“A hűség csupán annyi néha, hogy szíved titkon megremeg, ha szülőfölded nyelvén szólva fordul feléd egy kisgyerek.” (Móra Magda)

Istvánnal és nejével, Etelkával az interneten keresztül ismerkedtünk meg. Felfigyeltem szívet remegtető verseikre. Csak később tudtam meg, hogy 1978-ban elhagyták Magyarországot. Megkértem őket, hogy meséljenek magukról, hogyan ismerkedtek meg, milyen életük volt idehaza és vajon miért hagyták el az országot.

Svédország, Hisings-Körra, 2001

Köszöntelek, kedves Olvasó! 1970 májusában Budapesten találkoztunk, és novemberben már el is jegyeztem Etelkát. 1971. július 17-én pedig megesküdtünk annak rendje és módja szerint. Etelka Lám Szentendrén született 1949-ben, és ott nevelkedett fel. A Ferences Gimnáziumban végzett és már ekkor megcsapta a város művészeti életének szele és gazdag világa. Vonzotta öt mint a mágnest.

A könyv szeretete már ekkor mindennapos volt az életemben. A mesék és a klasszikus irodalom szeretete végigkísér a mai napig is. Érettségi után Budapesten kezdtem dolgozni a fővárosi Távbeszélő Központban. Ez idő tájt már édesanyámmal Budapesten laktunk. Édesapám 1957 januárjában elhagyta az országot a családja nélkül, mert része volt az 56-os Forradalomban. Jó magam Garán, Bács-Kiskunban születtem 1946.december 25-én. Itt nőttem fel, biztos, szerető családi környezetben. Már ezekben az években is a könyv volt barátom. Sokszor szavaltam az iskolaévek folyamán, és részt vettem az iskola színjátszó körében is.
1961-ben Bajára kerültem a III. Béla Gimnáziumba, ezt betegségi okok miatt megszakítottam 1964-ben. Ezek után elektroműszerész szakmát tanultam ki, és 1967-ben vizsgáztam le és kezdtem el dolgozni különböző munkahelyeken. Az ottani közösségek kulturális életében aktívan vettem részt. 1970-ben kerültem fel Budapestre, először a Medicor-ban dolgoztam mint orvosi műszerész, majd 1971-ben a HIKI-be kerültem mint elektroműszerész. Közben befejeztem a gimnáziumot is, és 1973-ban leérettségiztem. Több szakmai továbbképzésen vettem részt.

Etelka és István 1970-ben

1971-ben házasságot kötöttünk, és 1974-ben kiköltöztünk Szentendrére, mert ott vettünk lakást. Az új élet új követelmények elé állított mindkettőnket. Etelkával nehéz, embertpróbáló éveket éltünk meg 1972-76 között. Tragikus események sorát éltük át: három gyermekünk halt meg, újra kellett gondolnunk a jövőnket. 1978-ban döntöttünk és útnak indultunk. Új életet álmodtunk meg magunknak, és Svédországban telepedtünk le, ahol édesapám is élt már ’56 óta. Szabadon éltünk a Werbőczy törvénnyel, miszerint: a jobbágy és a jobb ágy között különbség van, de a határokat mi magunk szabtuk meg, a szabad költözködés jogával éltünk csak. Hiszen a Földünk mindenkié, és így a határokat mi szabtuk meg. A Világ állampolgárának tartjuk magunkat. Keressük a pontokat, amik összekötnek bennünket, és azok mentén kardoskodunk, nem pedig azok mentén, amik elválasztanak bennünket e rövid földi ittlét alatt.

Hanyecz István, 2006 – Csanádi Ibolya festménye

Milyen nyelvtudásotok volt? Hogyan kaptatok munkát? Hogyan sikerült beilleszkednetek egy teljesen idegen környezetbe?

A kevéske német és orosz nyelvtudásunk itt semmit sem ért. Intenzív nyelvoktatásra iskoláztak be bennünket, aminek hamarosan meg is lett az eredménye. Augusztusban érkeztünk, és egy hónapon belül minden papírunk rendben volt az itt maradáshoz. Csak hangosan megjegyzem: ”a becsületes embernek mindenhol hazája van”. Az intenzív nyelvoktatás után 1979 júniusában bekerültem a Volvo személykocsi gyárba, a szalagon dolgozni. Éppen ott hiányzott a ”602-es csavar”, szerencsés találkozás volt. De boldog ember voltam, akinek munkája volt már ekkor. Itt gyorsan haladtam előre, további nyelvoktatások és szakmai továbbképzések sora után két éven belül átkerültem a bejövő alkatrészek elektromos osztályára mint minőségi ellenőr, ahol idővel csoportvezető is lettem. 1994-ben leszázalékolással nyugdíjaztak, azóta sportot és irodalmat kedvelő nyugdíjasként élem a mindennapok hétköznapjait.

Etelka sokkal nehezebben indult el az itteni pályán. A kezdeti nehézségek után egy évet koptatta az iskolapadot, különböző munkahelyeken helyettesként dolgozott, majd újabb átképzés után 15 évig dolgozott az élelmiszeriparban. Ekkor bezárt a munkahely, és munkanélküli átképzés következett. Ezután 10 évet dolgozott idősek szociális gondozójaként. És elérkezett a nyugdíj ideje…

Lám Etelka – Csanádi Ibolya festménye

Ma pedig élitek a boldog nyugdíjas éveket. István, kérlek, mesélj a sportról, amely igen kedves a számodra!

Mindig is szerettem sportolni. Igazán a gimnáziumban kerültem aktívan a sport vonzáskörébe. Evezés, labdajátékok és végül az iskola tornászcsapatába is bekerültem. Élvezettel adtam magam át az edzés és a versenyzés csodálatos világának, ”ép testben ép lélekkel élni”. Amikor kikerültünk Svédországba, igyekeztünk kipróbálni többféle sportágat: teniszt, golfot, síelést. Aktívan, rendszeresen sportoltunk mind a ketten. Göteborg kertvárosában, Hisings-Kärra-ban igen aktív sportélet folyt. Így kerültem a helyi focicsapat mellé mindenesnek. Annak idején hetedosztályban fociztunk. Ma már Div. III-ban játszunk, és sportvezetőként tevékenykedem. Sok kedves emlék köt ide. Megbecsülnek, 20 év után az örökös tagságot is megkaptam, sőt rólam nevezték el a Tanulmányi alapot, amellyel 4 főt jutalmaznak évente a fiatalok nevelésében végzett munkájukért a Klubban. A fiatalok sportra nevelése egyik legfontosabb tevékenység a mai világban.

KKIF stáb

Most pedig beszéljünk az irodalomról, amely az életetekben igen fontos szerepet játszik! István, úgy tudom, te kezdtél el előbb írni. Talán már könyved is jelent meg? Magyar nyelven?

Gyerekként a meseirodalom klasszikusait olvastam: Magyar népmesék, Benedek Elek és Andersen, Gulliver meséit és így tovább, majd az indián könyveket, és azután jöttek sorba a kötelező és szabadon választott irodalom remekei. Na
gyon szeretem Aranyt, Petőfit, Balassit, Gárdonyit, Jókait, Adyt, Nagy Lászlót, Mórát, Viktor Hugo-t, Hemingway-t, Csehovot és így tovább. Szeretem a krimiket is, főleg Agatha Christie-t. Maga az írás gondolata lassan érett meg bennem, valamikor a 90-es évek elején kezdődött. Hangos gondolataim a verselés ”firkáim” révén indultak el. Költőink vannak, nagyok, én meg csak firkálgatok, de nem akárhova, hanem a szívekbe, ahol megmaradnak örökre.

Eleinte csak a ládafiának írtam eme hangos gondolataim. Aztán Etelka és a festőművész Ibolya Csanádi barátnőnk biztatására beküldtem az Élő Költök Társasága Honlapjához írásaimat, és mit ád Isten, leközölték. Igen, ezután intenzív írás periódus következett számomra. Így 2005-re megérett egy önálló kötet kiadatása, melynek címe: Stefanicus Hungaricus Firkász alias Hanyecz István Napfogyatkozás Etelkával a Duna partján. Több éven keresztül megjelentem az Irodalmi Honlapok Antológiájában is. A Baranyai Attila által szerkesztett Barátok Verslista: Sodrásban: 2004 -2013 között, Lőrincz L. Anna által szerkesztett Fullextra, Fulltükör 6-7-ben, a Bartalovics Zoltán által szerkesztett Cinkék 2013 Antológiában. Újabban a Facebook-on is jelen vagyok: Kávéház a Múzsához, A Magyar Irodalom Gyöngyszemei és Napsziget, Kortárs magyar Irodalom, Holdpehely.

Etelka, te mióta írsz verseket? Hogyan találtatok rá az interneten a különböző magyar nyelvű online irodalmi csoportokra? Jól tudom, hogy neked is megjelent már egy szerényebb verses könyvecskéd?

Én nem régen kezdtem az írást, úgy két éve. Nagyon szeretek olvasni már gyermekkorom óta. Magyarországról is sok könyvet hoztunk ki minden évben. Én is olvastam a magyar népmeséket és a többi nagy író műveit, és persze sok verset is. Már Istvánnal együtt elég jól ismertem az irodalmi csoportokat. Sokszor voltam a Barátok verslista találkozón, és sok csodálatos emberrel ismerkedhettem meg. Magával vonzott a vers szeretete, mint a mágnes. Én is tagja lettem a Barátok Verslista csoportnak. Ebben az évben A Feketén-Fehéren Irodalmi és Kulturális Folyóirat 2014 első számával jelentem meg. Nagy öröm volt számomra. Baranyai Attila és István voltak segítőim, sokat köszönhetek nekik.

Milyen, még nem említett online irodalmi csoportokban találhatjuk meg az írásaitokat? Milyen antológiákban vettetek részt eddig?

Ezúton szeretném kifejezni köszönetünket az alant felsorolt irodalmi oldalak vezetőinek áldozatos munkájukért és segítségükért. Baranyai Attila (Anisse): Barátok Verslista és Kortárs Magyar Irodalom. Lőrincz L. Anna: Fullextra. Lajtai Gábor: Napsziget. Simon Eszter-Lajos Béla: Irodalomkedvelők. Élő Költők Társasága, Ènekes Vazul, a Zsoldos Àrpád vezette Irodalmi Rádió, a Szőnyi Bartalos Mária vezette Író Kilencek, Irodalomkedvelők, Netrera, Közkincs, a Szilveszter Anita által vezetett Kávéház a Múzsához, a Bartalovics Zoltán által vezetett Pécsi Cinkék oldal. Nagyon sok igaz barátra leltünk az évek során, akiknek ezúton itt is köszönetet mondunk: Baranyai Attila, Gősi Vali, Czégény Nagy Erzsébet, Kamarás Klára (Si), Várhelyi Klára, Kovács Károly, Sztakó Zsolt, Kovács Daniela, Millei Lajos, Molnár Szilvia, Kovács Anikó (mangó), Arany-Tóth Katalin, (fényesi)Tóth János, Bodó Csiba Gizella, Szőnyi Bartalos Mária, Hepp Béla, Fazekas Miklós, Könyves Tóth Enikő, Erdős Attila Pál, Fetyko Judit, Dobrosi Andrea, Kun Magdolna, Nagy Ilona és még sokan mások. Valamennyi találkozás újabb barátokkal ajándékoz meg.

Barátok Verslista találkozó

Tagjai vagytok-e művészeti vagy irodalmi csoportnak? Irodalmi munkásságotokért kaptatok-e valamilyen elismerést?

2012-ben a közösségi munkámat Verslista Különdíjjal ismerték el. Én tavaly év végén a Tigris pályázaton nyertem első díjat az Anna és a tigrisek című mesémmel. Nagyon örültem ennek, mivel a gyerekeknek és a felnőtteknek is szólt, hogyan védhetjük meg az állatokat a kipusztulástól.

Etelka, milyen elgondolásból hoztad létre a „Magyar irodalom gyöngyszemei” című on-line csoportot? Látom, hogy nem teszel különbséget, ki és mikor írta a verset, csak tetszés alapján rakjátok fel az írásokat. Más is tehet fel, ha úgy gondolja, hogy egy gyöngyszemre lelt?

2014 – Millei Lajossal és Csillával

Igen, a Magyar irodalom gyöngyszemei csoportot azért hoztam létre, hogy mindenki tegyen fel szép verseket. Mivel külföldön élek, sok verset nem ismerek. Lemaradtam ezen a téren sok irodalmi alkotásról, és nem ismerek sok újonnan megjelent kiadást. Így bővülnek az ismereteim és másoknak is. Hiszen együtt lélegzünk és szippantjuk be a magyar nyelv csodáit. Nincs még egy nyelv a földön, amely ilyen választékos és csodálatos. Én meseírással kezdtem, csak jöttek a képek, amit le kellett írnom, szinte elvarázsolt a mese birodalma. Most már elkezdtem a verselést is.

Amióta elmentetek, elmúlt 36 év. Nem gondoltatok arra, hogy most már hazatértek? Soha nem bántátok meg, hogy elmentetek?

Nehéz pillanatok mindig vannak az ember életében, de 1978-ban döntöttünk, nincs mit megbánni. Viszont sohasem tudhatjuk, hogy mi történik a jövőben, így nem lehet megjósolni, talán egyszer még hazatérünk. De 36 év után, ha szabad így fogalmaznunk, két otthonunk van. Egy itt és egy ott. “Házat, hazát cseréltünk, de szívet nem!”

Kovács Danielával

Milyen vágyaitok vannak még az elkövetkezendő évtizedekben?

A legfontosabb, hogy az egészségünk megmaradjon még nagyon sokáig. A Fe
lkelő Nap reánk is mosolyog minden nap. Nekünk csak vissza kell mosolyognunk őreá. Legyen vidám alkotó kedvünk, valamint legyünk hasznos tagjai közvetlen környezetünknek. Álmainkat igyekszünk mi magunk megvalósítani, hogy ne csak álmok maradjanak.

Drága István és Etelka! A magam és a szerkesztőségünk nevében kívánok nektek nagyon jó egészséget, töretlen alkotókedvet. Kívánom, hogy minden álmotok váljon valóra. Boldog vagyok, hogy lélekben legalább itt vagytok velünk, és elolvashatjuk egymást alkotásait.

2013. Smögen, Svédország

Kedves Éva, köszönjük a megkeresést! Neked és a szerkesztőségnek minden jót kívánunk. Maradunk honfitársi tisztelettel felétek és az olvasóközönség felé.
Etelka Lám és István Hanyecz (shf)

Nagy L. Éva

Szerkesztette: Weninger Endréné

2014. augusztus 9.

Mit gondolsz?

Mit gondolsz, mit látsz és érzel
ebben a rohanó világban
Szereted-e a természetet?
Öleld át a fákat és simogasd meg
a bársonyos faleveleket,
amik erőt adnak e szépséges bolygónak.
Majd rád terül és beborít sűrű lombjaival
az erdő és elbódít a vadrózsák illata.
A fák és a virágok ezernyi színben pompáznak.
A madárkák éneke megbabonáz
ha leülsz a rétre és hallgatod koncertjüket.
Látod-e az állatok lelkét?
Amint rohannak, félnek, remegnek,
szívük hevesen dobog
és elbújnak az orvvadászok elől,
akik megölik a védteleneket.
Néztél már állatok szemébe?
Őszinte, tiszta tekintet akárcsak
az újszülött gyermeké.
Tudsz-e szeretni, ölelni embert és állatot?
Töröld ki szívedből a gúnyt,
irigységet, megvetést és kapzsiságot.
Áraszd el szívedbe a fényt és a szeretetet.
(Göteborg, 2013. 04. 18.)

Etelka Lám: Álomhercegnő

Álomhercegnőm ha üvegcipelődben tipegsz
az aranyszínű homokos tengerparton
akkor ébredj fel!
Vesd le topánkádat és simítsd ki redőidet
az arcodon e hazug világban.
Ne ámítsd magad vedd fel a harcot!
Apró könnycseppjeidet rejtsd el a világ elől,
sötétkék bársony palástoddal
takard be hófehér fodros szoknyádat,
mely elrejti tested remegését
mint egy lángoló gyertya kipattant szikrája,
izzó parázs árnyaként suhanj át
az ezüsthold hídján és ezután előbukkan
a fényes szikrázó nap lágyan selymesen simogat
sugaraival mely erőt add s majd csillogó gyémánttá csiszol…
(Göteborg, 2013.12.10.)

Etelka Lám: Sietve jön a tél

Az erdőt álomba ringatja a tél
az ezüstzöld faágakat melyeket
megtépázott a viharos szél
szomorúan lengedeznek
az esti félhomályban
csendes sóhajjal pillantunk fel az égre
ránk mosolyog a fénytükörből kisurranó holdanyó
halványan csillogó aranyszállal
fűzi a gyöngykoszorúit
és felékesíti a megkopasztott
szomorú fákat
elküldi a hópelyheket a fenyőfa ágakra
és a fehér hótakaró simogatóan betakarja
a mezőket a néma csend meglapul
a hólepte fakoronákon
s a madarak éneke nem zengi már e tájat
csak az ezüstfehér patak csendes csobogását hallani
a jégtükör alatt melyben aranyhalak úszkálnak
és felvidítják a víz alatti életet
(Göteborg, 2013.11.28.)

Etelka Lám: A révész

Eljött hát újra az öreg révész,
Sok csillagos éjnek leple alatt.
Állott meg az élők kapujában,
Minek ajtaja félig vala nyitott.
Kisandított ott nagy kegyesen,
Invitálta a várókat türelmesen.
Van még üres hely ladikomba,
Csak tessék belépni világomba.
A sok balga nép csak tolongott,
Pedig itten akadt bőséggel idő.
E hajót még senki sem késte le,
S nem küldtek vissza senkit se.
Legfeljebb révész úr újra hajóz
Ura ő dolgának Holtak tengerén,
Ő tudja, hogy örök vizeken evez,
És utasaival ott mindig révbe ér.
(Mvh:shf, 2008. 02. 06. Hisings-Kärra)

Rejtély

Óh,mit rejthet még magába jövőm
napjaim peregnek,
mint homokóra percei
lassan fogynak el
megszámlált szenvedéseim
vele elkopnak fiatalságom szép napjai.
(Mvh:shf h-k, 2008. 03. 12.)

Mennyi titkot

Mennyi titkot rejt még jövőm peregnek napjaim,
véges időm megszámlált perceim kopnak
s mint homokóra elfogynak
(2005. szeptember 14.)

Kopár fa ága reccsen

kopár fa ága az őszi szélben
megriad gyík
a napsütötte délben
tovaszalad kutatva
rejtekhely után
elbújik száraz avarban
szikla oldalán
(2005. szeptember 13.)

Időben

Időben szunnyadó
reggeli csendben
rozsdás levelek zizegnek
tudtodra adják
jöttét ősznek
elmúlását nyárnak időben
(2005. szeptember 12.)

Egy egész világ rendült meg

Síri csend honol
a Föld másik szegletén
ezrek fizettek életükkel
ez napnak reggelén
ma ezrek emlékeznek
a szabadság földjén
egy egész világ rendült meg
terroristák tettén
(2005. szeptember 11.)


Ülünk itt csendben

ülünk itt csendben
a
csobogó patakparton
tekinteted vándorol
messzi idegen tájakon
mikor bájos arcod víztükrében
megpillantom mondd el nékem
kedves merre mész az úton
(2005. szeptember 9.)

Belső szépséged

belső szépséged tükre
lelked szemedben
e boldogságot vélem
mosolyod cirógat s felvidít
éned míg bájos arcod kezemben érzem
(2005. szeptember 8.)

Kérdezem halkan

Kegyetlen, félelmetes őserők viaskodnak
Ember, s Természet felett;
kérdezem halkan önmagamban Istent:
mitévő legyek ebben a lezüllött világban?
Lásd a Világ olyan ……
Ébredj, alvó emberiség
és emelt fővel nézz szembe saját magaddal!
Lásd, a világ olyan, amilyen Te vagy.
Tanuld meg végre becsülni önmagad.
(Hisings-Kärra, 2005. 09. 04.)


Hozzászólások