2014. augusztus 8-17. között a Máltai Lovagrend Hollandiában tartotta a harmincegyedik Nemzetközi Nyári Táborát. A Magyar Máltai Lovagok Szövetsége 24 magyar résztvevőt delegált, akik közül tízen kerekesszékesek voltak. Egyikükkel készült az alábbi beszélgetés.

hollandia_viki1

Ez a több mint ötszáz résztvevős esemény – legalábbis erre a tíz napra -tényleg megszüntette azokat az akadályokat, amelyek a fogyatékos emberek útjában állnak  – mesélte nekem Viki (Wilde Viktória), akivel korábban már készítettem interjút az MMLSz lourdesi zarándoklata kapcsán. Élményekkel telve tért haza.

Hogyan mentetek Hollandiába és milyen körülmények fogadtak?

Busszal utaztunk és félúton megálltunk a németországi Thundorf-ban, ahol a helyi Máltai Lovagrend fogadott bennünket. Itt egy akadálymentes szállodában töltöttünk egy éjszakát, majd további 500 km buszozás után megérkeztünk a hollandiai Harskamp-ba. Itt egy korábban katonai kaszárnyaként működő táborban szállásoltak el bennünket, a több száz résztvevőt: sérülteket és segítőiket, kísérőiket.
Komfortos barakkokban laktunk, szobáink hat személyesek voltak. Én és a barátnőm, valamint két bájos segítőnk egy ilyen szobába kerültünk négyen. A rendezvényeink, a közös imádkozások, az étkezés és az esti bulik a tábor közepén levő hatalmas sátorban zajlottak.

hollandia_viki4

 

Mekkora lehet az a sátor, ahová ennyi ember elfér?

A bajorországi Oktoberfest-ek sörsátraihoz hasonlítanám. Az első napon volt egy igazi nemzetközi piknikünk is itt. Minden nemzet a maga zászlaja alatt vonult be, s hozta a közösbe a saját nemzete ételeit, italait. Természetesen a magyar étkeknek volt a legnagyobb sikere: töltött káposzta, kolbászok, tepertőkrém, pálinka, rozé bor…

Hol jártatok Hollandiában?

Sűrű volt az egy hét, minden nap történt valami nagyon emlékezetes. Jártunk Amszterdamban, ahol hajóról néztük végig a főbb látványosságokat. A hajóra történő fel- és leszállásunk liftekkel természetesen akadálymentes volt.
Elvittek bennünket az akadálymentes Van Gogh Múzeumba is. Hazatérve örömmel láttam, hogy a neten egy virtuális múzeumlátogatással visszaidézhetem az ott látottakat.

hollandia_viki2

Aznap délután pedig egy akadálymentes arborétumban tanösvényeken is jártunk, ahol a kísérőm nekem külön németül mondta el – ráadásul bajor tájszólásban –, az ismertetőt és „ezer” kérdésemre válaszolt. Számomra ez azért is volt fontos, mert a második, vagy inkább első anyanyelvem – sváb felmenőimnek köszönhetően – a német. Örültem, hogy külföldön is tudtam használni a német nyelvet.

Hollandiában augusztus 15. nem csak Nagyboldogasszony, hanem Vilmos Sándor, a holland király ünnepe is. Ilyenkor országszerte búcsúkat rendeznek. Minket is elvittek egyre. Képzeld, itt körhintára is ültem és még célba is lőttem.

hollandia_viki3

A személyes kísérőitek, segítőitek hogyan kerültek a csapatba?

Igazán elkötelezett önkéntesek ők, akik a civil munkájuk után az éves szabadságukból áldozzák fel ezt a hetet, s kísérnek el bennünket. A mi személyi segítőink például az egyik máltai lovag két lánya voltak. A civil életben egyikőjük rendezvényszervezőként dolgozik, a testvére pedig még tanítónőnek tanul.  Igazán mély barátság szövődött közöttünk. Azt tervezzük a barátnőmmel, hogy a jövőben egy akadálymentes erdélyi kirándulásra is velük mennénk el, talán már jövőre.

Mit találtál legemlékezetesebbnek a táborozásból?

Minden este igazi diszkós bulival zártuk a napot. Nekem még ilyenben nem volt részem korábban. Kerekesszékes rock and roll – no, ez nagyon vidám volt. Míg élek, nem felejtem el.

Antalffy Yvette

Hozzászólások