A Szaturnusz a Naprendszer második legnagyobb bolygója, a gázóriások közé tartozik. Tömege a Földének mintegy 95-szöröse, míg távolsága a Jupiter távolságának kétszerese, azaz körülbelül 1,4 milliárd km. Főként hidrogénből és héliumból áll, de e mellett szerves anyagokat és vízjeget is tartalmaz.


Összetétele nem sokban, de eltér a Jupiterétől. Ez a színében is megmutatkozik. A Jupiter vöröses-barnás, ezzel szemben a Szaturnusz a Cassini űrszonda által készített képeken inkább citromsárga, narancsos-barna volt. Felhősávjai nem olyan jól kivehetők, mint a Jupiter esetében, nem látni rajta olyan nagy viharalakzatot, mint a Vörös folt. Ellenben északi pólusainál hatalmas hatszög alakú viharrendszereket figyeltek meg. Ez a különös alakzat még ma is magyarázatra szorul.
A bolygó egyik fő látnivalója a gyűrűrendszere. Bár a többi gázóriásnak is van gyűrűje, de azok halványak és kevésbé összetettek. Ellenben a Szaturnusz gyűrűrendszere páratlan a maga nemében, és egyedül álló a Naprendszerben. A gyűrűk mintegy koncentrikusan övezik a bolygót. A gyűrűrendszer jól elkülöníthető elemekre bomlik, melyek között rések vannak. Így megkülönböztetjük az A, B, C, E, F gyűrűket. Ezek is több ezer gyűrűcskére oszlanak. A gyűrűk nem homogének, hanem por és jég, valamint nagyobb kőzetdarabokból állnak. Vannak közöttük ház méretű sziklák és porszem méretű részecskék is.



A főgyűrűket rések választják el, ahol alig van anyag. Ilyen az Encke-rés és a Cassini-rés. A gyűrű átmérője kb. 300 ezer km, azaz mint a Föld és a Hold távolsága, vastagsága azonban nem éri el néhol az 1km-t sem. A gyűrűkben lévő anyag egymáshoz viszonyított sebessége alacsony, azonban a bolygó körül akár 30 ezer km/h sebességgel száguldanak. A Szaturnusznak igen erős mágneses tere is van, mely abból adódik, hogy az őt alkotó hidrogén a nagy nyomás miatt a középpont felé folyékonnyá válik, és fémes tulajdonságokat mutat. A mágneses tér miatt a pólusoknál északi fény figyelhető meg erős napkitörések idején. A Szaturnusz nagyon kevés energiát kap a Naptól, azonban belseje forró, így több hőt sugároz, mint amennyit kap. Felhőrétegeinek teteje azonban még így is hideg, hőmérsékletük -150 Celsius fok alatt marad.

Holdjainak számát tekintve igen népes kísérettel rendelkezik. Ezek közül az egyik figyelemre méltó a mindössze 500 km átmérőjű Enceladus. Ez a kis hold szinte teljes egészében vízjégből és szerves anyagokból áll. A Cassini szonda fedezte fel, hogy belsejében olvadt víz található, mely szerves anyagokkal keveredik, s a déli pólusnál található kanyonokon keresztül gejzírként kilövell, majd azonnal megfagy. Ezek a kilövellések több kilométer magasak. Ezeket az alakzatokat a tudósok tigriskarmolásnak nevezték el.



Felvetődik a kérdés, hogy egy ilyen kis hold esetében, ahol nem számolhatunk geotermikus folyamatokkal, honnan származik a hő, mely folyékonyan tartja a víz egy részét. A válasz a Szaturnusz erős gravitációjában rejlik. Az Enceladust a gravitációs ár-apály okozta alakváltozás tartja melegen. Egyes tudósok úgy gondolják, hogy mivel minden adott az élethez ezen a kis holdon, lehet, hogy kialakult a mélyben egy termikus energián alakuló kemoszintetizáló élet.

A másik nagyon érdekes hold a Titán. Ez a hold, ellentétben az Enceladussal, Naprendszerünk második legnagyobb holdja, nagyobb mint a Merkúr bolygó. A Titán a Föld után az egyetlen, melynek sűrű légköre főként Nitrogénből áll. A Titánt meglátogatta mind a Cassini szonda, mind pedig a Huygens leszálló egység. A Titán egyenlítői vidékén sivatagokat és kanyonokat, valamint hegyeket találtak. Ezeket szerves anyagok fagyott homokja és jég alkotja.



Az északi sark közelében nagy szénhidrogénekből, így cseppfolyós metánból és etánból álló tavakat, tengereket, valamint folyókat fényképeztek le. A legnagyobb a Kraken Marre, mely Kaszpi-tenger méretű és helyenként több mint 100 méter mély. Ezen a holdon, ha esik az eső, akkor az metánból áll. A hőmérséklet nagyon alacsony, -170 Celcius fok. Ellenben a légköri nyomás megfelelő. Így egy űrhajós minden gond nélkül kiléphetne a Titán felszínére, csak oxigénpalackra és egy olyan hőszigetelő űrruhára lenne szüksége, mely megóvja a rettentő alacsony hőmérséklettől.

A Titánon gyenge szél is fújdogál, mely a szénhidrogén homokot dűnékbe rendezi. Akár egy hőlégballonnal is körbe lehetne repülni a Titánt, hogy megcsodáljuk a tájait. A tudósok úgy gondolják, hogy talán adottak a feltételek ahhoz, hogy egy különleges metánon alapuló életforma kialakulhatott a felszínén. Ez egyelőre elmélet, mely még bizonyításra vár.

-Garzó László-

2013. december 23.

Hozzászólások