1955. május 14-én írták alá a Varsói Szerződést, a Szovjetunió és kelet-európai csatlósállamainak katonai szövetségét. A szerződést – megalakulásától kezdve – a szokásos hazug kommunista propaganda kísérte. Úgy állították be, azért van rá szükség, hogy megvédelmezze a tagjait a nyugati imperialista hatalmak agressziója ellen, akik a szocialista országok megsemmisítésére törnek. Valójában az ellenfél a Nato volt, a védelmi szerződés, amely alapszabálya értelmében védelmet nyújtott tagállamainak a szovjet fenyegetés ellen, ami akkor már nemcsak Európa, hanem az egész világ ellen irányult.

A Varsói Szerződés a szovjet világuralmi törekvések szervezete volt. A főparancsnoka mindig szovjet tábornok volt, a csatlósállamoknak nem volt beleszólásuk a szovjet katonai doktrinába. Lehetővé tette, hogy a szovjet csapatok az osztrák államszerződés után is Magyarországon tartózkodhassanak. Ausztriát 1955-ben hagyta el a szovjet hadsereg, míg Magyarországon erre csak 1991-ben került sor. Az elhúzódó szovjet megszállás eredményét láthatjuk, ha összehasonlítjuk a két ország fejlettségi színvonalát napjainkban. Annak idején hasonló szintről indultunk.

A Varsói Szerződés agresszív jellege többször is megnyilvánult. Az 1956-os magyar szabadságharc, vagy az 1968-as prágai tavasz elfojtását nem lehet az imperializmus elleni védekezéssel magyarázni. A szervezet csak a Szovjetunió széthullása után oszlott fel az 1990-es években, de negatív hatásait napjainkig érezhetjük.

 

Weninger Endre

Hozzászólások