A mi családunkban mindig természetes volt, hogy szeretjük az állatokat, és családtagként kezeljük őket. Ennek ellenére valahogy csak az utóbbi egy évben kezdtem aktívan részt venni állatvédelemmel kapcsolatos rendezvényeken, és több szervezet munkásságát nyomon követni. Rengeteget adtak nekem ezek a programok és az állatokkal töltött idő, így mindenkinek teljes szívvel tudom ajánlani, hogy próbálja ki magát önkéntesként valamelyik szervezetnél. Így megtudja, milyen is állatokon segíteni.

Kutyaovi Állatvédő Egyesület – Fotó: Helstáb Laura

– Ilyenkor mindig annyira megnyugszom – mondta az egyik barátnőm, miközben a Városligetben sétáltattunk egy gazdikereső kutyát az egyik állatvédő szervezet örökbefogadó napján. Többször is jelentkeztünk már segítőnek egy-egy ilyen rendezvényre, és nem véletlen, hogy minden alkalommal örömmel megyünk újra és újra. Tökéletesen átéreztem, amit az említett barátnőm mondott. Én is ugyanígy voltam ezzel: bármilyen stresszes vagy nehéz időszakon mentem át éppen, ha ki tudtam szakadni pár óra erejéig, és állatokkal foglalkozhattam, mindig feltöltődtem tőle, és sokkal pozitívabban vágtam neki az előttem álló nehézségeknek.

A Ligetben eddig három alkalommal vettünk részt az Eszkuláp Állatvédő Egyesület egész napos programján. Mindig szuperül éreztük magunkat, új élményekkel gazdagodtunk, és számos nagyon klassz embert ismertünk meg, akik egészen heroikus munkát végeznek, és sok száz, sőt ezer állatot mentenek meg, és adnak nekik esélyt egy jobb életre.

Az Eszkuláp Állatvédő Egyesület örökbefogadó napján

Minden alkalommal kutyafogónak jelentkeztünk, azaz mi vigyáztunk az egyesület valamelyik védencére a rendezvény alatt. Mivel nekem macskáim vannak, már az is izgalommal töltött el, hogy a boltban ezúttal a kutyaeledeleknél válogathatom a különböző fajta jutalomfalatokat. A sétákat, a simogatásokat, a játékokat pedig – azt hiszem, bátran állíthatom, hogy – a barátaim és én legalább ugyanannyira élveztük, mint a ránk bízott kutyák. Öröm volt látni, hogy élvezik a környezetváltozást, hogy ott van előttük az egész Városliget, amit felfedezhetnek, hogy körbe vannak véve szerető, simogató kezekkel, és persze finom falatokkal.

Az Eszkuláp Állatvédő Egyesület örökbefogadó napján

Első alkalommal egy idősebb, 10 év körüli kutya volt rám bízva, akivel nagyon élveztük a sétát, mindannyian szeretgettük, ölelgettük, majd jókat pihentünk és ücsörögtünk az árnyékban. Minden kutya külön egyéniség, ezt a második örökbefogadó napunk tökéletesen igazolta, hiszen ezúttal egy csodaszép, egy év körüli, fiatal „suhanc” pórázát kaptam a kezembe, aki a maga 25 kilójával úgy húzott előre, hogy inkább az ő, semmint az én akaratom érvényesült. De minden vele töltött percet élveztem, és az a nap egy cardio edzésnek is tökéletesen megfelelt.

Fotó: Kutyaovi Állatvédő Egyesület

A harmadik alkalommal egy másik fantasztikus munkát végző csapat, a Kutyaovi Állatvédő Egyesület is csatlakozott a programhoz. Aznap az ő mentvényeik közül sétálhattam az egyikükkel, és mivel ők kölykökkel foglalkoznak, így egy néhány hónapos kis rosszcsont lett a sétapartnerem. Mindhárom kutya teljesen más egyéniség volt, és mindegyikükkel szuper napot töltöttünk együtt, ami után teljesen feltöltődve, mosolyogva indultam el a trolibusz megállója felé.

A fent említett két egyesület mellett még jó párat lehetne említeni, én most hármat szeretnék kiemelni. Az Állat és Ember Állatvédő Egyesület munkásságát hosszabb idő óta nyomon követem, náluk van a yorkie fajtamentés is, és fantasztikus, amit a kutyákért tesznek. Budapesten vannak, minden figyelmet és segítséget megérdemelnek.

A Menhely az Állatokért Alapítvány egyik védencével, Mulannal

Hogy haza is beszéljek,- hiszen eredetileg kecskeméti vagyok – maximális tisztelet és elismerés illeti meg a Menhely az Állatokért Alapítványt Kecskeméten. Szombat délelőttönként tartanak mentornapot, amikor mindenkit várnak, aki szeretné megszeretgetni vagy megsétáltatni a védenceiket. Több alkalommal is jártunk náluk, és mindig nagyon jól éreztük magunkat.

És végül megemlíteném a mátészalkai Összefogás az Állatokért Alapítványt, akik szintén nagy küzdelmet folytatnak, hogy minél több állaton segítsenek, ami a keleti országrészben még nagyobb és nehezebb feladat. Nemrég egy óriási vihar gyakorlatilag letarolta a menhelyet, de talpra álltak, és dolgoznak tovább fáradhatatlanul. Nemcsak Mátészalkán, hanem budapesti rendezvényeken is lehet velük találkozni.

Saját cicáink otthon

A mi családunkban mindig természetes volt, hogy szeretjük az állatokat és családtagként kezeljük őket. Imádjuk a két macskánkat, Pault és Guinevre-t, és meggyőződésem, hogy az egész család nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy el sem tudnánk képzelni, milyen lenne nélkülük. Ennek ellenére valahogy csak az utóbbi egy évben kezdtem aktívan részt venni állatvédelemmel kapcsolatos rendezvényeken, és több szervezet munkásságát nyomon követni a Facebookon. Rengeteg pluszt adnak nekem ezek a rendezvények, az önkénteskedések, az állatokkal töltött idő. Nem tudok olyan okot, ami miatt ne tudnám teljes szívvel ajánlani mindenkinek, hogy néha csatlakozzon valamilyen állatokat segítő kezdeményezéshez.

Bőven van miből választani, bőven van hol segíteni. Remélem, ez a beszámoló másoknak is kedvet csinál ahhoz, hogy kövessék a példámat, és kipróbálják magukat önkéntesként, segítőként. Megéri. Tényleg.

Weninger Andrea

Ha valakinek van hasonló, állatvédelemmel, önkénteskedéssel kapcsolatos élménye, amit szeretne megosztani, a Montazsmagazin szívesen várja az írását. 

A részletekről ITT lehet olvasni.

 

 

Hozzászólások