„A szeretet olyan erő, amely szeretetet teremt.”

A szeretet olyan, mint a forrás. Mindig ad. Adja önmagát, mégis megmarad a maga állandóságában, nyugalmában: örök csodaraktára a szívnek, a szívünk kamrájában. Tiszta, mint a kinyílt fehér liliomok.

 

virag

 

És minden időben, még a nyári nap sóhajában, az őszi színes kavalkádban, a hófehér telek szépségében és a tavasz ragyogásában is. A szeretet mindenkinek kell! Mindig kell! Szükségünk van rá! A szeretet benne él a szívünkben, a lelkünkben, a kezünk simogatásában, a szemünk pillantásában, minden ölelésünkben, a csókjainkban.

Az ÉLET egyik nagy biztonsága maga a szeretet, mely egész életünkben elkísér. A forrás is adja mindig szeretetét, szépségét, erejét. Adja hűs vizét, frissességét, szomjat olt a melegben, éltető életerő, mint a szeretet.

A fák is adják szeretetüket: adják lombjaikkal, szépségükkel, árnyat-adásukkal: ez a szeretet jele. De nem szórják szét egészen, mert az életprincipium megmarad a gyökerekben, ez adja a fáknak az egész életet sok évtizeden keresztül. S ebben a zöld tengerárban, a fák birodalmában kipiheni-pihenheti magát a szív, a lélek, s gondolatban átöleli szeretetadásának nagyságát. Mennyi szereteterőt lehelnek a levelek nekünk! Életet lehelnek a nagy Természet ölén.
Amíg szeretet van, addig van csak ÉLET. A szeretet himnuszában éneklik:

„A szeretet kincs,
Hatalom semmivé lesz,
A szeretet megmarad,
Szétosztva nő, halva éled,
El nem fogy, akár a Nap.”

Életünkben fontos a belső rend fenntartása, amihez szükséges a „Négy sarkalatos erény”: a bölcsesség, az igazságosság, a mértékletesség és a bátorság. Erre mindnyájunknak szüksége van.

„Minél több szeretet és jóság sugárzik belőled, annál több áramlik vissza.” – írta Sigmund Freud.

 

annunziata1

 

A szeretet erős, mint a szív, mely oly sokat kibír. Mert a szeretet igazság-kereső és békét adó. Gondolkodjunk el, s „a szavak kinyílnak szívünkben, mint a virágok.” – írta Sri Chinmoy. Igen, a szeretetvirágok. Mert szívünkből áradnak a szép szeretet-szavak. Igen. Szívünk szeretetével élünk. Cogito ergo sum. Az emberek néha nagyon gyöngék, tehát kell a szeretet. A szeretet-adás, ami ajándék. Sok a bánat is, erre kell az orvosság, a szeretet.

„ De, mi a bánat?
Egy nagy óceán,
s mi az öröm?
Az óceán kis gyöngye!” – írta egykor Petőfi Sándor.

A szeretet örömet ad, adhat, hiszen a szeretet szívünkben soha ki nem fogyó lángrózsa. És örömet ad a szürke hétköznapokban s ünnepnapokban egyaránt.

„A legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után.” – vallotta a nagy Cicero. Ezért, amíg élünk e földön, gyújtsunk szeretetet, hadd csillogjanak a szemek! Gyújtsunk nagy tüzeket, hadd gyúljanak a szemekben örömtüzek! Hiszen a szeretet kincs. A szeretet örök nagyhatalom.

A szeretet kiválaszt, megszólít, megtart és elenged, de soha sem sajátít ki, legfeljebb örömmel elfogad, ha önként csak neki ajándékozod magad. Éljünk a szeretet tükrében!

ANYÁK NAPJA közeleg, a szeretet ünnepe. Gondoljunk az ÉDESANYÁKRA! Egyik nagyon régi versem, amit még kislány koromban írtam:

MA…

Ma mindent versben mondok el,
Ma a kismadár is szebben énekel,.
Ma minden, minden csodaszép,
Ma virágerdő néz Feléd.
Ma a könnyek is szebben folynak.
Ma a szájak is szebben dalolnak.
Ma ÉDESANYÁMNAK köszönetet mondok.

A kis unokám, amikor nyolc és fél éves volt, a következőket írta:

A szivárvány Néked ragyog,
a Nap Rád mosolyog,
a Hold, a csillagok s a fény,
mind szeretetsugárzó jelvény.

A szivárvány nyugodt színei
nem hagynak Téged el,
nyugodttá teszi Léted,
lenyújtja szeretetét Érted.

„A szeretet a szív szép ege. A szeretet éltet!

 

annunziata2

 

Az ébredő derengés felhígította a hajnalt, s a botladozó hajnali fények megjelentek, majd lassan felragyogott a nap keleten csodás színeket varázsolva az égre, mert ANYÁK NAPJA volt földön és odafönn…

Szöveg és rajzok: Fenyves Mária Annunziata

Szerkesztette: Weninger Endréné Erzsébet

 

 

Hozzászólások