A szeptember a régi római naptárban a hetedik hónap volt, elnevezése a latin septem (hét) számnévből ered. Ezt a nevét akkor is megtartotta, amikor már a kilencedik hónappá lépett elő. Régi magyar elnevezése: őszelő, Földanya hava, mérleg hava, Szent Mihály hava. Ekkor van az őszi napéjegyenlőség is, és a Nap már a mérleg jegyében jár. Sok népszokás, hiedelem utal a várható időjárásra, a termés milyenségére.

a szeptember

Eleink az őszelő szeptembert Szent Mihály havának nevezték. Faluhelyen ezen a napon kezdték a kukoricát törni, aminek neve tengerihántás vagy máléfejtés volt. Miközben a fiatalok törték a kukoricát, énekeltek, mókáztak, bolondoztak, ittak, udvaroltak, és ha üszkös kukoricacsőre leltek, a lányok arcát befeketítették vele.

Az északi félteke népei számára szeptember elsősorban a betakarítás, a szüret ideje, illetve az ősz és a lombhullás kezdete. Így nem véletlen, hogy a hónap különféle nevei – a holland őszhónap (Herstmaand), a szász árpa- (Gerst-monath), vagy szürethónap (Haerfest-monath), a francia republikánus naptárban található gyümölcshónap (Fructidor) – is ezt tükrözik.

 

Persze számos egyéb elnevezés is létezett. A baszkok például páfrány- vagy kukoricacső-hónapnak, a dánok – valószínűleg a jó fogás miatt – halhónapnak, az oroszok borús, piszkos hónapnak, a szlovákok pedig a bögöly vagy az üzekedő kecskék hónapjának hívták ezt az időszakot.

Szept. 1-jén kezdték meg a búza, másutt a rozs vetését. A néphit szerint ha e napon vetik el a búzát, bő termésre számíthatnak. Időjárásjósló nap is e nap, ha esik, akkor esős lesz az ősz, ha nem esik, akkor száraz őszre számítottak. Ha karácsonykor le szerették volna vágni a disznót, akkor e napon fogták hízóra.

Fotó: netfolk.blog.hu

Szeptember 05. Lőrinc
Nálunk úgy tartják, hogy Lőrinc napon fordul az időjárás, s ezután már a körte és a dinnye rossz ízű.

Szeptember 08. Mária
Szűz Mária születésének napja. A 11. század óta tartják számon. Sok helyütt ez a nap volt a cselédek szolgálatba lépésének az ideje. Egyes helyeken e napon kezdték meg a gabona vetését. E napra virradó éjszaka kitették a vetőmagot, hogy azt az Úristen szentelése fogja meg. Ez a nap jelezte a dióverés kezdetét, és a fecskék útra kelését is.

Szeptember 12. Mária
Szűz Mária neve napja. Az újkorban Bécs felszabadulása után vált a török alóli felszabadulás ünnepévé. Kultusza rohamosan terjedt, amit a passaui Máriahilf (Segítő Boldogasszony) kegykép ihletett. A hagyomány szerint 1683-ban Lipót császár Bécs ostroma alatt e kép előtt imádkozott a győzelemért.

Fotó: Mária Rádió – Szűz Mária

Szeptember 21. Máté napja
Máté evangélista napja. Sok helyütt például a Bánátban e héten kezdték meg az őszi búza vetését, amit férfiak végeztek szinte szótlanul. Majd a munka végeztével magasra dobták a vetőabroszt, hogy akkorára nőjön a búza.
Másutt azonban ekkor nem szántottak, mert úgy vélték, akkor a földet fel fogja verni a gaz. Az e napi tiszta időből pl. a szerémségi szőlősgazdák jó bortermésre következtettek.

Szeptember 29. Mihály nap
Ez a nap a gazdasági év fordulója (a gazdasági évet lezáró ünnepek szeptembertől novemberig tartottak). A Szent György-napkor legelőre hajtott állatokat ilyenkor hajtották vissza. E nappal megkezdődik az ún. kisfarsang ideje, a lakodalmazások őszi időszaka, mely Katalin napjáig (nov. 25.) tart. E naphoz is kapcsolódik női munkatilalom. Aki ilyenkor mos, kisebesedik a keze, aki pedig mángorol, annak egész évben dörögni fog a háza felett az ég.

Az Alföldön ez a nap volt általában a szüret kezdő napja is. Az Alföldön általában szeptember 29-e a szüret kezdő napja, Erdélyben és a Dunántúl nagyobb részén október 15., Terézia napja. Kőszeg vidékén október 21-én, Orsolya napkor, Tokaj-Hegyalján pedig október 28-ig, Simon-Judás napjáig kezdték meg a szüretet. Időjárásjósló napnak is tartották, mert ha Mihály itt találja a fecskéket, akkor hosszú, szép őszre számíthattak.

a szeptember

Fotó: est.hu

Az egyik őszi népszokás a piros alma ünnepe. A mosdóvízbe piros almát tesznek, mert aki ebben mosdik meg, az egész évben egészséges marad, és pirospozsgás arcú lesz, mint az alma. A következő esztendő időjárásának és terméshozamának megjövendöléséhez egy cserfagubát vágnak félbe. Ha a gubában pók leledzik, gyenge termés és rossz idő lesz. Ha légy van benne, közepes év jön; ha féreg, bő esztendő lesz. Ha viszont semmi sincs benne, annak nagyon rossz idő a jelentése. Ha sok guba termett, télen rengeteg hó és erős hideg várható. Ha a guba szép tiszta, ragyogó nyár következik, a búzából bő termés várható. Ha nedves belül a guba, csapadékos nyár jön, ha száraz, aszály várható.

 

Egyéb szokások, rituálék:
 A szeptember a pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének időpontja volt. A Hortobágy környéki juhászokat Mihály-naptól Mihály-napig fogadták fel, így ez a nap volt számukra a legnagyobb ünnep, s mulatságokat, bálokat rendeztek.

 A cselédfogadás ideje is Szent Mihály volt. A Bács megyei Topolyán, ha valaki arra kényszerült, hogy költözködjék, azt mondták róla: „No ennek is már szentmihály van”. A Szent Mihály-napi cselédfogadásról szól az alábbi csallóközi énekszöveg:

„Mikor a szógát fogadják, Öcsémuramnak szólítják,
De amikor már megkapták, csak főtt krumplival táplálják.”

 Szent Mihály napja gyakran vásárnap, a pásztorok ilyenkor egészítették ki felszerelésüket.

 Sokféle, időjárással kapcsolatos szólás, közmondás ismeretes Szent Mihály-napra vonatkozóan, például:

„Aki Szent Mihály napján gatyába öltözik, attól nem kell tanácsot kérni;”
„Aki Szent Mihály nap után szalmakalapban jár, attól nem kérdenek tanácsot.”

 Szeptember 29. után már nem nő a fű, mondják is:
„Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehetne kihúzni a füvet.”

Időjósló hiedelmek: az állatok viselkedéséből jósoltak az elkövetkező időszak időjárására. Ha Szent Mihály éjszakáján a juhok vagy a disznók összefeküdtek, hosszú, erős telet vártak, ellenkező esetben enyhét. Bácskában úgy mondják:
„Szent Mihálykor keleti szél Igen komoly telet igér”

a szeptember

Fekete István, a természetrajongó író így ír erről az időszakról:

“Vénül a Nyár.
Esténként pirosítót rak magára, hogy ne lássék a pókháló szeme sarkában, és reggelenként vetetlen ágy marad utána. Szoknyája gyűrött és puha, meleg karjai – melyekkel eddig ó, hogy tudott ölelni – aszottak és szárazak lettek, mint a tarlók, melyeken a zizegő, telt kalászoknak csak az emléke jár.

Öreg a Nyár.
Hajnalonként bódultan fekszik a mezők harmatos ágyában, és ha nem jönnek játékos, hajnali szelek, haja széthullva marad, mert megvénült a fésű, és megvakult a tavak tükre. Nincs kinek tetszeni!
Nincs kinek!

Megöregedett a hűséges szerető is: a Nap! Ragyog, ragyog, de a tűz, a lángolás már nem a régi. Későn jön, korán megy, közben egy-két udvarias, langyos csók… Hidegül a nap is. Érzi ezt a nyár asszonya, s ezért felkacsintott már a Holdra, erre a telt hasú lumpra, s ezért festi magát esténként pirosra.

És nyugtalanul alszik. Valami rém jár az éjszakában. Az erdők némaságában valaki hallgatódzik. Valaki végigsurran a hideg, harmatos gyalogutakon, és eltűnik a nádasban, melynek nagy buzogányfejei ilyenkor meghajolnak, és a vízbe néznek.
Nézik az eget, mely párásra fakult, és nézik a felhőket, melyek az időt hordják álmos hajójukon.

Én is nézem a tűnődő, lágy felhőket, és gondolkodva meghajol az én fejem is. Bizony, múlik a nyár.
Múlik az idő.” (Fekete István)

Kedves Olvasók! Ha lehet, tegyenek nagy sétákat a színesedő lombú fák között, gyűjtsenek őszi terméseket! Örüljenek a kezdődő „indián nyárnak”! Konzerválják a nyár örömeit! Élvezzék az ősz zamatait a szőlők, körték, almák kóstolásával! A hosszabb estéken kucorodjanak kedvenc olvasnivalójukkal egy fotelba, egy zamatos teát kortyolgatva gondoljanak arra, hogy minden évszak gyönyörű!

 

Farkas Ferencné Pásztor Ilona

 

 

Hozzászólások