Üdítően vidám, felszabadult komédiázás, könnyed előadásmód, élvezetes alakítások – a Globe Színház előadása kitűnően adta vissza Shakespeare vígjátékának tónusát és a korabeli színjátszás hangulatát.

ahogy tetszik globe

Története jól ismert vígjátéki elemekre és karakterekre épül, nincsenek benne jelentős műfaji újítások, az ismerős motívumokból Shakespeare mégis egy sajátos, egészen egyéni, már-már a valóság határait feszegető világot teremtett.  Szerelem első látásra, félreértések, szerepcsere, álöltözet, trónviszály, kételyek, majd felszabadító végkifejlet – a cselekmény váza nem tartogat meglepetéseket. A szereplők azonban, (és nem csak a főbb szerepekben) élettel teli karakterek, sziporkázó dialógusaik és szójátékaik a mai kor embere számára is élvezhetőek.

A herceget hatalomvágyó öccse elűzi az udvarból, és vele együtt hűséges kísérete is távozik. A herceg lánya, Célia nagyon ragaszkodik unokahúgához, Rosalindához, ezért a trónbitorló egy darabig őt is megtűri a környezetében. Ezzel a szállal párhuzamosan játszódik le két testvér viszálya: Olivér, az egyik nemes úr féltékeny öccsére, Orlandóra, ezért apjuk halála után szolgasorban tartja. Csupán egy hűséges öreg szolgáló tart ki mellette, és ő figyelmezteti a veszélyre: bátyja az életére tör. Orlandó azonban nem ijed meg a kihívásoktól, birkózásban legyőzi a herceg bajnokát, mellyel végérvényesen maga ellen hangolja testvérét. Az öreg szolgával az erdő felé veszi az irányt, akárcsak Rosalinda, akire mégiscsak lesújtott nagybátyja haragja, és akit unokatestvére, Célia, valamint az elmés mondásokkal nem fukarkodó udvari bolond, Próbakő is elkísér a száműzetésbe. Orlando és Rosalinda már a nagy port kavaró birkózás előtt szerelemre gyúlnak egymás iránt. Orlando nem ismeri fel a biztonságuk érdekében férfinak öltözött lányt, és leckéket vesz tőle udvarlásból. A félreértések sora nem ér itt véget, hiszen egy pásztorlány szíve is az álruhás Rosalindáért kezd dobogni, őérte azonban egy pásztor bolondul…A bonyolult szálak és a bizonytalan sorsok a végére azonban megnyugtatóan rendeződnek.

ahogy_tetszik2

A történet nagy része tehát az erdőben, a „civilizáción” kívül, a világ zajától távol játszódik. A város és a vidék ellentétének ősi toposza jelenik itt meg. A viszályokat, ellenségeskedést, aljasságot képviselő hercegi udvar, és az ártatlanokat befogadó, tisztaságot és érintetlenséget jelképező erdő áll szemben egymással. Az erdő mindenkinek mást jelent: éhséget és fáradtságot a hosszú útról érkező vándornak, a magányos nőknek kiszolgáltatottságot (ezért öltözik Rosalinda férfiruhába), a menekülőknek rejtekhelyet, az ott élő pásztoroknak az életük színterét, munkát, lakóhelyet.
A cselekmény a valóság és a fantázia világának határmezsgyéjén történik, egy sosemvolt, idillikus környezetben. A konfliktusok az ember hagyományos közegétől messze, az erdő távolról félelmetes, közelről enyhet adó, befogadó hátterében oldódnak fel. A szerelmesek itt találnak egymásra, a bizonytalanságból bizonyosság lesz, sőt még a rosszak is jó útra térnek, a nélkülözés, a kitaszítottság, a megélhetés nehézsége ellenére itt teljesedik ki a szereplők sorsa.

Nem érdemes a realitás szemszögéből nézni a történetet, ez nem is lehet elvárás a darabtól, hiszen éppen azért különösen szerethető ez a vígjáték, mert elvarázsol, idegen, mégis ismerős tájakra repít, ahol az igazságérzetünknek megfelelően bonyolódnak a szálak. Vannak persze megmosolyogtatóan naiv és valószínűtlen jelenetek a darabban, hiszen nem hihetjük, hogy a férfiruhába öltözött Rosalindát sem apja, sem szerelme nem ismeri fel; a testvérét egész életében szolgasorban tartó és elnyomó Olivér jelleme sem alakulhat át egy csapásra fivére önzetlensége láttán, és az ármánykodó herceg megtérése is csupán a boldog befejezés írói eszköze, mintsem a való életben tapasztalható fordulat. A pásztorok és a pásztorlányok pedig mintha egyenesen egy ókori pásztorregényből léptek volna elő,  írnak és olvasnak, választékos szavakkal vallanak szerelmet, az egyetlen női szereplő, aki kilóg a sorból, az a tudatlan és rendkívül egyszerű Juci, az udvari bolond érdeklődésének tárgya.

As You Like It

Két karakter szerepeltetése visz új színt a romantikus komédiába:
Jacques, az örök pesszimista, a kétkedő udvaronc jelenléte ugyan a cselekményt nem viszi előre, pusztán árnyalja, néhol melankolikus, néhol ironikus hangot adva hozzá. A társaságot kerülő, magányosan bóklászó férfi mindig kérdez, filozofál, és nem nyugtatja meg semmilyen válasz. Shakespeare az ő szájába adja az egyik legismertebb monológot, melyre még a drámáit nem ismerők is felkapják a fejüket: “Színház az egész világ/s színész benne minden férfi és nő“.
Jellegzetes, karakteres szereplő a Próbakőnek (Touchstone) nevezett bolond is. Nem klasszikus udvari bohóc, inkább a szavak mestere, művelt ember, akitől a filozófia sem áll távol. Érdekessége az előadásnak, hogy ugyanaz a Dominic Rowan játssza, aki a VIII. Henrikben a királyt alakította a szerepnek kijáró méltósággal.

ahogy_tetszik3

A filmfeldolgozással ellentétben a színházi előadás sokkal nehezebben tudja érzékeltetni a helyszínt.  Az Erzsébet-kori színházban sokat bíztak a nézők fantáziájára. A Globe Színház előadása ennek a feladatnak is kiválóan eleget tesz: a színterek változása jelképes ugyan, mégis találó. A palotában játszódó színek alatt az oszlopok sötét színű drapériával vannak befedve, az „erdőben” aztán lehullanak a leplek, az oszlopok a fák törzsének színét adják vissza, aláfestésként madárdal hallatszik. A kellékek szintén nem játszanak különösebb szerepet, összességében tehát mégiscsak el kell képzelnünk az erdőt, az előadást nézve azonban ez nem tűnik nehéznek: a történet és a szereplők sorsa átélhető, érdekes, követhető.
Mesevilág ez, a valósághoz vajmi kevés köze van, talán ezért olyan vonzó ez a darab, és olyan hálásak szerepei, brillírozni lehet bennük. Meg is teszik a színészek: könnyed, önfeledt szórakozást nyújtanak, még az sem fáraszt el, hogy közben olvasni kell a feliratokat, mert bármilyen szépen artikulálnak is a színészek, még az angolul amúgy jól tudóknak is szükségük van a magyar szövegre.

Két és fél órás kikapcsolódás, igényes szórakozás, egy történet, mely nem megy ki a divatból. A Globe Színház Shakespeare-előadásainak közvetítése október 24-én a Macbeth-tel folytatódik az Uránia mozivásznán.

Képek forrása: Uránia Nemzeti Filmszínház

Hozzászólások