett jönnöm a piacra. Főleg hétvégeken özönlött a nép mindenfelől. Persze akkor még nem voltak nagy áruházak, csak a piac és elszórtan néhány kisebb bolt, üzlet működött.

Az idő múlásával bővíteni kényszerültem a kínálatot zöldséggel, gyümölccsel. Egyre nehezebb lett csak kertészkedésből megélni, mert radikálisan megcsappant azoknak a kereskedőknek és vásárlóknak a száma, akik nagy tételben vásárolták fel tőlem a virágokat. És mivel nem a szomszédból, hanem Kunszállásról jártam be a piacra, a virágkertészkedés mellett zöldséget és gyümölcsöt is kezdtem termelni.

Ha jól tudom, még most is Kunszállásról jár be a piacra árulni. Pontosan mekkora területet művelnek meg és milyen elosztásban?

Igen, Kunszálláson lakunk. Van egy kertünk, amelyet művelünk, valamint Fülöpszálláson egy egyhektáros földterületünk, ahol termesztünk. Ezen a tanyán van a gyümölcsös is. Amit tudok, kihozok a piacra eladásra, a többit saját fogyasztásra termeljük.
A férjemmel többnyire együtt kertészkedünk, de mivel ő már idősebb, a munka ordas része az enyém marad. A gyermekeim is besegítenek, amikor tudnak, főleg hétvégeken, vagy amikor tudják, hogy nagyobb munka következik, hazajönnek. Rájuk azért lehet számítani.

Negyven év hosszú idő. Biztosan sokan megismerték, megszerették a termékeit és visszajáró vásárlók lettek.

Igen, a piacon eltöltött idő alatt nekem is kialakult a visszajáró vevőköröm. Nyilván ez annak is köszönhető, hogy igyekszem a kívánságokat figyelembe venni, és azoknak maximálisan eleget tenni. A forgalom szempontjából számít az árérték, az udvariasság, a kedvesség és az apró kedvezmények is.

Próbálom a termékkínálatot is folyamatosan bővíteni, színesíteni. A kardvirág, tulipán és szezonális gyümölcsök, zöldségek mellett – lányom vállalkozásának köszönhetően – cserepes virágokkal, koszorúkkal, kézműves grillázs édességekkel, kreatív szezonális díszekkel és egyéb különlegességekkel törekszem arra, hogy az üzletet fellendítsem.

Nem egyszerű feladat, amit itt meg kell ugrani, mert minden változik, a piac és a szokások is. Sajnos az a tapasztalom, hogy a háziasszonyok főleg a hétvégére összpontosítanak, és hétközben már egyre kevesebben főznek.

Hogyan tudná jellemezni a piaccal való kapcsolatát?

A piacnak van egy varázsa. Amióta itt vagyok, fontos szerepet tölt be az életemben. Nagyon szeretem a munkám, bár már nem úgy bírom, mint régen. A gyermekeimtől hallgatom is eleget, hogy adjak le valamiből, mert sok ez már nekem. De szerintem nehéz, nagyon nehéz abbahagyni egy életformát, még ha a tűz egy idő után már nem is lángol úgy.

Az Árusportrék a piacról sorozatban Kanizsai Károlynét Puskás Tünde kérdezte.

Kecskeméti Piac

Facebook

 

Kapcsolódó cikkünk