„Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen!” (Wass Albert)

Sepsi Sándor ötkötetes költő megkereste szerkesztőségünket, hogy meséljen vágyairól, álmairól és arról, hogy öt évvel ezelőtt hogyan kezdte el megvalósítani ezeket. Kérésemre a bemutatkozást a gyermekkoránál kezdte.

1976. június 4-én születtem Tiszalökön. Születésem óta Tiszavasváriban élek, egy Szabolcs megyei kisvárosban. Már gyerekkoromban szerettem a verseket. Általános iskolában az irodalom volt a kedvenc tantárgyam. A kötelező verseket mindig szívesen tanultam. József Attila már akkor is nagy hatással volt rám. Az ő verseit szerettem a legjobban, és ez a mai napig így van! Talán azért, mert hasonló a lelkivilágunk. Ezek a versek ösztönöztek versírásra, na meg persze a lányok.

Milyen képesítésed van? Mi a polgári foglalkozásod?

Szobafestő-mázoló-tapétázó a szakmám. Több mint huszonkét  éve az építőiparban dolgozom, ebből finanszírozom a könyvkiadással járó költségeket. De sajnos, ez olyan szakma, ahol télen nagyon kevés munka van,vagy egyáltalán nincs. Ilyenkor jut több időm a versírásra és a verseim gépelésére.


Mit jelent számodra a versírás? Milyen külső és belső tényezők határozták meg, hogy tollat ragadj? Mikor jött el az a pillanat, hogy úgy érezted, kicsordulnak belőled a szavak, és ezt neked papírra kell vetni?

Számomra a versírás olyan, mint a víz vagy a levegő. Elengedhetetlen az életemhez! Versek nélkül már nem tudnám elképzelni az életemet. Nekem az írás nem csak hobbi és időtöltés, hanem lelki megnyugvás is, egyfajta terápia. Ha bármi rossz vagy jó dolog történik velem, késztetést érzek arra, hogy írjak, és sokszor a mondatok, a rímek csak úgy jönnek maguktól, megállás nélkül. Az élet volt a tanítómesterem, ezért van honnan és van miből ihletet merítenem!

Dedikálás

Elmondásod szerint már 14 éves korodban verset írtál. Hogy lehet az, hogy csak 2010-ben jelent meg az első köteted?

14 éves koromban kezdtem verseket írni saját magam szórakoztatására, és azért, hogy kiírjam a bennem lévő felgyülemlett érzéseket. Persze már ekkor ábrándoztam arról, hogy egyszer nekem is lesz egy saját, önálló verses kötetem, és hogy olyan nagy költő leszek, mint József Attila. De ez akkor még elérhetetlen álomnak tűnt. Innentől kezdve évről évre egyre jobban érdekelt a versírás. 16 és 19 éves korom között dalszövegeket is írtam két helyi rock együttesnek, mivel ekkor még zenész szerettem volna lenni. De hamar be kellett látnom, hogy a zenélés nem az én világom, így maradtam az írásnál. 21 éves koromban jelentkeztem egy helyi versírópályázatra, ahol 22 indulóból 3. helyezett lettem. Ez is ösztönzött a további versírásra. 16 és 22 éves korom között jelentek meg verseim a lakóhelyemen, Tiszavasváriban, a helyi havi lapban. 22 éves koromban elért a nagy szerelem. Összeköltöztem a szerelmemmel, de akkor nagyon keveset írtam, és ritkán ragadtam tollat. Nyolc év után (2006-ban), amikor ez a kapcsolat véget ért, akkor kezdtem el ismét írni.


Majd 2008-ban jött egy újabb szerelem, egy újabb kapcsolat. Az igazi fordulat akkor kezdődött az életemben, amikor ennek a kapcsolatnak vége lett. Mivel ez nagyon megviselt, depressziós lettem. Hónapokig ki sem mozdultam a lakásból, magamba zárkóztam, csak írtam és írtam, naponta tíz-húsz verset, de volt, hogy többet is. Az írás tartott életben. Ekkor tűztem ki magam elé azt a célt, hogy mindenképp kiadok egy verses kötetet, s mire egy kötetre való versem összegyűlt, addigra a depresszióm is elmúlt. Így indult el a karrierem!


Kinek mutattad meg első írásaidat, mielőtt a nyomdába vitted? Volt valaki, aki versírásra biztatott? Ki lektorálta? Ki írta az előszót? Volt-e, van-e mentorod?

Évekig csak a fióknak írtam, nem mutattam senkinek a verseimet egészen 2009-ig, amikor eldöntöttem, hogy kiadom első kötetemet. A nyomdába kerülés előtt elvittem a kézirataimat egykori általános iskolai magyar irodalom szakos tanárnőmnek, és még több irodalomhoz értő személynek is, hogy véleményezzék a verseimet. Mivel ők jónak találták a verseimet és további írásra biztattak, úgy döntöttem, hogy kiadom őket. Az előbb említett magyar tanárnőm lektorálta az első kötetemet. Elősző nem volt az első kötetemben. Nem tudom, miért nem, az valahogy kimaradt! Talán azért, mert akkor még nagyon keveset tudtam arról, hogy hogyan is működik egy könyv kiadása. Ez akkor számomra egy új és ismeretlen világ volt. De nagyon akartam ezt a kötetet, mindennél jobban. Mentorom nincs, és nem is volt soha.


Azt olvastam tőled, hogy rengeteg nőnek írtál szerelmes verset. Bocsáss meg, de úgy gondolom, hogy az ember életében csak egyszer vagy kétszer lehet igazán szerelmes. Akkor ezek az érzések nem valósak voltak?

Igen, ezt jól látod! Így utólag visszagondolva nem is szerelem volt ez akkor, csupán csak vágyakozás. De voltam igazán szerelmes is, ami viszonzásra talált, és nagyon szép éveket éltem le így. Az első szerelem 14 éves koromban talált rám. Én mindig szerelmes, érzelmes ember voltam, mindig is igényeltem a szeretet, a szerelmet. Voltak beteljesült és be nem teljesült szerelmeim is. Számomra mindig fontos volt, hogy szeressek, hogy szeressenek.


Bizonyára sok hölgyet tettél boldoggá a verseiddel. Volt-e olyan, aki nem igazán örült a verseidnek, sőt talán még fel is dühítetted őt e
zzel?

Olyan, aki nem örült volna annak, hogy verset írtam neki, nem volt. Minden hölgy örült a verseimnek, még az is, aki nem érzett irántam szerelmet. A nők többsége szereti a romantikát, és szereti az érzelmes verseket, a nők szívéhez sokszor egy érzelmes versen keresztül vezet az út. Én versekben tudom legjobban kifejezni az érzéseimet, gondolataimat.


Kérlek, sorold fel az eddig megjelent köteteid címét és megjelenésük időpontját!

Az első kötetem 2010-ben jelent meg ÉRZÉSEK címmel, magánkiadásban. A második kötetem 2011-ben REMÉNY címmel, szintén magánkiadásban. A harmadik kötetem 2012-ben AZ ÁLMOK ÚTJÁN címmel a Holnap Magazin gondozásában. A negyedik kötetem 2013. június 4-én látott napvilágot az Osztrák-Magyar United p.c. kiadó gondozásában. Az ötödik kötetem is ebben az évben, 2013 novemberében jelent meg SZIKRÁK címmel az Aposztróf Kiadó gondozásában.

Tagja vagy-e valamelyik irodalmi vagy művészeti csoportnak?

Nem vagyok tagja semmilyen irodalmi vagy művészeti csoportnak, de szeretnék a közeljövőben.


Irodalmi munkásságodért kaptál-e valamilyen elismerést?

Tavaly, azaz 2013 decemberében kaptam egy díjat, a Batsányi Cserhát Művész Kör ART díját, amit egy verspályázatra beküldött verseimért kaptam! De számomra az az igazi elismerés, ha tetszenek a verseim az olvasóknak, és azonosulni tudnak leírt gondolataimmal. Ez nekem minden díjnál nagyobb elismerés!


Milyen álmaid, vágyaid vannak az elkövetkezendő évtizedekre?

Álmaim, vágyaim mindig is voltak és lesznek is. Mert úgy vélem, az embernek mindig kell, hogy legyenek álmai, vágyai, amikért küzdhet, és ha elérte ezeket, boldog lehet. Mert célok nélkül mi értelme van az életnek? Szerintem semmi! Az én vágyam az, hogy pár éven belül országosan ismert költő legyek! Olyan, akire évtizedek múltán is emlékeznek az emberek, és akiről büszkeséggel beszélnek! Olyan, mint példaképem, József Attila. És talán egyszer, amikor már nem leszek, a verseimet iskolákban fogják tanítani a gyerekeknek. Tudom, hogy nagy vágyak ezek, talán elérhetetlenek is, de én hiszek benne, hogy egyszer még valóra válhat mindaz, amit megálmodtam! Szeretnék még sok verseskötetet kiadni, segíteni, felkarolni a fiatal amatőr költőket, s minél több emberrel megismertetni a verseimet, a könyveimet!


Hogyan látod magad negyven év múlva? Család, gyerekek, hintaszék, ne adj Isten talán még egy irodalmi díj is?

Ennyire előre azért nem tervezek! De igen, szeretnék családot, gyerekeket, hogy öreg fejjel büszkén mesélhessek a gyerekeimnek, unokáimnak arról, hogyan lettem költő,és láthassam őket felnőni, és boldognak lenni. Szeretném, ha ők is büszkék lennének rám, és szeretettel gondolnának rám, ha már nem leszek! Szeretném, ha a gyermekeim is örökölnék tőlem a versek szeretetét, és talán még azt is megélhetem, hogy elolvashatom a gyermekem saját versét, verseit! Ha jön irodalmi díj, hát jöjjön, örülni fogok neki, de ha nem jön, az sem baj. De amíg élek, az utolsó percig írni szeretnék, mert ez az életem!

A magam és a szerkesztőség nevében kívánok neked erőt, egészséget és töretlen alkotókedvet!

SEPSI SÁNDOR versei

VOLTAM

Voltam rossz,
és voltam jó.
Voltam király
és alattvaló.
Néha koldus,
sokszor árva.
A lelkem hűvös
ketrecébe zárva.
Néha ördög voltam,
néha angyal.
Este gonosz,
de nyugodt nappal.
Éltem úgy, ahogy
jólesett éppen.
Földre rogytam,
vagy szálltam az égen.
Voltam hű és hűtlen,
és voltam megcsalt.
Sokszor a magány
a szívembe mart.
Hol gazdag voltam,
hol szegény.
Vagy elnyelt a föld,
vagy húzott az ég.
Bátor voltam,
bár néha féltem.
De mindig csakis
az álmaimnak éltem!

AHOGY…

Ahogy az évszakok változnak,
úgy változik a hangulatom.
Ahogy elmúlik az élet,
úgy múlik el minden fájdalom.

Ahogy az idő őszből télbe vált,
úgy változik bennem az érzelem.
Ahogy tavaszból lesz nyár,
úgy lesz a magányból szerelem.

Ahogy a madár elhagyja fészkét,
úgy hagy el engem a bánat.
Ahogy az anya csókolja gyermekét,
úgy csókolja valaki a számat.

Ahogy este lemegy a nap,
s csillag lesz a fekete égen.
Ahogy estéből lesz reggel,
úgy leszek ott valaki szívében.

MÉG NEM KÉSŐ!!!

Még nem késő
áldozni a jóra,
de messze még a cél.
Aki nem adja fel,
az mind célba ér!

Még nem késő
újra kezdeni,
még bármit lehet.
Ha akarod, az álmod
téged is a csúcsra vihet!

Még nem késő
a padlóról felállni
felemelt fővel.
S minden rossz eltűnik
szép lassan, idővel!

Soha nincs késő semmihez,
bármit lehet bármikor.
Akkor is, ha fiatal vagy,
s ha elszaladt veled a kor.

LÁTTALAK ÁLMOMBAN

Már álmomban is hallom lépteidet,
ahogy jössz felém.
Látom az arcodat,
hallom a hangodat,
s a boldogság költözik belém.

Látom, ahogy a hosszú hajad
lebben az őszi szélben.
Érzem illatod,
a szerelmet átadod
nekem egy fa alatt a fényben.

Érzem, ahogy átkarolsz engem
ölelő két karoddal.
A szemembe nézel,
még valamit érzel,
s eltűnsz együtt, a boldog mindennapokkal.

VOLTAM II.

Voltam gyermek,
sajnos nem sokáig.
Álltam sárban
térdig vagy bokáig.
Voltam szerelmes
néha-néha.
De ezt a szívem
csak ritkán bírta.
Voltam munkás,
ez is, az is.
Volt sok barátom,
igazi és hamis.
Voltam üldözött
és fekete bárány.
A legjobb gyógyszer,
s a legpusztítóbb já
rvány.
Voltam jótevő,
de néha balfék.
Volt bennem jóindulat,
s volt rossz szándék.
Voltam oktató,
de nem sokáig.
S lettem töltőtoll koptató,
már mindhalálig.

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

2014. szeptember 1.

Hozzászólások